Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

529. országos ülés 19H április 23-án, csütörtökön. 23 egy sóhajban, amely kimerül abban a panaszban, hogy túlságos magasmérvünek tartja a községi pótadót. De méltóztassanak megengedni, ez a községi háztartásoknak csak egyetlen egy szimptomája, azonban semmi esetre sem lehet az a kizárólagos alap, amelyből a községi háztartások kritikai bírálatánál kiindulni kell és lehet. Az általános közigazgatási reformon kívül bizonyos aktualitást ad e kérdés felvetésének a statisztikai hivatalnak 1913-ban megjelent egy adatgyűjteménye az 1908. évi községi háztartásokról. Ez igen érdekes és igen értékes munkálat, amely a téren hézagpótló. Magam is jóformán majdnem kizárólagosan ezen statisztikai adatok tanulságaira kivánok felszólalásom során szorítkozni és ezek adják a kiindulópontokat, amelyek feltétlenül szükséges, hogy ismertek legyenek, ha községi háztartásunk reformját alaposan akarjuk és óhajtjuk megvalósítani. De mielőtt magára a szorosan vett községi háztartás rendjére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy egy igen rövid történelmi visszapillantást tehessek. Ne méltóztassanak megijedni attól, hogy a XII. és XIII. századig kivánok visszanyúlni, de igyekezni fogok azt a korszakot, amely a jelenlegi időt az akkori időtől elválasztja, gyorsan áthidalni. A teljesség okáért azonban szükséges, hogy ösmerjük, miféle fázisokon ment tulajdonképen keresztül a községek háztartása és milyen időszaktól kezdve lehet tulajdonkópen községi háztartásról beszélni. A középkorban az önkormányzati jognak bizonyos fokú gyakorlatával kizárólagosan csak a városokban találkozunk. A falusi községek legtöbbjében a fejlődést a földesúrtól való függés jellemzi. A falusi községekkel és azoknak csirájával tulajdonképen a XII. és XIII. századokban találkozunk, amidőn kizárólagos közös földhasználat mellett, az egyéni tulajdon és az ősfoglalás czimén birtokolt földek mellett az adománybirtok léjD előtérbe. Ekkor keletkeznek a királyi és egyházi uradalmak mellett földesúri községek, jobbágy- és nemesi népességgel, kik évről-évre a közös földeken sorshúzás utján osztozkodnak. Jellemző már itt, hogy ami községi közszükséglet volt, azt is itt ezekből a közös földekből ugyancsak sorshúzás utján juttatták a közszükségletek fedezésére. Ez a rendszer alig változott a századokra kiterjedő folyamat alatt és tartott addig, amig a földesúri birtok a jobbágybirtoktól el nem választatott és mig a jobbágybirtokok fel nem osztattak. üégi törvényeink községi feladatokról, községi szükségletekről nem emlékeznek meg. A szükségletek fedezése teljesítve látszott a közös birtokoknak előbb rövideri vázolt hivatásával. Ez időben a községi feladatok csak igen csekély részben állottak a helyi érdekek gondozásából, mert túlnyomó nagy részben magasabb érdekek kielégítésében és felsőbb parancsok teljesítésében állottak. A fejlődést első ízben a tatárjárás zavarta meg. Az Anjou-ház alatt egy kis fellendülés tapasztalható, de a török hódoltság ezen a téren ismét csak pangást okozott. A községi élet fejlődésének első komolyabb lendületet Mária Teréziának 1767-ben kiadott Urbáriuma adott; legtüzetesebben foglalkozik azonban a községi élettel általában az 1839. évi IX. t.-czikk. Itt már oly rendelkezésekkel találkozunk, amelyek költségvetésekről, számadásokról szólnak, sőt már az adózás módjairól is. Teljesen uj helyzetet teremtett, jobban mondva teremtett volna a községi életben az 1848-ik évi IX. t.-cz., amely a jobbágyságot felszabadítván, az uj, modernebb Magyarországot e téren is meg akarta alajrozni. A községi önkormányzat mindenesetre nagyobb önállóságot és helyi szervei révén nagyobb hozzáfüződést nyert volna a törvényhatóságokhoz, hogyha mindjárt 1848-ban a törvényhatóságok ellenőrzése, alá helyeztetett volna. A természetes fejlődésnek ez az útja azonban az igen jól ismert események következtében be nem következhetett és a megindult szép fejlődés lehetőségében nagy zökkenés állott be. Az átalakulás nehézségein egységes vezetés nélkül kellett átesni és bizonyára innen vannak azok a szélsőségek, amelyek a községi háztartások viszonyain és állapotain ma is észlelhetők, a 40 éves egységesítő törvényhozási munka és joggyakorlat daczára is. Az 1848-as törvényhozásra következett tényleges kormányzat 1849ben megalkotta az uj községi törvényt, amely azonban életbe léptetve sohasem lett. 1851-ben a községi szervezet ujabb szabályozást nyert, de ez még az általános elvi megállapodásig sem juthatott. A részleteket végre az 1859. évi április 24-iki pátens hozta meg és ez képezi — bár módosult alakban — alapját községi háztartásunknak ma is. Különös a pátensnél, hogy a háztartás külső keretei meg vannak ugyan állapítva, de nincs megjelölve annak tartalma, nincs megszabva, hogy az iskolaügy, a közegészségügy, a közlekedésügy, a szegény-ellátás terén mely teendők azok, amelyeknek elintézése a községekre háramlik és melyek azon az ügyek, amelyek a község gondozását igényelhetik. Az 1871-iki XVIII. t.-czikk jórészt a pátens intézkedéseit vette át a változott viszonyok közé. Az 1886-iki XXII. t.-czikk a községi életnek napjainkban is érvényben lévő jogszabályait alkotta meg. Ez, t. ház, 700 évnek története a községi háztartás körére való vonatkozásban ; ez a hiányos hangú skála, amely évszázadok lefolyása alatt mai rendjéhez juttatta községi háztartásunkat. 1886 óta a mai napig 28 év telt el. Ez a 28 év Magyarország fejlődésének és felvirágozásának talán legszebb kora. Nézzük meg, hogy Magyarország fejlődési korában e törvényünk miképen felelt meg azon várakozásnak, amelyet a törvény-