Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

53í. országos ülés 1914 május 2-án, szombaton. 257 Virgilius nem irtak 15—16 éves fiuk számára. Nekünk a kulcsot kell megadnunk, de e helyett sokszor annyira gyötörjük a klasszikusokkal, hogy a kulcsot magát elveszti, nem tanul latinul, hanem csak memorizál bizonyos énekekeket innen is, onnan is, nem szerzi meg az alapot arra, hogy tovább képezhesse magát. Az uj kor, a modern művelődés fejlődésének ismeretéhez szintén nincs neki megadva a kellő kulcs. De azért is nehezebben éli bele magát az az ifjú a régi auktorok ismeretébe, mert szellemi világ, amely ott előttünk áll, tőlünk egészen távol van. Tegyük pl. Oedipus történetét és hasonlítsuk össze Shakespeare hőseivel. Kétségkívül többen láttuk már Oedipus királyt mesterileg előadva, de azt hiszem nemcsak magam, mások is voltak ugy, hogy azzal az érzelemmel távoztak: megrázta őket a tragikum mesteri kifejezése, de mintegy ólomsulylyal nehezedett rájuk az a fatalizmus. Ellenben egy shakespeari gondolat sokkal közelebb áll a mi szivünkhöz, mert az közelebb van a mi kultúránkhoz. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekünk nem szabad elhanyagolnunk a hozzánk közelebb esőt, a tőlünk távolabb eső kedvéért. Ez egy nagy probléma, amelyet nézetem szerint a középiskolai reformnál nem szabad figyelmen kivül hagyni. T. képviselőház! Az idő halad előre. Iparkodni fogok most már, ha méltóztatnak még egy negyed órát rászánni, beszédemet röviden befejezni. T. képviselőház! Kétségkívül indokolt a középiskolák kétféle típusa. El kell ugyan térnünk a régi beosztástól, — artes liberales et illiberales — de nekünk a mai kor gondolkozása szerint bizonyos spekulatív és empirikus osztályokra kell tagolnunk a tudományokat és egyrészt az ember különféle tehetsége, másrészt pedig a hivatások feladatai szerint ugy megszabni, hogy a kettőt egymástól ne válasszuk el. Az egyik helyen a spekulatív szellemnek kell predominálnia, a másik helyen empirikus ismeretekre van szükség. Ha vesszük a jogászi pályát, ott inkább a gondolkodásra kell a figyelemnek konczentrálódnia, a nagyiparnál, a kémiai és természettudományi ismeretek művelőinél ismét az empirikus iránynak kell előtérbe lépnie, — de hangsúlyozom — nem szabad a kettőt elválasztani, mert aki spekulatív akar lenni empirikus ismeretek nélkül, az légvárakat épít és aki empíriát akar gyakorolni összefoglaló gondolkozás, szintézis nélkül, az sziszifuszi, hiábavaló munkát végez. (Igaz! Ugy van!) A kettőt tehát egyesíteni kell és én amellett vagyok, hogy evégből legyen egységes a kulturális megalapozás. S csak amikor annak a gyermeknek értelmi fejlődöttsége kezd önállóvá válni, akkor bifurkálódjék, akkor váljék két irányba az oktatás, de ugy, hogy ne állítsunk a két irány közé egy kínai falat, amely az egyiknek a másikba való áthatolását mintegy lehetetlenné tenné. Ezeket kívántam a középiskolai reformra nézve, mint irányeszméket felemlíteni. Legyen szabad ez alkalommal egy másik, reánk nézve szintén igen fontos dologra is figyelmeztetni. Nekünk figyelembe kell vennünk különösen a középiskolai oktatásnál, ahol a nemzet intellektueljei fejlődnek ki, akik hivatva vannak arra, hogy az összekötőkapcsot alkossák a néppel, még pedig Magyarország minden népével, hogy a középiskolában mód adassék arra, kogy a különböző nemzetiségek nyelvei elsajátíttassanak. (Helyedét! a középen.) Módot kell nyújtani arra, hogy aki középiskolát végez, az ott, ahova épen hivatása szólítja, mint pap, orvos vagy tanító, érintkezni tudjon az illető vidék népével s ezért a Magyarországon dívó nyelveket vidékek szerint ugy kell tanítani, hogy a középiskolát végzettek ne csak, mint mondani szokás, paraszt-módra, hanem intelligens emberhez méltó módon tudják azt az életben használni. Juriga Nándor: Kötelező tantárgyak legyenek! Giesswein Sándor: Ez már csak azért is fontos, mert ugy vélem, hogy mi geográfiai helyzetünknél fogva is mintegy umbilicus Europae vagyunk, mert ha valamikor umbilicus mundiról, a világ köldökéről beszéltek, akkor igazán elmondhatjuk, hogy mi vagyunk Európa közepe, köldöke, nálunk érintkezik nemcsak a magyarság, tótság, románság, hanem ezek által soksok világkultúra. Nálunk érintkezik a nyugateurópai kultúra a keleti bizanczi kultúrával, a germánság a szlávsággal ós ezek közepette mi, a turánság képviselői vagyunk azok, akiknek feladatunk az áthidalás a különféle kultúrák, gondolkozásmódok és világnézetek között, mert csak akkor fogunk igazi nemzeti hivatást teljesíteni, ha ennek a természetadta feladatunknak megfelelünk. (Ugy van!) T. képviselőház! Legyen szabad a minister ur figyelmét még egy intézményre felhívnom, amelynek szintén az a feladata, hogy a különféle nemzeteknek és fajoknak harmonikus egyesülését elősegítse. (Halljuk! Halljuk!) Ez az etnográfiai múzeum, az etnográfia tanulmányozása. Van nekünk egy eldugott helyen létező, de nagyon megtekintésre méltó etnográfiai muzeumunk, amelynek az a hibája, hogy kevés a hely számára. Van ott egy szép összehordott gyűjtemény, de nem tudjuk azt a világ elé tárni, pedig olyan etnográfikus gyűjtemény az, amelylyel megmutathatnék a világnak, hogy ime, mi megtudjuk becsülni nemcsak a fajmagyar produktumokat, nemcsak a fajmagyar lélek nyilvánulása!,, hanem a mi szláv, román nemzetiségeinknek kultúráját, néppszichológiáját is meg tudjuk becsülni. Ez volna a legelevenebb bizonyítéKúnk a Scotus Viatorok ármánykodásaival szemben és erre szükség is van. KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XXIV. KÖTET. 33