Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

-262 53b. országos ülés 19íh május 2-án, szombaton. akarok hasznosan az idővel és nem akarok visszaélni az önök türelmével. (Halljuk! Halljuk!) A középiskoláról szóló kimutatásban 51 állami középiskoláról, és 115 felekezeti középiskoláról van szó. Én a középiskolákat azért állítottam be beszédembe, mert konstatálni kívánom azt, hogy a felekezeteknek egyáltalában nincs joguk és nincs okuk békétlenkedni és vádolni a kormányt és legkevésbé volna joguk és okuk épen a nemzeti munkapártból kialakult kormányt vádolni. Hála Istennek nagyon kevés számmal vannak főpapjaink közül olyanok, akik perhorreszkálják ezt a kormányt, de nagy számmal vannak az alsóbbrendű papságban olyanok, akik minden ok nélkül ellenzéki álláspontra helyezkednek. Méltóztassanak csak ezt a költségvetést megnézni. A számoknak az a kérlelhetetlen logikája, hacsak be nem hunyják szemüket az igazság előtt, bizonyítja a felekezeti középiskolák, még pedig olyanok, amelyekre ezelőtt 10— 15 esztendővel egy fillért sem áldozott közvetlenül az államj)énztár, pl. a szerzetesrendek összes iskolái 20.000 — 30.000 K segélyt kapnak. Az erdélyi katholikus státusban lévő iskolák megkapják a megfelelő államsegélyt és a legújabban felállított hét tisztán római katholikus jellegű, a dombóvári, gödöllői, jászapáti, Budapesten a II. kerületi oszlop-utczai, a budapesti I. kerületi tisztán róm. katholikus jellegű iskolák mind az állampénztárból kapják dotáczióikat. De méltóztassék a dologi kiadásokat megnézni. Délelőtt hallottam a jelentésből, hogy a budapesti jüarista gimnáziumnak épületére 600.000 K-át irányoz elő a kultuszministerium. Siegescu József: Megérdemli! Mártonffy Márton: Nagyon örülök, hogy ön is egy véleményen van velem. Hittem is, hogy nem lehetünk ellenkező véleményen. Én is a felekezeti iskolákban tanultam és a szerzetesek, a piaristák iránt ón mindörökre hálás leszek és maradok. Legkevésbbé azért hozom ezt fel, mintha ebből a segélyből levonni akarnék, sőt ha lesz pénzünk, többet is adnék, mert ami pénzt nekik adunk, azt a magyar kultúrának adjuk. (TJijy van!) Csak azért hozom ezt fel, hogy épen a szerzetesrendeknek és alpapságnak van legkevésbbé oka és joga arra, hogy velünk szemben türelmetlenek, békétlenek legyenek, nekik van legkevésbbé okuk arra, hogy utonutszélen támadjanak és bántalmazzanak bennünket, mert hiszen azt a kormányt, amely a felekezeti iskolákat ekként támogatja, igazán nem lehet vallástalansággal, vallásüldözéssel vádolni. (Igaz! Ugy van!) A mostani minister elődje, gróf Zichy János, programinbeszédében hangsúlyozta, hogy ő valláserkölcsös oktatást kivan. Akkor is kijelentettem, hogy én is, mint régi tanárember, ezen az alapon állok. Elfogadom az ő álláspontját és nincs ennek a háznak egyetlen tagja sem, aki ne támogatná azt a kultuszministert, aki valláserkölcsös alajion akarja egész oktatásügyünket berendezni. (Ugy van!) A protestánsok is kapnak bőségesen segélyt, meg is vannak vele elégedve. Én ezt a kérdést csak abból a szempontból állítottam be, hogy tudvalevőleg a jirotestáns középiskolák segélyezése ahhoz a feltételhez, még pedig szerződéses feltételhez van kötve, hogy a protestáns közéjüskolákba csak az nevezhető ki, akit ők kijelölnek, felterjesztenek, de az illetőt a kultusminister nevezi ki. Ez a recziprok értéke annak az államsegélynek, amelyet a protestáns iskolák kajinak. A katholikus jellegű iskoláknál ez sehol sincs meg, kivéve a gyulafehérvárit, ez a legújabb eset, de a többi nagyszámú római katholikus jellegű iskolában semmi beleszólása sincs a kultuszministernek abba, hogy az illető egyházi hatóságok vagy szerzetesrendek kit alkalmaznak tanárokul, hanem teszik ezt a saját tetszésük szerint. Igaz, hogy a tankerületi főigazgatók felügyelete alatt állanak, de ez a felügyelet, mondom, kimerül abban, hogy meglátogatják az iskolát, megnézik, vájjon a tanárok ianitják-e a tantervben előirt anyagot, konferencziát tartanak velük és időközönkint megteszik jelentésüket a kultuszministernek. Egyebekben a kultuszministernek semmi beleszólása sincs az ő igazgatásukba. Nem kívánom, hogy ez most megváltoztassák, hogy most incidentaliter kimondja a képviselőház, hogy ugyanaz, ami a protestánsokra alkalmaztatott, ezekre az iskolákra is alkalmaztassák, de mindenesetre gondolkoznia kell a közoktatásügyi kormánynak afelett, hogy mi lesz a következménye annak, ha ezeknek az iskoláknak a, száma így megszajwrodik. Ámbár Zichy minister arról a helyről három év előtt kijelentette, hogy egyáltalában nem szándékozik a katholikus felekezeti középiskolák számát növelni, azóta épen ő alatta, mondom, épen öt ilyen iskola keletkezett és egyetlen állami iskola sem létesült. Mondom, félő dolog, én nem érem meg azt az időt, de megtörténhetik, hogy a mi 50 állami iskolánk — nagyon jó lesz, ha megmarad ez a számuk — meg fog ötszöröződni és napról-napra jobban fog látszani, hogy az állami iskolák milyen inferioris helyzetbe kerültek a felekezeti iskolákkal szemben. Evetovics János: Nem a számon múlik az inferioritás vagy a szuperioritás! Mártonffy Márton: Nagyon örülök, ha elismeri t. képviselőtársam, hogy csekélyebb számú állami iskoláink erkölcsi értékben előbbre vannak mint más iskolák. Evetovics János: Nem ezt mondtam! Mártonffy Márfon: De ebből az következett volna, amit állított. Nagyon csodálkozom, ha ebben vallásellenes tendencziát lát. Nekünk, törvényhozóknak, az a kötelességünk, hogy meggyőződjünk arról, vájjon az az. állami budget,