Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

360 536. országos ülés 191b május 6-áv, szerdán. ben — az összes európai áUamokban tapasztalhatók voltak ilyen hadsereg elleni mozgalmak. Oka volt ennek talán egyrészt a szoczialisztikus eszmék terjedése, az az eszme, hogy ubi ben ibi patria, továbbá az a körülmény, hogy az osztrákporosz és az olasz háború, nemkülönben a franezia és német háború után a hadviselés és a térhódítás terén bizonyos stagnáczió állott elő, ugy hogy a nagyközönség körében az a felfogás támadt, hogy a nagy háborúknak és a véres összeütközéseknek korszaka tulaj donképen már lezajlott és letűnt. Ezentúl a nagy háborúkat tulaj donképen csak a diplomáczia fogja elintézni, az egyszerű üzleti kérdés, pénzkérdés lesz. Amely államnak vagy nagyhatalomnak dijilomáoziája ügyesebben taktikázik, annak az államnak kevesebbe fog kerülni az egész hadviselés. Hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a balkán bonyodalmakig a boszniai okkupáczióról miként nyilatkoztak igen okos és széles látókörű emberek. Ugy állították oda az akkori diplomácziát, mint egy ügyefogyott és naiv valamit. Mennyivel egyszerűbb lett volna — mondották — a Balkánra leküldeni annak idején egy ügyes bankárt tiz millió forintocskával, aki megvehette volna egész Bosznia-Herczegovinát hegyestül-völgyestül, mindenestül együtt és milyen nagy kár volt ott olyan óriási vér- és pénzáldozatokkal oj>erálni. Később, midőn kitört az angol-bur és az oroszjapán háború, ezek az optimisták, akik a hadviselésben már egyáltalában nem hittek, kissé gondolkozóvá kezdtek lenni, de azonnal készek voltak ismét a felelettel, hogy hiszen az angol-bur háború tulaj donképen Angolországnak belső ügye, itt egy provinczia megszerzéséről van szó, itt az európai diplomáoziának egyáltalában nincs beleszólása. A japán-orosz háborúra vonatkozólag pedig azt mondják : hja, oda a távol Keletre már nem terjedhet ki a. mesterkélt és finom eurój>ai diplomácziának segitő karja. Később azután, mikor a balkáni bonyodalmak beállottak, ezek a hadseregellenes nyilatkozatok egyszerre elhallgattak, mert mégis csak belátták azt, hogy egy jól felfegyverkezett, harczképes hadsereg a nemzetek és országok biztos és nyugodt fejlődésének egyetlen eszköze és támasza. Hogy a diplomáczia ezeknél a balkáni bonyodalmaknál tulaj donképen mennyire csődöt mondott, ezt leginkább abból lehet látni, hogy hiába ült össze a diplomáczia, hiába mesterkedett, hiába küldtek jegyzékeket, hiába mondták ki Londonban a restitutio in integrum-ot, bizony, azok az öntudatra ébredt Balkán-népek — magyarán mondva — fittyet hánytak az egész európai konczertnek, mindnyájan megtámadták a belviszályok által elgyengült Törökországot és mindegyik ott és annyit markolt, ahol és amenynyit lehetett. Az európai diplomáczia tehetetlenségének kulminácziója pedig abban az operettszerű flottatüntetésben csúcsosodik ki, melyet a nagyhatalmaknak a cetinjei hegyekről alámosolygó kis Nikita ellen kellett rendezniök, Méltóztatnak arra is emlékezni, hogy 1912 június 4-én, midőn a mostani ministerelnök ur, mint akkori házelnök, egy csapással megszavaztatta az uj véderőtörvényt, hogyan szidták, hogyan lehazaárulózták őt, de lehazaárulózták a mi pártunkat is. Midőn azonban a balkáni események és bonyodalmak beállottak, akkor ezeknek a szitkolózásoknak egyszerre vége szakadt. Akik hadseregünk harczképességét régóta féltették, az akkori házelnöknek ebben az intézkedésében egy gondviselésszerű eseményt láttak, a legvéresebb szájú ellenzékiek pedig elhallgattak, mert belátták, hogy a nemzeteknek nyugodt fejlődését csak egy harczképes hadsereg biztosithatja s a harczképes hadseregünknek volt köszönhető, hogy monarchiánk a balkáni bonyodalmakat minden megrázkódtatás nélkül végigszemlélhette és ott, ahol kellett, kellő erélylyel és eredménynyel akaratának érvényt is tudott szerezni. Ez az uj törvény azonban nemcsak a hadsereg harczképességét emelte, de egyúttal helyes ujitásokat is honosított meg anélkül, hogy rést engedett volna ütni a hadsereg hagyományos szellemén, amely mindenkor megóvta azt az ujabb kor káros befolyásai ellen. Ha a honvédelmi tárcza költségvetését tekintem, örömmel látom, hogy a honvédség kikerekitése iránt fokozott mértékben történik gondoskodás, azonkivül hozzá jut a nagyközönség azokhoz az előnyös és humánus ujitásokhoz, amelyek ezzel a törvénynyel biztositva vannak. Először is remélhetőleg az idén fokozott mérvben fognak a hadkötelesek részesülni a kétéves szolgálat előnyeiben. Ez a kétéves szolgálat tulajdonképen két szempontból jön figyelembe : először nemzetgazdasági szempontból, másodszor a szolgálatot teljesítő egyén szempontjából. Nemzetgazdasági szempontból azért, mert az a munkaerő nem három év, hanem két év múlva adatik vissza a produktív munkának, az egyén szempontjából pedig, mert a szolgálatot teljesítő egyén lótfentartása kisebb károsodást szenved a rövidebb szolgálat által. De katonai szempontból is igen fontos ez a dolog, mert a szolgálatot már megunt és a szolgálatból magát kivonni igyekvő harmadik évfolyam tulajdonképen csak károsan befolyásolja az ifjabb évfolyamokat. Igen nagy értéke van annak is, hogy a fegyvergyakorlatokat az uj törvény tetemesen redukálja. Mig eddig a közösöknél a három évet szolgálók négy fegyvergyakorlattal 119 napot voltak kötelesek szolgálni, a honvédségnél pedig öt gyakorlatot 175 nappal, az uj törvény értelmében a közösök négy gyakorlatot fognak szolgálni 98 nappal, — a megtakarítás tehát 21 nap — a honvédségnél pedig egy fegyvergyakorlat lesz a megtakarítás és 77 nap, mert ugyanennyit lesznek kötelesek szolgálni, mint a közösöknél. (Tetszés.) A póttartalékosoknál pedig, akik eddig ugyanennyit voltak kötelesek szolgálni, mint a közösök, három fegyvergyakorlat lesz 84 nappal. Az uj véderőtörvénynek leghumánusabb része