Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

529. országos illés tylí április 23-án, csütörtökön. 19 a kötelességek teljesítéséről és terhek viseléséről van szó, akkor legyen jó ez a román nép akkor is, amikor az egyenjogúságról van szó. Ha azonban nem akarnak minket elismerni államfentartó elemnek és nem akarják lehetővé tenni a román népnek, hogy nemzeti létét sza­badon élhesse, hogy abban az arányban élvezzen jogokat, amely arányban kötelességeket teljesít, amikor adóval és ujonczczal adózik a monarchia fentartásának érdekében, akkor tessék a kor­mánynak egyszer eltekinteni az ujonezok kiállí­tásától és az adó beszedésétől, a mi népünket illetőleg, hogy lássuk, vájjon képes lesz-e az államfentartó magyar elem viselni mindazokat a terheket, ha a román és más nemmagyarajku népeket ezekből a jogokból kizárja. (Mozgás jobbfelöl) Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy Ro­mániában és Oroszországban most nagy agrár­reformok vannak folyamatban és hogy csak rövid idő kérdése, hogy az agrárkérdés ezekben az országokban, amelyek velünk szomszédosak, véglegesen megoldassanak. Meglehet, hogy gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur éjjen azért szán­dékozik Szentpétervárra utazni, hogy tanulmá­nyozza az agrárreform kérdését és a földfelosz­tást a jaaraszt kisbirtokosok között. Ezt nem tudom, de addig is nagyon jó volna, ha a kormány komolyan foglalkoznék azzal az eszmével, hogy nálunk is agrár refor­mokat vigyen keresztül és hogy ezek a reformok akkorra, amikor azok a szomszéd államokban már teljesen keresztülvitetnek, nálunk is meg­valósuljanak, mert azzal tisztában kell lennie ennek a kormánynak és a ház minden politikusá­nak, hogy államokat építeni és fentartani csendőr­szuronyokon nem lehet és hogy ennek a monar­chiának a létezését csak ugy lehet biztosítani, ha az az érzelmek és érdekek közösségére lesz felépítve, nem pedig ugy, hogy minden nem magyarajkú honpolgár mellé Predeáltól Orso­váig s egészen Bruckig egy egy magyar királyi csendőrt állítanak. Mivel pedig ezen kormány működésében a jóindulat és a békére való komoly törekvés tényeit nem vagyunk képesek felfedezni és mivel látjuk, hogy ez a kormány is fentartja velünk szemben a múlt kormányok rendszerét és taktikáját, a költségvetést pártom nevében nem fogadom el. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Ralijuk! Ralijuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. kép­viselőház! (Ralijuk! Ralijuk!) Én a képviselő ur előadásával szemben csak egy pár igen rövid megjegyzésre szorítkozom. (Ralijuk! Halljuk!) A t. képviselő úr megemlékezett arról, hogy a román nemzetiségi párttal lefolyt tár­gyalások óta semmi sem történt, ami, amint ő kifejezte magát, az akkor elhangzott szép sza­vakat cselekedetekre váltotta volna fel. Hát én megnyugtathatom a t. képviselő urat az iránt, hogy amiket mint a kormány nézeteit és mint a kormány álláspontját kifejtettem, azokat igenis nyugodtan, következetesen meg fogjuk valósítani és át fogjuk vinni az életbe. (Helyes­lés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy nagyon rövid idő választ el attól, hogy — fontosabb kérdéseket említve — a vallásoktatásra vonatkozó uj rendelet meg­jelenhessek és a többi intézkedés is — természet­szerűleg mindegyik a maga idején — meg fog történni. Általában meg lehet győződve a t. képviselő ur, akinek beszéde meglehetősen han­gulatkeltésre és nagyon különböző irányokban ad captandan benevolentiam volt beállítva, hogy harmadrendű állampolgároknak senkisem tekinti a románokat Magyarországon. (Igaz! Ugy van !) Magyarországon a teljes egyenjogúság álláspont­ján bánnak faji és nemzetiségi különbség nélkül mindenkivel és ha összehasonlítjuk azokat az általa emlegetett szocziális állapotokat Magyar­országon és bárhol másutt, ahol románok lak­nak, nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a román nép anyagi és kulturális szempontból sehol sem él olyan jó viszonyok között, mint Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon. ) Varga Gábor: Sehol a világon! Gr. Tisza István ministerelnök: Ebben a tekintetben a képviselő ur objektivitását jel­lemzi az is, hogy még azt is kiemeli, hogy az árvizek is ott járnak, ahol a román nép lakik. (Derültség.) A képviselő ur azután kevesli a katonai czélokra tett kiadásokat és olyan modorban emlegeti a mi katonai felszerelésünknek hiányait, amely ellen igen határozottan tiltakoznom kell, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hál' Istennek, a mi hadseregünk sokkal magasabb fokán áll a harczképességnek, mint ahogy azt az ilyen nyi­latkozatokból következtetni lehet. Azt pedig mindenki tudja, hogy épen a legutolsó esztendők alatt olyan következetes és rendszeres munka indult meg a mi hadseregünk harczképességének további tökéletesítése czéljá­ból, amely igen rövid idő alatt nagy mértékben fokozui fogja az osztrák-magyar monarchia ren­delkezésére álló haderőnek katonai belértékét és amelynek alapfeltételét épen a magyar ország­gyűlésen megtörtént események és épen a magyar országgyűlés többségének férfias akaratereje és a nagyhatalmi állás iránti helyes politikai be­látása teremtette meg. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) A képviselő ur azt mondja, hogy elégedet­lenség van a hadseregben a legénységben és a tisztikarban. Hát kérem, a sziveket és a vesé­ket vizsgálni nagyon bajos dolog. (Halljuk! Halljuk!) Fájdalom, ez talán egyik átka a mai kor­nak, hogy elégedett ember minél kevesebb van a mai világban. De azt merem állítani, hogy, ha akármikor szükség volna rá, hadseregünk­nek, legénysége is, tisztikara is teljes erkölcsi 3*

Next

/
Thumbnails
Contents