Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

364 536. országos ülés 19íí május 6-án, szerdán. tőkben, amint kívánatos lett volna. (Igaz! Ugy van !) Remélhető azonban, hogy ha a jó Isten segítségével békés fejlődésünknek mi sem áll útjában, akkor ezen, igazán nagymérvű kedvezmények teljes mértékben kibontakozhatnak és az egész véderőtörvény belejöhet a maga rendes kerékvágásába. (Igaz ! Ugy van !) Nyugodt lélekkel nézhetnénk hadseregünk ezen ujabb fejlődése elé, ha bizonyos momentumok némi aggodalmakat nem támasztanának bennünk, amelyeknek leküzdését hogy kellő mértékben eszközölhessük, e felett érdemes egy kicsit gondolkoznunk. A honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban az igen tisztelt honvédelmi minister ur beterjesztette a katonai nevelőintézetekről szóló jelentéseit is és ha ezekbe alaposan belenézünk, amit tennünk, azt hiszem, nem érdektelen, mert kinek ne feküdne szivén hadseregnek igazán arra érdemes, arra méltó tisztikarral való ellátása, akkor egy körülményt konstatálnunk kell, azt t. i., hogy ifjúságunk nem keresi fel azzal az előszeretettel a katonatiszti pályát, amint az kívánatos lenne (Igaz ! Ugy van !) és hogy ezáltal nem tudjuk a közös hadsereg tisztikarában az arányszámot elfoglalni, amelyet létszámunk arányában jogai el kellene foglalnunk. (Igaz ! Ugy van !) Latinovits Pál: Még kevésbbé a tengerészeinél ! Simon Elemér : Ujabb időben örömmel tapasztalhatjuk, hogy a tengerész legénységnek úgyszólván 30—40%-a magyar legényekből rekrutálódik ; szükséges volna tehát, hogy az a tengerész katona, aki kétszeresen rászorult arra, hogy az elemek küzdelmének középpontjában, ahol távol van minden kultúrától, távol van a szárazföldtől, amelyhez hozzá volt szokva, hogy ott érezze maga körül azt a tisztet, akivel az anyanyelvén értetheti meg magát és mondhatja el szivének bánatát. (Helyeslés.) Hogy azonban ezt a kérdést alaposabban letárgyalhassuk és abba gyökeresebben belemélyedhessünk, leszek bátor szíves türelmükkel visszaélve, (Halljuk ! Halljuk !) a közös hadsereg és a magyar királyi honvédség nevelőintézeteinek állapotával kissé bővebben foglalkozni. (Halljuk 1 Halljuk!) Igaz és általános tiszteletnek örvendő ministerelnökünk (Élénk éljenzés.) már első ministerelnöksége alatt felismerte szükségét annak, hogy a magyar állam nyújtson segítőkezet a szülőknek arra, hogy gyermekeiket a katonai pályára nevelhessék. Az 1904 : XX. t.-czikkel az addigi törvényekben létesített magyar állami alapítványi helyeket 1073-mal emelte fel és ezáltal 1323-ra egészítette ki azokat, amely nagy szám maga is mutatja, hogy úgyszólván a katonai intézetek összes létszámának nagy kontingensét a magyar állam alapítványi helyeiből vagyunk képesek kiállítani. Ezekhez az alapítványi helyekhez járulna]; még az u. n. kincstári helyek, amelyek a közös hadügyministernek közös költségvetésében foglaltatnak és amelyek szintén nagy kontingensét képezik az u. n. férőhelyeknek, amelyek alatt a katonai nevelőintézeteknél üresen lévő, vagy betöltésre váró helyeket értjük. T. képviselőház ! Elsősorban is a közös hadsereg katonai nevelőintézeteiről kívánok szólni, amelyek közt első helyen az akadémiák és reáliskolák állanak. Az akadémiákban és reáliskolákban a múlt évben 2851 férőhely volt, ami azt mutatja, hogy ennyi növendéket voltunk képesek elhelyezni az akadémiákon és reáliskolákon. Ebből a 43%-os ujonczjutalék arányában Magyarországra esett 1225, Ausztriára 1626. Ez a Magyarországra eső 1225 hely a következőképen oszlott meg : Kincstári hely volt összesen 1985; ebből már nem az ujonczlétszám arányában, hanem a kvóta arányában van meg az elosztás, igy tehát Magyarországra a 36'4% kvótaarány szerint 719 kincstári hely jut. Ha tehát a férőhelyek számából, a 2851-ből levonjuk a kincstári helyeket, az 1985-öt, marad 866 alapítványi és fizetéses hely, vagyis a magyaroknak az 1225 férőhelyből levonva 719 kincstári helyet, marad 506 olyan, amelyet magyar alapítványból lehet betölteni. Ha ezt figyelembe veszszük és azt, hogy 471 magyar alapítványi hely állott a múlt tanévben a közös katonai akadémiák és reáliskolák rendelkezésére, láthatjuk, hogy összesen 35 oly hely volt ezekben az intézetekben, amelyek fizetéses vagy félfizetéses helyek voltak és amelyeket igy lehetett betölteni. Majdnem ugyanilyen állapot volt a császári és királyi hadapród-iskolákban is, amelyekben az ellátás állami költséget képez és a növendékek csak tandíjfizetésre vannak kötelezve, amely tandíj aszerint változik, hogy az illető tanulónak kik a szülői ; és pedig nem nagy az összeg, 24 korona a katonatisztek számára, 300 korona a polgári szülők számára, akik állami vagy vármegyei alkalmazottak, 160 koronát fizetnek. A katonai hadapródiskolákban 2885 férő hely volt a . múlt évben, amelyek betöltés alá kerültek. Itt egy örvendetes momentumra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy t. i. a közös hadügyminister ur méltányolva azt a körülményt, hogy a hadsereg tisztikarában 43% helyett ma is csak 26% a magyar tiszt, a hadapródiskolai férő helyeket nem az ujonczjutalék arányában osztotta meg, hanem 50%-ot ajánlott fel Magyarország részére. (Elénk helyeslés.) Első psrczben tényleg helyesléssel találkozkatik ez, de — sajnos — nem arathatjuk le e kedvező konjunktúrák gyümölcsét, mert még a 43%-ot sem tudtuk betölteni, minthcgy elsősorban nem volt elég jelentkező és akik jelentkeztek, nem voltak oly alkalmasak, hegy megfeleltek volna csak annak a gyenge mértéknek is, amelyet a hadvezetőség a felvételeknél állandóan követ. Különösen tapasztalhattuk ezt, t. ház, a hadapródiskolákiiál; van ugyan elég jelentkező;