Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
529. országos illés tylí április 23-án, csütörtökön. 19 a kötelességek teljesítéséről és terhek viseléséről van szó, akkor legyen jó ez a román nép akkor is, amikor az egyenjogúságról van szó. Ha azonban nem akarnak minket elismerni államfentartó elemnek és nem akarják lehetővé tenni a román népnek, hogy nemzeti létét szabadon élhesse, hogy abban az arányban élvezzen jogokat, amely arányban kötelességeket teljesít, amikor adóval és ujonczczal adózik a monarchia fentartásának érdekében, akkor tessék a kormánynak egyszer eltekinteni az ujonezok kiállításától és az adó beszedésétől, a mi népünket illetőleg, hogy lássuk, vájjon képes lesz-e az államfentartó magyar elem viselni mindazokat a terheket, ha a román és más nemmagyarajku népeket ezekből a jogokból kizárja. (Mozgás jobbfelöl) Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy Romániában és Oroszországban most nagy agrárreformok vannak folyamatban és hogy csak rövid idő kérdése, hogy az agrárkérdés ezekben az országokban, amelyek velünk szomszédosak, véglegesen megoldassanak. Meglehet, hogy gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur éjjen azért szándékozik Szentpétervárra utazni, hogy tanulmányozza az agrárreform kérdését és a földfelosztást a jaaraszt kisbirtokosok között. Ezt nem tudom, de addig is nagyon jó volna, ha a kormány komolyan foglalkoznék azzal az eszmével, hogy nálunk is agrár reformokat vigyen keresztül és hogy ezek a reformok akkorra, amikor azok a szomszéd államokban már teljesen keresztülvitetnek, nálunk is megvalósuljanak, mert azzal tisztában kell lennie ennek a kormánynak és a ház minden politikusának, hogy államokat építeni és fentartani csendőrszuronyokon nem lehet és hogy ennek a monarchiának a létezését csak ugy lehet biztosítani, ha az az érzelmek és érdekek közösségére lesz felépítve, nem pedig ugy, hogy minden nem magyarajkú honpolgár mellé Predeáltól Orsováig s egészen Bruckig egy egy magyar királyi csendőrt állítanak. Mivel pedig ezen kormány működésében a jóindulat és a békére való komoly törekvés tényeit nem vagyunk képesek felfedezni és mivel látjuk, hogy ez a kormány is fentartja velünk szemben a múlt kormányok rendszerét és taktikáját, a költségvetést pártom nevében nem fogadom el. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Ralijuk! Ralijuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház! (Ralijuk! Ralijuk!) Én a képviselő ur előadásával szemben csak egy pár igen rövid megjegyzésre szorítkozom. (Ralijuk! Halljuk!) A t. képviselő úr megemlékezett arról, hogy a román nemzetiségi párttal lefolyt tárgyalások óta semmi sem történt, ami, amint ő kifejezte magát, az akkor elhangzott szép szavakat cselekedetekre váltotta volna fel. Hát én megnyugtathatom a t. képviselő urat az iránt, hogy amiket mint a kormány nézeteit és mint a kormány álláspontját kifejtettem, azokat igenis nyugodtan, következetesen meg fogjuk valósítani és át fogjuk vinni az életbe. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy nagyon rövid idő választ el attól, hogy — fontosabb kérdéseket említve — a vallásoktatásra vonatkozó uj rendelet megjelenhessek és a többi intézkedés is — természetszerűleg mindegyik a maga idején — meg fog történni. Általában meg lehet győződve a t. képviselő ur, akinek beszéde meglehetősen hangulatkeltésre és nagyon különböző irányokban ad captandan benevolentiam volt beállítva, hogy harmadrendű állampolgároknak senkisem tekinti a románokat Magyarországon. (Igaz! Ugy van !) Magyarországon a teljes egyenjogúság álláspontján bánnak faji és nemzetiségi különbség nélkül mindenkivel és ha összehasonlítjuk azokat az általa emlegetett szocziális állapotokat Magyarországon és bárhol másutt, ahol románok laknak, nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a román nép anyagi és kulturális szempontból sehol sem él olyan jó viszonyok között, mint Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. ) Varga Gábor: Sehol a világon! Gr. Tisza István ministerelnök: Ebben a tekintetben a képviselő ur objektivitását jellemzi az is, hogy még azt is kiemeli, hogy az árvizek is ott járnak, ahol a román nép lakik. (Derültség.) A képviselő ur azután kevesli a katonai czélokra tett kiadásokat és olyan modorban emlegeti a mi katonai felszerelésünknek hiányait, amely ellen igen határozottan tiltakoznom kell, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hál' Istennek, a mi hadseregünk sokkal magasabb fokán áll a harczképességnek, mint ahogy azt az ilyen nyilatkozatokból következtetni lehet. Azt pedig mindenki tudja, hogy épen a legutolsó esztendők alatt olyan következetes és rendszeres munka indult meg a mi hadseregünk harczképességének további tökéletesítése czéljából, amely igen rövid idő alatt nagy mértékben fokozui fogja az osztrák-magyar monarchia rendelkezésére álló haderőnek katonai belértékét és amelynek alapfeltételét épen a magyar országgyűlésen megtörtént események és épen a magyar országgyűlés többségének férfias akaratereje és a nagyhatalmi állás iránti helyes politikai belátása teremtette meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A képviselő ur azt mondja, hogy elégedetlenség van a hadseregben a legénységben és a tisztikarban. Hát kérem, a sziveket és a veséket vizsgálni nagyon bajos dolog. (Halljuk! Halljuk!) Fájdalom, ez talán egyik átka a mai kornak, hogy elégedett ember minél kevesebb van a mai világban. De azt merem állítani, hogy, ha akármikor szükség volna rá, hadseregünknek, legénysége is, tisztikara is teljes erkölcsi 3*
