Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

prilis 23-án, csütörtökön. 24 529. országos ülés 19U á

i hozás annak idején hozzáfűzött; nézzük meg, miképen illeszkedett bele a praktikus és fejlődő élet korlátai közé. {Halljuk! Halljuk!) A községeknek a háztartásra vonatkozó jogait és teendőit illetőleg az 1886. évi XXII. t.-cz. a következőket tartalmazza. A község rendelkezik a község vagyona felett; községi adót vet ki és hajt be ; gondoskodik a községi utakról és egyéb közlekedési eszközökről; kezeli a mezei, a tüz- és közrendészetet és a szegényügyet; gondoskodik községi iskolákról és más rokonintézetekről és általában mindazokról, amiket a törvények akár mint passziv, akár mint tényleges teendőt, feladatot illetékességi hatáskörébe utaltak. Ezen teendők szempontjából a jelzett törvény a községeket két csoportba osztja. Az első csoportba tartoznak a nagyközségek, amelyek a jelzett feladatokat saját erejükből képesek végrehajtani, a második csoportba pedig a kisközségek, amelyek csak más községekkel szövetkezve, társulva, képesek a törvény által rájuk rótt kötelességeket teljesíteni. A gyakorlatban ez nem történt a törvény szavai szerint, mert.az igazgatás különböző ágaiban a törvény által rájuk rótt teendőket a községek kategóriájukra való tekintet nélkül mind a saját költségükre teljesítették, a nagyközségek ezenfelül azonban az általános közigazgatási teendők végzésére tartanak fenn külön személyzetet. Ma felvetődött az interkommunáhs községek ideája, és hallottam azt a felhangzó panaszt is, hogy a jelenlegi törvény nem adott arra módot, hogy ezek keresztül vihetők legyenek a községek egyesítése, szövetkezése, szervezése utján. A ma életben levő törvény 1. §-a megadta ennek a lehetőségét, de az elmúlt 28 esztendő, ugy látszik, ennek nem kedvezett, mert hiszen az élet eltért a törvény intencziójától és a községek csoportosítását nem a hatáskörükbe utalt valamennyi kötelezettség teljesítésére vonatkoztatta, hanem specziálisan csak az általános közigazgatási teendők ellátását tette a megkülönböztetés alapjává. Talán felesleges is említenem, hogy a törvény kötelezi a községeket, hogy évenkint leltárt állítsanak össze, költségvetést, számadásokat készítsenek. Mindezek elkészítésére az elöljáróság, elfogadására a képviselőtestületek hivatottak, az ellenőrzés és ezek végleges jóváhagyása pedig a törvényhatósági közgyűléseknek van fentartva. Első kardinális kötelessége a községeknek, hogy tartoznak vagyonukat jövedelmezőleg kezelni és községi szükségleteiket ennek jövedelméből fedezni. Jól tudjuk azonban, hogy nagyon kevés község van Magyarországon, amely meg tud élni törzsvagyonából, és igy törzsvagyonának jövedelmezőségén kívül más anyagi erőkre is kell támaszkodnia. A törvény a községeknek háromféle kategóriájú adóztatást enged meg. Megadóztathatok az összes községi lakosok, megadóztathatok a földbirtokkal biró községi lakosok és megadóztathatok a földbirtokosokat és a bányatulajdonosokat leszámítva, a többi községi lakosok. Nem érdektelen, t. ház, hogy az 1886 után következő törvényhozások milyen feladatokat álHtottak még a községek elé, nemcsak amiket nekik teljesiteniök kell, hanem a felmerült szükségletek fedezéséről is a községeknek kellett gondoskodniuk. Itt van mindjárt az 1888 : XXXVIII. t.-cz., amely kötelességévé teszi a községeknek, hogy ahol más iskola nincs, községi iskolát kell létesiteni és e czimen 5% pótadót, mint uj adót enged. Az 1884 : XVII. t.-cz. iparostanoncziskolai czélra 2% pótadót engedélyez. Az 1891 : XV. t.-cz. a kisdedóvodák részére 3% pótadót engedélyez; az 1894: XIV. t.-cz. a mezőőrök tartása és a kötelező faiskolák részére ugyancsak tetemesen megterhelte a községeket. Az 1890: I. t.-cz. a közmunka terheinek beállításával, azonkívül az u. n. viczinális csoportok létesítésével megint tetemes költségeket tolt a községek vállaira. Az 1888 : XXXI. t.-cz. a helyiérdekű vasutak építésénél is nagymérvű anyagi támogatást engedélyezett a községek terhére, s ezen anyagi támogatás lehetőségét a községek elég alaposan ki is használták. A szegényügy ellátása költségeinek szaporítására az 1898 : XXIV. t.-cz.-nek különösen 8. §-a óriási terheket rakott a községek vállaira, — kogy egyebet ne említsek, a hét éven felüli, elhagyottnak nyilvánított gyermekek tartásdija czimén. Végre a község egyetemét vagy a községi lakosok bizonyos csoportját érdeklő kiadások fedezésére számos község, a községeknek körülbelül 56%-a a községi pótadón kívül még másféle czimen is megadóztatja a lakosságát. Végül régi szokásjog alapján, ehhez sorolható különleges megterhelése a községnek a hitfelekezeteknek támogatásában nyilvánul meg. Hozzájárulnak az 1908ban bizonyos tekintetben megenyhült és megkönnyebbített terhei a községeknek, amelyek vonatkoznak a közegészségügyre. Bár a közegészségügy állami feladatnak volt minősítve már az 1876 : XIV. t.-cz.-ben is, mégis az egész közegészségügy ellátásának költségeit a községeknek kellett viselniök. 1908-ban a körorvosok fizetését az állam átvállalta ugyan saját budgetjének terhére, de még ma sincs keresztülvive az a gondolat, az az elhatározás, amely a törvényhozás azon kijelentésében nyilvánul meg, hogy a közegészségügy állami feladat, mert még ma is meglehetősen súlyos költségek terhelik a községeket ezen a czimen ; hogy egyebet ne említsek, a bábák, halottkémek fizetése, a himlő elleni védekezés, részben a fertőző betegségek terjedését megakadályozó intézkedések költségeinek a viselése, a községi és körorvosok személyi pótlékai, stb., stb. T. ház ! Mit állapithatunk meg az itt előadottakból ? Az első, ami szembeötlő, mindenesetre az, hogy az előirányzatok és számadások összeállításának rendje és módja vármegyénként igen különböző. A község szó nagyon heterogén egységeket foglal magában, a kulturális, gazdasági és a vagyoni erők legeltérőbb fokozatait, Az egyiknek túl-