Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-535

lí május 5-én, kedden, 333 535. országos ülés l'.í AzOüldviil műveltségi szempontból is fontos; mert nem lehet művelt ember az, aki az állam hivatalos nyelvét nem ismeri. Ugyanez a magyar állam érdekében is áll. Mert csak igy leszünk képesek alkalmazni a különböző vidékek fiait egyaránt a közigazgatásban és az állami alkalmazások különböző terein, ha teljesen elsajátítják a középiskolában a magyar nyelvet. Ezáltal az állam, is nyerni fog, mert nagyobb lesz a kiválasztás lehetősége, ahonnan' a közigazgatás czéljára az érdemes erőket veheti, (Helyeslés.) hogy semmi ellentétben nincsen ezzel a nemzetiségek érdeke a középiskolában, sőt ellenkezőleg érdekükben áll a jelzett czél elérése, hogy a magyart mint nevelési nyelvet használják. Es mondhatom, a nevelési nyelv igen sok esetben fontosabb, mint az anyanyelv. Mert a nevelési nyelv adja meg a kifejezéseknek azon nagy számát, amiket a köznapi életben, irodalmi és tudományos téren állandóan használunk, nem pedig az anyanyelv s amiket fiatal, zsenge korban el nem sajátíthatunk. Ennek folytán a nevelési nyelv utján vonjuk valóban ezen idegen exisztencziákat a magunk szellemi körébe és biztosítjuk azonkívül azt is_ hogy ők érdekelt és odaadó polgárai lesznek hazájuknak. Ha azonban itt ilyen módon a magyar nyelvnek oktatását és terjesztését a középiskolákban hangsúlyozom, nem hagyhatom cmlités nélkül azt sem, hogy egyúttal nagyon kívánatosnak, sőt szükségesnek és mellőzhetlennek tartom, hogy a középiskolában a nemzetiségi nyelvek is oktattassanak, és pedig egyrészt azok részére, akik ezen nyelveket anyanyelvül vallják, másrészt hogy azok részére is, akik magyarok, mert ezáltal leszünk csak képesek a vidéken és a közigazgatásban oly erőket alkalmazni, akik értik a nép nyelvét. Hiszen erre világos példa egész történelmünk. A múltban őseink ugyanezt tették, hogy vidékenként maguk az illető nemzetiségek nyelvét beszélték, annak segítségével közlekedtek a néppel, sőt igen gyakran még egymás között is, irodalmilag bírták ezeket a nyelveket és ezáltal elérték azt, hogy minden bajban a nemzetiségek ugy, mint a magyarok is segítségükre jöttek és résztvettek minden harczukbaii és bánatukban. (Tetszés.) Az egyedüli nehézség csak az, hogy nincs elég tanerőnk sem az elemi, sem a középiskolák részére, akiket erre a czélra alkalmazhatnánk. Német tanitó ugyan lesz elég abból a czélból, hogy német vidékeken az elemi iskolákban a német nyelv segítségével oktassuk az irás és olv elsajátítását; azonban más nemzetiségeknél aránylag igen kevés olyan tanítónk van, akik az illető nemzetiségi nyelveket bírnák. Ennélfogva szükséges, hogy jövőre a tanítóképzőkben jobban gondoskodjunk ezen nyelvek oktatásáról, (Helyeslés.) továbbá szükséges az is, hogy a középiskolákba is ezen nyelvek oktatása felvétessék és erre a középiskolai reformmal kapcsolatban fog alkalom kínálkozni, hogy esetleg ott a görögpótló helyett vegyük ezt fel. (Élénk helyeslés.) Mivel azonban a középiskolai törvény szerint középiskolában csakis egyetemet végzett tanárok oktathatnak — ezt természetesen máskép nem biztosithatjuk, mint hogy az egyetemen rendes tanszék állíttatik fel a különböző nemzetiségi nyelvek részére. A román nyelvnek ugyan már van tanszéke, a németnek pedig már régi időtől fogva szintén van. Ennélfogva Juriga Nándor t. képviselőtársamnak is megadhatom azt a felvilágosítást, hogy határozott szándékom, hogy valamely hazai egyetemen a jövőben a tót nyelv részére is külön tanszék állittassék fel, mert a tót nyelvet máskép a középiskolában tanítani nem lehet. (Helyeslés.) Hogy azonban hol állítjuk fel ezt a tanszéket, erre nézve ma véglegesen nem akarok nyilatkozni. Alig hiszem azonban, hogy ez Pozsonyban lehetséges legyen, mert mint később leszek bátor említeni, ezen az egyetemen a filozófiai tanszék csak idővel lesz megvalósítva.. Minthogy pedig kiváló fontosságú, hogy a középiskolai reformmal kapcsolatban már ez a kérdés is végleges megoldást nyerjen, ennek folytán részemről ennek a tanszéknek a budapesti egyetemen való felállítását tartom kívánatosnak, amint azt báró Radvánszky Antal t. barátom is megemlítette. Erintettem volt a középiskolai reform kérdését, amelyről szintén már a múlt esztendőben volt alkalmam részletesen beszélni. Ami azóta történt, azt abban foglalhatom össze, hogy még kora őszkor leiratot intéztem a közoktatásügyi tanácshoz, amely a kérdést azonnal napirendre tűzte. Magam az egész tél folyamán lehetőleg résztvettem közoktatásügyi tanács minden tanácskozásában. (Elénk helyeslés). Súlyt helyeztem erre azért is, mert azt akartam, hogy amidőn a javaslat eljut hozzám, akkor ne csak formailag ítélhessem meg, hanem az elbírálás és végleges állásfoglalásnál ismerjem az érveket is, amelyek alapján az felépült. (Elénk helyeslés). Jelenleg a közoktatásügyi tanács elkészített egy törvényjavaslatot indokolással együtt és most a tanterv kidolgozásával foglalkozik. Réméleni, hogy a jövő évad folyamán, az őszszel, abban a helyzetben leszek, hogy a középiskolai reformról szóló törvényjavaslatot itt a házban bemutathassam. (Élénk helyeslés. Tapsok.) Addig talán részletekről nem is volna érdemes beszélni; de megvallom, nagy örömöm volt abban, hogy itt a házban minden oldalról hangoztatták annak szükségességét és érdemileg is annyira foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ha kívánja a t. ház, egészen röviden magam is jelezhetem az általános elveket. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben csak azt mondhatom, hogy teljesen egyetértek Giesswein és Farkas Pál t. képviselőtársam felfogásával, akik megél*