Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

536". országos ülés 1914 május 6-án, szerdán. 363 sereg fejlesztését és kiépítését, daczára annak, hogy hadvezetőségünk évtizedek óta sohasem szűnt meg ezeket a hiányokat rekriminálni és az ország törvényhozásától számon kérni azokat a mulasztásokat, amelyek e téren tapasztalhatók. Csodálatos volt az az idegenkedés, amelylyel az ország minden kormánya a katonai kérdések iránt viseltetett. Általános volt az a hit, hogy a katonai kérdésekben minden kormánynak vagy felfelé vagy lefelé, de bele kell buknia. Annál örvendetesebb, t. ház, hogy ezekkel a régi előitéletekkel szakítottunk; hogy jelenlegi törvényhozásunk egyik nagyfontosságú törvényjavaslatot a másik után emelte törvényerőre és ezáltal évtizedek mulasztásait pótolta. (Élénk helyeslés.) Vermes Zoltán igen tisztelt képviselőtársain nagy szakértelemmel részletezte itt a véderőtörvényt, amelynek üdvös hatásai igazán korszakalkotók. A nemzet általános megelégedésére a honvédségről szóló törvény is olyan üdvös reformokat létesített, amelyek a honvédséget a közös hadsereg csapattesteivel úgyszólván mindenben egyenlővé fejlesztették ki, (Helyeslés.) és ezáltal a nemzet egy régi vágyát testesítették meg. (Ügy van !) Hosszú évek küzdelmei mindig arra irányultak, hogy a már régen elavult katonai bűnvádi perrendtartást is egy ujjal cseréljük fel. Ez is megtörtént 1912-ben. Az akkori katonai reformok befejezéseképen ugy a honvédség, mint a közös hadsereg bűnvádi perrendtartását törvénybe iktattuk és pedig olyan törvénybe, amely igazán a modern büntetőjogi elveket szem előtt tartva, a modern szellemet és a jogtudomány legújabb kutatásainak eredményeit vitte be a katonai bűnvádi perrendtartásba. (.Elénk helyeslés.) Alig hogy ezzel végeztünk, határainkon sürü és súlyos fellegek tornyosultak és ezeknek hatása, alatt a hadszolgáltatásokról és a kivételes katonai intézkedésekről szóló törvényjavaslatokat emeltük törvényerőre, amelyekben azt a hadi jogot kodifikáltuk, amely réges-régi idők óta mint szokásjog élt ugyan nemzetünk köztudatában, de kodifikálva nem lévén, szüksége forgott fenn annak, hogy ilyen kivételes helyzetekben kodifikált törvényünk legyen, amelyben alkotmányos módon foglalta össze a hadi jogot az ország törvényhozása. (Élénk helyeslés.) Ugyanekkor a lovak és a járművek szolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot is letárgyaltuk, amely azt czélozta, hogy a modern, gyors mozgást igénylő hadsereg kellő időben, még béke idejében el legyen látva a szükséges lófogatokkal és gépjárművekkel és ezáltal elértük azt, hogy most, midőn a mozgósítás úgyszólván máról-holnapra megy át a hadjáratokba, ne kelljen az utolsó perczben kapkodni és ne kelljen az utolsó perczben a — Molnár Viktor igen tisztelt képviselőtársam által talán nem egészen igazságos mértékben emiitett — fejetlenségnek kitenni az országot. Itt megjegyzem, hogy igaz ugyan, hogy ilyen esetekben közigazgatási hatóságaink talán fokozottabb mértékben vannak igénybevéve a mozgósítás keresztülvitelével, de azért fejetlenség ott eddig mégsem uralkodott, mert épen a legutóbbi évek bonyodalmait, figyelembe véve mindnyájan konstatálhattuk, milyen példás rendben folytak le a mozgósitásszerü állapotok. (Ugy van ! Ugy van !) Valóságos mozgósítás ugyanis szerencsére nem volt. Azonban abban igaza van t. barátomnak, hogy azilyen eset tényleg igen alkalmas arra, hogy a közigazgatási tisztviselők a fejüket veszítsék és az által, hogy ezzel a lovak és járművek szolgáltatásáról szóló törvényjavaslattal levettük azt a nagy terhet az ő vállukról, hogy háború vagy mozgósítás esetén a lovak és járművek rekrutálásával kelljen foglalkozniuk, a mozgósítással járó feladatokat nagyon is megkönnyitettük. (Élénk helyeslés.) Beczikkelyeztünk ezeken kivül egy csomó nemzetközi egyezményt, amely a vörös kereszt lobogója alatt a humanizmust volt hivatva belevinni a háború borzalmaiba. Mindezeket a törvényjavaslatokat elég hosszú huzavona után hoztuk be törvényhozásunkba és hogy e késlelkedésnek milyen káros következményei voltak, azzal, azt hiszem, már mindnyájan tisztában vagyunk. Erős a meggyőződésem, hogyha ezeket a most felsorolt reformokot nem is előbb, mint öt évvel ezelőtt juttattuk volna törvénybe, akkor a határainkon lejátszódott igazán borzalmas és vérengző szinjáték nem folyt volna le. (Ugy van! Ugy van!) És azok a hatalmi eltolódások, amelyek a Balkánon kétségen kivül előállottak a mi hatalmi viszonyainkban s amelyek okai annak, hogy mi most évről-évre mind súlyosabb áldozatokat vagyunk kénytelenek a hadseregnek hozni, elkerülhetők lettek volna, ha nem viseltettünk volna éveken keresztül olyan szükkeblüséggel hadseregünk iránt. Igazán ugy jártunk, mint az a rossz gazda, aki évekig elmulasztja épületeit tatarozni, holott azok kis költséggel is teljesen jókarban tarthatók lettek volna ; akkor az ilyen gazda nem kerülheti el, mikor már épülete összedőléssel fenyeget, azt, hogy tetemes áldozatokkal eret vágjon a zsebén, hogy akkor nyúljon hozzá a javításokhoz, amikor már az épület alaposan megrongálódott. (Igaz! Ugy van!) Ma már talán felesleges is ezek miatt rekriminácziókka] élni, de szükségesnek tartom ezt a körülményt annyiszor, valahányszor lehet, már a jövő szempontjából is ismételni, hogy belevigyük ezt az ország köztudatába. (Élénk helyeslés.) A jelen költségvetésben már teljes mértékben kidomborodnak az uj véderőtörvénynek üdvös újításai s azt hiszem, hogy ha ezek eddig teljes mértékben nem jutottak érvényre, ez csak a kivételes körülménj^eknek tulaj donit ható, azoknak a kivételes körülményeknek, hogy épen akkor, amikor közvetlenül megvalósítás előtt állott ezen hadügyi programra, akkor támadtak azok a külpolitikai bonyodalmak, ugy hogy kénytelen volt a hadvezetőség azokat a reformokat, amelyeket eredetileg évekre elosztva kontemplált, gyorsan pótolni és épen ennek folytán nem részesülhettek a hadkötelesek mindazokban a kedvezményekben, amelyek részükre kontempláltattak, olyan mér4<j*