Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

;>3í. országos ülés 191í május 2-án, szombaton. 265 országban, Ausztriában, a specialiter kereskedő Angliában fele annyi, felső kereskedelmi iskola sincs, mint nálunk. ,158 ba ezekből még legalább kereskedő lenne! Én alig láttam az életben olyan gyakorlati kereskedőt, aki felső kereske­delmi iskolai érettségi bizonyitványnyal a pult mellé állott volna. (Felkiáltások: Van!) Vajmi kevés. Én nem azt mondom, hogy mindenkinek oda kell mennie, ntert kereskedő az is, aki bankokhoz és üzleti vállalatokhoz megy a keres­kedelmi iskolából, de tény, hogy a gyakorlati kereskedelem pályájára nem mennek a fiatal­emberek ezekből az iskolákból, nem mennek pedig azért, mert ezek nem igazi szakiskolák. A kultuszkormány már évek óta tervezi ezeknek az iskoláknak szakiskolákká való át­szervezését. Arról van szó, hogy a bároméves évfolyam négyévesre emeltessék fel. Kérdem a kultuszminister urat, van-e tudomása arról, hogy három hivatali elődje hivta már fel a kercske-' delmi oktatási tanácsot javaslattételre ez isko­láknak szakszerű átalakitása ügyében. Kérdem, törtónt-e valami, — hisz évek óta gyűjtik az adatokat és tárgyalnak — van-e kialakult kép arról, hogy mit kivannak a kereskedelmi körök, hiszen ezek a körök, a kereskedelmi és ipar­kamarák, a kereskedelmi testületek az illetéke­sek annak megállapítására, hogy mire van szük­ségük. Ennek kapcsán kijelentem, hogy vissza kell térnem arra a régebben elfoglalt álláspontomra, hogy a szakiskolákat szerintem a szakminister hatáskörébe kell utalni. Én nem kicsinylem azt a nagy munkát, amelyet a közoktatásügyi kor­mány végzett ez iskolák létesítése alkalmával, de végre is annyi más iskolája van a kultusz­ministernek, annyi sok feladata van, hogyha ezektől az iskoláktól megszabadul, csak jól jár vele. Volt idő, amikor a ministerhez való átuta­lást kívánták, biztosan tudom, akkor is csak személyi okokon múlt, hogy át nem adták. Az elvi elhatározás már meg is történt a minister­tanácsban is, a ministerek is elhatározták egy­más között, de egyszerre csak egy ostendei sürgöny nyomán abbamaradt a dolog és meg­maradt a status quo ante. Ami az ipariskolák ügyét illeti, ezúttal nem kérhetem, hogy ezeket az iskolákat most adjuk át a kereskedelemügyi min isteniek, hiszen ez a kérdés az ipartörvény revíziójához tartozik. Ugy tudom, Szterényi József pár év előtt 12 kötetes tervezetet csinált az ipartörvény revíziójáról; majd jön valaki, aki kiássa ezt a tervezetet, hogy így legalább az iparoktatásnak egy részét oldhassuk meg. Hisz épen most alkottuk meg az uj válasz­tójogi törvényt és azt intendáltuk, hogy a vá­lasztők megnövekedő nagy tömegét az iparosok­ból hozzuk ki, épen azt vettük czinozurául, hogy mennél többen végezzék el az iparosiskolát, hogy igy választói joghoz jussanak. Én épen az ipá­it Érv!!. NAPLÓ. 1910 1915. XXIV. KÖTET. rosok kiképzése és a választói jog mennél szé­lesebb kiterjesztése érdekében kérem, méltóztas­sék gondoskodni arról, hogy az iparosinasok ki­képzése lehetőleg a legalaposabban,» a legszéle­sebb mederben es mennél nagyobb áldozatok árán történjék meg. Ezekben a tanügyi kérdésekkel végezve és méltóztassék megengedni, hogy még csak egy speciális kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Két év előtt volt alkalmam az Erdélyben elhelyezkedett és ide körülbelül 200 év előtt bevándorolt s azonnal jó magyar állampolgá­rakká vált u. n. örményszertartásu katholikusok érdekében felszólalni, rámutatván arra, hogy ezek az örményszertartásu katholikusok immár száz év óta sürgetik, — mert ehhez joguk/van — hogy részükre püspökség állittassék fel. Én nem mentem ennyire, sőt ma már maguk az örmény­szertartásu katholikusok is megelégednének a vikáriátussal. Ez nem nemzetiségi kérdés, ez nem nyelvi kérdés, mert hiszen alig van Magyar­országon ma már örmény, aki örményül beszélni tudna. Kállay Tamás : Pap Géza! (Derültség). Mártonffy Márton : Pap Géza sem tud, az apja sem tudott! Arról van szó, hogy örmény szertartású, katholikus hitközségek vannak Szamosujvárt, Erzsébetvároson, Szépvizen, Gyergyószentmik­lóson ós Újvidéken, ahol az igazán régi, cso­dásan szép — ajánlom azoknak, akiket érdekel — keleti ritus szerint történik az istentisztelet. Ezek a jó örmények az általuk alapított váro­sokat — mert ehhez nem járult hozzá senki — ellátták a kultúra minden eszközével; ők voltak azok, akik 200 éven át vitték a kereskedést Erdélyországban és közvetítették a termény­kereskedést Erdély és Magyarország között, akik közül nem egy, de igazán nagyszámú jelentékeny férfiai voltak a közéletnek, akik közül a magyar alkotmányos ministeriumban első megalakulása óta, Gorove idejétől kezdve a legkiválóbbak, a legjelesebbek ültek, akik közül a 13 aradi vértanú­ból is kettő : Kiss Ernő és Lázár Vilmos mártír­halált szenvedtek, akik közül most is a közélet számottevő féfiai vannak ebben a házban is, mert büszkeséggel mondón, hogy 16 örmény­születésű képviselő ül itt, akik mind szolgálatára vannak a magyar nemzet ügyének. (Éljenzés). Juriga Nándor: Éljenek az örmények! Mártonffy Márton: Mi azt kérjük, méltóz­tassék határozott nyilatkozatot tenni az örmé­nyek azon jogos kívánságára vonatkozólag, amely már két-három év óta a minister ur előtt fek­szik, és amelyet Mailáth erdélyi püspök annyi szeretettel ápol és gondoz. Csak arról van szó, hogy egy kanonokí állás szerveztessék a gyula­fehérvári káptalannál rezidiálási kötelezettség nélkül, hogy lakhasson tetszése szerint bárhol, akit azután az ordinárius püspök vikáriussá nevezhet ki, abból a czélból, hogy az örmény 34

Next

/
Thumbnails
Contents