Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

534. országos ülés 191k május 2-án, szombaton. 261 a t. minister ur, lia ilyen, a külső életben gyakorlatilag igazán jónak bizonyult értékes emberekkel fogja felfrissíteni a minisztériumot, nagyon jó szolgálatot fog tenni az ügynek és azt a megnyugtató érzést fogja kelteni az iskolák életével foglalkozó minden emberben, hogy olyan egyének fognak a központban tanácsot adni a ministernek és a minister okos intencziót oly egyének fogják végrehajtani, kik a gyakorlati élettel is kapcsolatban vannak és azt teljesen ismerik. A központi igazgatás nyomán mindjárt következik az egyetemek kérdése. En az egyetemek kérdésével csak azért vagyok bátor foglalkozni, mert a költségvetésben a két uj beállítandó egyetemről, a pozsonyiról és a debreczeniről csak annyiban van szó, hogy a három év előtt törvényhozásiig megállapított két millió korona ismét felvétetett. De tudomásom szerint egyéb jelentékeny intézkedés is tétetett ugy a pozsonyi, mint a debreczeni egyetemre nézve, mert hiszen már a pályázatokat is kihirdették egyes tanszékekre. Hiszen ha szeptemberben megnyílik az egyetem, már azt jóval megelőzőleg kell, hogy a kultuszminister ur kineveztesse a tanárokat, akik hivatva lesznek a kart megállapítani és a jövőre vonatkozó intézkedéseket megtenni és amint tudom, ma már elhatározott dolog, hogy Pozsonyban és Debreczenben is a fakultások egyetemi ranggal meg fognak nyittatni. Erre nézve kérek tájékoztatást és miután tulajdonképen a házban erről nyilatkozat nem történt, csak a lapokban olvastuk, arra kérem a kultuszminister urat, méltóztassék minket arról informálni, minő tervei és szándékai vannak a pozsonyi és a debreczeni egyetem megnyitására és berendezésére vonatkozólag. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban ismét szolgálhatok az életből egy példával és egyúttal kérni fogom a kultuszminister urat valamire. (Helyeslés.) Amint méltóztatnak tudni, a budapesti és a kolozsvári egyetemnek külön-külön szabályrendelete van arra vonatkozólag, hogy az egyes tanszékek hogyan töltessenek be. Kolozsvárott pl., miután a Ferencz József egyetem utóbb szerveztetett, a budapesti egyetemnek — mondjuk — egy kis hibáján okulva, az akkori kultuszminister külön szabályzatot állapított meg, amely szerint az egyes karok tesznek ajánlatot és a karok direkte érintkezvén a kultuszministerrel, az ő javaslatuk alapján történik a kathedra betöltése. Budapesten máskép történik a dolog. Ott a kar csak javaslatot tesz és az egyetemi tanács határoz felette. Én nagy elismeréssel vagyok az egyetemek iránt, és nagy respektussal az egyetemi autonómia iránt; ameddig az a tanszabadság kiterjed, addig minden tanár, az ő tudását, annak legjavát tetszése szerint közölheti. Hogy azonban ki legyen tanár és hogyan alkalmaztassák egyes egyetemeken a tanár az, ugy hiszem, nem függhet egyes egyének privát véleményétől, az nem specziális kari, vagy egyetemi tanácsi elhatározástól függ, ez a kultuszminister javaslata alapján egyenesen az apostoli király felségjoga. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy ugy a kolozsvári mint a budapesti egyetemen csak az imént egy-két év alatt a következő eset történik. A kar kiküld egy jelölő bizottságot, amelynek öt tagja közül négy határozottan amellett foglal állást, hogy egy embert hívjanak meg, és ezt ajánlják a karnak és a kar majdan ajánlja a tanácsnak, és mikor ez a kar elé kerül, akkor a kar nagynehezen szótöbbséggel mégis belemegy valahogy, — egyik esetben nem ment bele, mert csupán egy jelölést eszközölt, a másik esetben pedig igazán egy szótöbbséggel nagy erőfeszítéssel sikerült elérni azt, hogy legalább hármas jelölés történjék. Ilyen eljárás mellett a jelölés illuzóriussá válik. Hiszen a pályázatnak épen az a természete, hogy mindenki, aki érzi, hogy ő hivatott arra az egyetemi tanárságra és azt dokumentálni képes, jogosítva van pályázni. Ezzel a joggal kielégítést kell hogy találjon az ő jogosult várakozása is, hogy ő vagy jelöltessék, vagy legalább is mellőztetése indokolttá tétessék. Kihirdetik a pályázatot és akkor jön a kar vagy tanács és azt mondja, hogy csak egy embert ajánl. Ha még csak akkor történnék ez meg, amikor a jelentkezők közül akar valakit! De mikor tudomásunk van arról, hogy már a pályázat kiirása előtt ugy elterjed az a hang, hogy tulajdonképen hiába jelentkezik bárki is, sőt ne is jelentkezzék, mert csak egy embert óhajtanak, akkor bocsánatot kérek, én ezt a szegénységi bizonyítványt, ezt az igazárt nagy szegénységet ami tudósainkról, ami tanárainkról, ami egyetemi tanárságra aspirálóinkról nem akczeptálhatom, hogy ne lennének alkalmas egyének, akik közül legalább hármat jelölhessen a kar. Másrészt nem tehetik illuzóriussá a kultuszministernek azt a jogát sem, hogy három egyén közül választhasson és azokat jelölje és végül magának a felségnek a felségjogát sem azáltal, hogy, miután csak egy embert ajánl a kar, azt az egy embert legyen köteles kinevezni. Igaz ugyan, hogy a kultuszministernek jogában áll a pályázók közül bárkit kinevezni és visszautasítani, de bocsánatot kérek, épen azt kívánom, hogy ez a kultuszminister és utódai minden időre megmentessenek ilyen igazán kétes helyzettől. Méltóztassék a kultuszminister urnak gondoskodni arról, hogy a most szervezett uj egyetemek olyan szabályzattal láttasanak el, hogy a tanárok kandidálása és a proczedura, amely szerint a tanárok alkalmaztatnak, — nem érintve természetesen a kultuszministernek és ő felségének jogát — véglegesen szabályoztassék. T. képviselőház ! A középiskolák kérdésével csak adminisztráczionális tekintetben kívánok foglalkozni, bár kezünkügyében volna, hogy annak tanítási menetével foglalkozzunk, de élni