Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-534
554. országos ülés iMk májas 2-án, szombaton. 263 amely a kultuszminiszter rendelkezésére áll, az államérdekek szempontjából használtatik-e fel. Én tisztán ebből a szempontból beszélek. Előre kijelentem, hogy rám nézve közönyös, bármilyen, jellegű legyen az az iskola. Én az iskolában csak azt keresem, teljesiti-e az iskolai feladatát, szolgálja-e a nevelés, az oktatás ügyét és ezzel a kettővel együtt ennek az országnak minden érdekét. (Helyeslés.) Előttem minden iskola jó, amely ezen czéloknak főérdekét szolgálja. (Élénk helyeslés.) A t. előadó urnak délelőtt azt méltóztatott mondani, hogy a kultuszminister ur gondoskodik arról, hogy a tanárok sorsa javíttassák, mert ötven rendes tanári állás vétetett fel a következő évi budget keretébe. Bocsánatot kérek, módom és alkalmam volt tapasztalni azt, hogy a középiskolákban körülbelül 330 helyettes tanár van, két-bárom-négy-öt év óta alkalmazva Hát ba ezek közül 50-et kineveznek, ha ilyen progresszióval haladunk, amikor a szükségletek mindig növekedni fognak, mert az osztályok szaporodnak, uj iskolák keletkeznek, méltóztassék akkor megmondani, mikor érjük el azt, hogy ezen szerencsétlen helyettes tanárok létszáma a minimumra szoríttassák ? (Helyeslés.) Pedig ebben látom én az egyik nagy hibát, hogy a helyettes tanárok száma tul nagy és ez okozza azt, hogy bizony, ha ezek a szerencsétlen emberek 6 — 8 évig helyettesekként kénytelenek működni, elvesztik a kedvöket, reményöket, türelmetlenekké válnak. Méltóztassék a t. közoktatásügyi minister urnak megfontolás tárgyává tenni, hogy ne ilyen lassú menetben haladjunk, hanem egyszer s mindenkorra kell ezen keresztül esnünk. Méltóztassék számítást tenni, hogy mennyibe kerül ez; hogy tényleg van-e szükség ezen helyettes tanárokra és ezeknek rendszeresítése iránt legalább a jövő évi költségvetésben méltóztassék itt egy praelimináléról gondoskodni. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, bogy a középiskolákkal kapcsolatban az internátusok kérdésével is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az állami iskolák mellett négy internátus van, kettő a reáliskolák és kettő a főgimnáziumok mellett. Ezeknek az internátusoknak nagy tisztes múltjuk van s számuk körülbelül 20 év előtt le is záródott. Nagy, hasznos szolgálatot tettek ezek az internátusok, ugy Udvarhelyen, mint Munkácson, Déván, Erzsébetvároson, mennyivel nagyobb szolgálatot vannak hivatva tenni a jövőben a nemzetiséglakta vidékeken. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy vannak állami gimnáziumaink Eogarason, Szamosujváron, Désen, Tordán, továbbá régi Partiumban: Szilágysomlyón, — ez már ugyan katholikus gimnázium és itt beigazolom, hogy ón a szükséglethez képest katholikus gimnáziumok mellett is óhajtok internátust — azután Liptó-SzentMiklóson, Trsztinán, Rózsahegyen, az erdélyi részen Petrozsényban. Méltóztassék csak Juriga Nándor t. barátom és Pop Cs. István hazájában, Erdélyben figyelemmel kisérni a nemzetiségek elhelyezkedését. Rendkívül nagy szükség volna arra, hogy ezek a középiskolák internátusokkal láttassanak el. Két évvel ezelőtt Zichy János gróf volt minister ur megígérte, hogy igyekezni fog — az ő szavait idézem — a felekezeti iskolák mellett az internátusok számát nem emelni, s ezzel szemben igyekezni fog éppen az állami iskolák mellett létesíteni internátusokat; ennek kapcsán Ígéretet tett nekem arra nézve, hogy Szamosújváron a főgimnázium mellett internátust fog felállítani. Meg is indult a mozgalom, de meg is szakadt, mert oly követelményekkel lépett fel a közoktatásügyi kormány ezzel a kis várossal szemben, amelyet az nem tud elviselni. Ezzel kapcsolatosan kérnem kell a kultuszminister urat, igazán a magyar nemzeti ügy szolgálatában, hogy méltóztassék ezen említett helyeken állami internátusok létesítését tervbe venni; nemcsak azért, hogy oda magyar fiuk kerüljenek, mert nézetem szerint oda kell hogy nemzetiségi fiuk is bejussanak, akik ott a magyarokkal megszokván az együttélést, megismervén egymást, közelebb férkőzvén egymáshoz, szívben és lélekben érezzék azt, hogy testvérek vagyunk, hogy ők ennek az országnak egyenrangú és egyenjogosultságu, de egyszersmind egyenkötelezettségü polgárai is lesznek. (Ugy van! Ugy van!) A középiskoláknál nagy sajnálattal olvasok ismét egy tételt, .ahol a városok hozzájárulása mutattatik ki az egyes közéjfiskolákhoz. Néhány év előtt sokkal roszabb volt a helyzet, amennyiben körülbelül ötven olyan város volt, amelyek kötelezve voltak az általuk kérelmezett leányiskola vagy gimnázium íentartásához évenként bizonyos összeggel hozzájárulni. Ez a szám, igaz, megkevesbedett az idei költségvetésben, mert hozzájárulásra kötelezve van 14 város gimnázium és tiz város reáliskola részére. Ha azt a számadatot nézzük, hogy mennyi az az összeg, amelylyel a • városoknak bozzá kell járulniok a gimnázium íentartásához, 14 városban összesen 101.000 koronát tesz ki ez a bozzájárulás. Ez nem nagy összeg ugyan, de ha méltóztatik azt figyelembe venni, hogy pl. Szamosujvár városa a legutolsó időkig évenként 22.000 koronával járult a gimnázium íentartásához, hogy előzetesen 500.000 koronát adott az épülethez, hogy ebből a 22.000 koronából 11.000-et 15 éven át fizetett, látni fogják, hogy milyen horribilis összegek ezek, csak azért, hogy a városból összesen, mondjuk, 30—40 szamosujvári fiu járjon abba az iskolába, mert a többi 250 vidékről kerül ki; ez a város tehát tulajdonképen a vidék számára tartja fenn ezt a gimnáziumot. S ha méltóztatik hozzávenni azt, hogy ennek a kis városnak van összesen 50—55.000
