Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

264 534. országos ülés Í914 május 2-án, szombaton. korona évi egyenes állami adója, akkor ez a közel 11.000 korona is körülbelül 15 százalék évi pótlóknak felel meg. S az a szegény város, amelyet annyi átutalt állami feladat tett szegénynyó — kultuszadója, iskolaügyei stb. — hogyan birja ezt meg? És ha most én specialiter Szamosujvárról beszéltem — ámbár lokális érdekek is kényszeritettek erre, mert hiszen ez az ügy folyamatban volt — de méltóztassék pl. megnézni, hogy Munkács városa 8000 koronával, Nagybánya városa 16.000 koronával és a többek között Szolnok városa, ahol tudomásom szerint — mert foglalkoztam vele — 134 százalék a pótadó, 11.000 koronával, Szekszárd, a most várossá lett kicsi fészek 10.000 koronával, Bártfa, amely annyiszor és annyiszor leégett ós amely Sáros megyében igazán nagy kulturmissziót teljesít, 10.000 koronával, Dés városa 6000 koronával és a másik két város 4000 koronával, összesen tehát 111.000 koronával járulnak hozzá ezek a városok a gimnázium fentartásához. Kérve kérem a minister urat, igyekezzék reábirni a pénzügyminister urat, hogy törölje ezt a jövő évi költségvetésből, s akkor ennek a 14 városnak örök hálája fogja kisérni ezen ténykedését, teljes elismeréssel lesznek iránta, mert ezt a 6—10,000 koronát a népoktatásügyre fogják fordíthatni, igy annak igazán jó befektetése lesz, mely a minister urnak érdeméül fog betudatni minden időkre. (Helyeslés.) T. képviselőház! Szerettem volna a nőnevelés kérdésével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Csak egyet kívánok a minister ur figyelmébe ajánlani, azt, hogy nekünk két olyan iskolafajunk van Magyarországon, amely semmiféle tételes törvénynyel nincs biztosítva: az egyik az úgynevezett felső kereskedelmi iskola, a másik az úgynevezett felsőbb leányiskola. Mikor azok a felsőbb, leányiskolák keletkeztek, boldogult Trefort Ágostonnak és kiváló munkatársának Molnár Aladárnak nagy konczepeziója az volt, hogy olyan iskola létesíttessék, hogy ne kelljen a mi előkelő uri leányainkat külföldre küldeni, hanem itthon találják meg a nevelés és oktatásnak mindazon eszközeit, amelyekkel a társadalmi pozicziójuknak megfelelő kiművelést megszerezhetik és a magasabb rétegekben elhelyezkedhetnek. Sajnos ez az iskola létesült. A különbség csak az volt közte és a polgári iskola között, az u. n. arisztokratikus hajlamú, nem is mágnás, hanem inkább polgári családok perhorreszkálták a polgári iskola nevét, de a tanterv ugyanazonos volt. A különbség annyi, hogy ez négyosztályu és az hatosztályu leányiskola; a polgári leányiskolában a franczia nyelv nem kötelező, de mindenki tanulja és sok helyütt eredményes, amott pedig kötelező és sok helyütt nem eredményesen tanítják. Itt besoroznak 50—60 tanulót olcsóbb tanerőkkel, ott pedig a maximum 35 tanuló, mert ha 40 van, akkor már követelik a párhuzamos osztályt. A 4 osztályú polgári leányiskoláknál 20—30.000 K évi költség elég, a felső leányiskolánál pedig 70—80—100.000 korona kell évenként. Múlt az idő ós a lelkesedés egyre jobban fogyott. Belátták, hogy a felső leányiskola semmiféle czélt nem szolgál, különösen nem szolgál az eredeti czélnak, hogy oly nőket neveljen, akik azután teljes tudással beilleszkedhetnek mint uri dámák a magyar társadalomba. Tizenhat éves korában kijött a leány, sok mindent megtanult és sokat nem tudott elfelejteni. Akkor azután megpróbálták kitoldani ezt egy egyéves tanfolyammal, magasabb kurzussal. Ez sem ízlett. Most megkísérlik, hogy gimnáziummá legyenek. Nincs olyan felső leányiskola Magyarországon, amely ne zaklatná a kultuszministert, hogy alakítsa át gimnáziummá. Nem tudom, mi az elhatározása a t. kultuszminister urnak, mi a véleménye a női gimnáziumok nagy szaporításáról, erről majd elmondja saját véleményét ; az én nézetem szerint szükség van, de nem oly nagyszámú női gimnáziumra és nem minden felső leányiskolának női gimnáziummá való átalakítására. Azt hiszem, ha a proletariátust a nőnemre is nem akarjuk átvinni és nem akarjuk kiszélesíteni annyira, mint a polgári fiúiskoláknál kiszélesítettük, ennek veszélye nélkül a kultuszminister ur ezt nem fogja megcsinálhatni. Beszélnem kell azonban a felső kereskedelmi iskoláról csak azért is, hogy a t. kultuszminiszter ur, ha a reformról lesz szó, és ha a felső kereskedelmi iskoláknak a tanügyi intézmények közé való szerves beilleszkedése, — mert most a levegőben lebegnek, — ki lesz alakulva valahogy, méltóztassék törvényileg biztosítani ez iskolák sorsát. A szakiskolák rendszerét illetőleg, — az ipari oktatást és a kereskedelmi oktatást értem természetesen, — ki kell jelentenem, hogy fentartom azt a rég elfoglalt álláspontomat, — hiszen hosszú időn át éppen ezekkel az iskolákkal foglalkoztam, és erre a meggyőződésre jutottam — hogy ezek az iskolák nem szakiskolák. Ezek az iskolák — a felső kereskedelmi iskolák — tulajdonképpen pótlói a gimnáziumoknak és reáliskoláknak. Szakiskolák csak a kereskedelmi ministerium tárczája keretében levő ipari szakoktatási intézetek, ahol a tanulók elméletileg és gyakorlatilag is iparosokká neveltetnek. Ami felső kereskedelmi iskoláink sem elméletileg, sem gyakorlatilag kereskedőket nem nevelnek. Hogyan keletkeztek a mi felső kereskedelmi iskoláink? Mikor a polgári iskolával nem tudtak mit csinálni, egyes városok azt kérték, hogy engedje meg a kormány, hogy kereskedelmi tanfolyamot létesítsenek melléje. így a hat osztályú polgári iskolák lassanként felső kereskedelmi iskolákká alakultak át és beállott az az abnormis helyzet, hogy Magyarországon ma 52 felső kereskedelmi iskola van. Egész Európában nincs ennyi felső kereskedelmi iskola. A nagy Német-