Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

prilis 23-án, csütörtökön. 24 529. országos ülés 19U á i hozás annak idején hozzáfűzött; nézzük meg, miképen illeszkedett bele a praktikus és fejlődő élet korlátai közé. {Halljuk! Halljuk!) A községeknek a háztartásra vonatkozó jogait és teendőit illetőleg az 1886. évi XXII. t.-cz. a következőket tartalmazza. A község rendelkezik a község vagyona felett; községi adót vet ki és hajt be ; gondoskodik a községi utakról és egyéb köz­lekedési eszközökről; kezeli a mezei, a tüz- és közrendészetet és a szegényügyet; gondoskodik községi iskolákról és más rokonintézetekről és általában mindazokról, amiket a törvények akár mint passziv, akár mint tényleges teendőt, fel­adatot illetékességi hatáskörébe utaltak. Ezen teen­dők szempontjából a jelzett törvény a községeket két csoportba osztja. Az első csoportba tartoznak a nagyközségek, amelyek a jelzett feladatokat saját erejükből képesek végrehajtani, a második cso­portba pedig a kisközségek, amelyek csak más községekkel szövetkezve, társulva, képesek a tör­vény által rájuk rótt kötelességeket teljesíteni. A gyakorlatban ez nem történt a törvény szavai szerint, mert.az igazgatás különböző ágai­ban a törvény által rájuk rótt teendőket a községek kategóriájukra való tekintet nélkül mind a saját költségükre teljesítették, a nagyközségek ezenfelül azonban az általános közigazgatási teendők vég­zésére tartanak fenn külön személyzetet. Ma felvetődött az interkommunáhs községek ideája, és hallottam azt a felhangzó panaszt is, hogy a jelenlegi törvény nem adott arra módot, hogy ezek keresztül vihetők legyenek a községek egyesítése, szövetkezése, szervezése utján. A ma életben levő törvény 1. §-a megadta ennek a lehe­tőségét, de az elmúlt 28 esztendő, ugy látszik, ennek nem kedvezett, mert hiszen az élet eltért a törvény intencziójától és a községek csoporto­sítását nem a hatáskörükbe utalt valamennyi kötelezettség teljesítésére vonatkoztatta, hanem specziálisan csak az általános közigazgatási teen­dők ellátását tette a megkülönböztetés alapjává. Talán felesleges is említenem, hogy a törvény kötelezi a községeket, hogy évenkint leltárt állít­sanak össze, költségvetést, számadásokat készít­senek. Mindezek elkészítésére az elöljáróság, el­fogadására a képviselőtestületek hivatottak, az ellenőrzés és ezek végleges jóváhagyása pedig a törvényhatósági közgyűléseknek van fentartva. Első kardinális kötelessége a községeknek, hogy tartoznak vagyonukat jövedelmezőleg ke­zelni és községi szükségleteiket ennek jövedel­méből fedezni. Jól tudjuk azonban, hogy nagyon kevés község van Magyarországon, amely meg tud élni törzsvagyonából, és igy törzsvagyonának jövedelmezőségén kívül más anyagi erőkre is kell támaszkodnia. A törvény a községeknek háromféle kategóriájú adóztatást enged meg. Megadóztat­hatok az összes községi lakosok, megadóztathatok a földbirtokkal biró községi lakosok és megadóz­tathatok a földbirtokosokat és a bányatulajdono­sokat leszámítva, a többi községi lakosok. Nem érdektelen, t. ház, hogy az 1886 után kö­vetkező törvényhozások milyen feladatokat álH­tottak még a községek elé, nemcsak amiket nekik teljesiteniök kell, hanem a felmerült szükségletek fedezéséről is a községeknek kellett gondoskod­niuk. Itt van mindjárt az 1888 : XXXVIII. t.-cz., amely kötelességévé teszi a községeknek, hogy ahol más iskola nincs, községi iskolát kell létesi­teni és e czimen 5% pótadót, mint uj adót enged. Az 1884 : XVII. t.-cz. iparostanoncziskolai czélra 2% pótadót engedélyez. Az 1891 : XV. t.-cz. a kisdedóvodák részére 3% pótadót engedélyez; az 1894: XIV. t.-cz. a mezőőrök tartása és a kötelező faiskolák részére ugyancsak tetemesen megterhelte a községeket. Az 1890: I. t.-cz. a közmunka terheinek beállításával, azon­kívül az u. n. viczinális csoportok létesítésével megint tetemes költségeket tolt a községek vál­laira. Az 1888 : XXXI. t.-cz. a helyiérdekű vasutak építésénél is nagymérvű anyagi támogatást enge­délyezett a községek terhére, s ezen anyagi támo­gatás lehetőségét a községek elég alaposan ki is használták. A szegényügy ellátása költségeinek szaporítására az 1898 : XXIV. t.-cz.-nek különö­sen 8. §-a óriási terheket rakott a községek vál­laira, — kogy egyebet ne említsek, a hét éven felüli, elhagyottnak nyilvánított gyermekek tartás­dija czimén. Végre a község egyetemét vagy a községi lakosok bizonyos csoportját érdeklő kiadá­sok fedezésére számos község, a községeknek körül­belül 56%-a a községi pótadón kívül még másféle czimen is megadóztatja a lakosságát. Végül régi szokásjog alapján, ehhez sorolható különleges meg­terhelése a községnek a hitfelekezeteknek támo­gatásában nyilvánul meg. Hozzájárulnak az 1908­ban bizonyos tekintetben megenyhült és meg­könnyebbített terhei a községeknek, amelyek vonatkoznak a közegészségügyre. Bár a közegész­ségügy állami feladatnak volt minősítve már az 1876 : XIV. t.-cz.-ben is, mégis az egész közegész­ségügy ellátásának költségeit a községeknek kel­lett viselniök. 1908-ban a körorvosok fizetését az állam átvállalta ugyan saját budgetjének terhére, de még ma sincs keresztülvive az a gondolat, az az elhatározás, amely a törvényhozás azon kijelentésé­ben nyilvánul meg, hogy a közegészségügy állami feladat, mert még ma is meglehetősen súlyos költségek terhelik a községeket ezen a czimen ; hogy egyebet ne említsek, a bábák, halottkémek fizetése, a himlő elleni védekezés, részben a fer­tőző betegségek terjedését megakadályozó intéz­kedések költségeinek a viselése, a községi és kör­orvosok személyi pótlékai, stb., stb. T. ház ! Mit állapithatunk meg az itt előadot­takból ? Az első, ami szembeötlő, mindenesetre az, hogy az előirányzatok és számadások összeállítá­sának rendje és módja vármegyénként igen külön­böző. A község szó nagyon heterogén egységeket foglal magában, a kulturális, gazdasági és a va­gyoni erők legeltérőbb fokozatait, Az egyiknek túl-

Next

/
Thumbnails
Contents