Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
20 529. országos ülés 191í április 23-án, csütörtökön. egyensulylyal, a hivatásával járó magas és magasztos kötelességeket teljesen átérezve, feltétlen hűséggel, megbízhatósággal ós odaadással teljesítené kötelességét. (Igaz! Ugy van!) A képviselő ur kifogásolja, vagy legalább is szóvá teszi, hogy a mi költségvetésünknek milyen csekély része áll katonai természetű kiadásokból. Ez az adat nagyon messze áll a valóságtól. Először is a képviselő ur elfelejti azt, hogy a közös kiadásoknál itt beállított tételből levonatnak a vámbevételek, tehát itt nem az az összeg szerepel, amelyet tényleg a közös hadsereg czéljaira fordítunk, hanem annál sokkal kevesebb, t. i. csak az többlet, amelyet a vámbevételekből nem lehet fedezni, hanem az államnak egyéb bevételeiből kell fedezni. Ami pedig azt a 125 millió koronát illeti, amely az ordináriumban mint közös kiadás szerepel, ez igen nagy összeggel — nincs rendelkezésemre a szám, ele körülbelül 60—70 millióval — emelkedett. De ha ettől eltekintünk is, ezenkívül ott van a rendes kiadások között a honvédelmi budget 78 milliója, a rendkívüli kiadások között a közös hadsereg és a haditengerészet 75 milliója és a honvédség 12 milliója, tehát 280 millió korona és a vámbevétel az, amit Magyarország a harczképesség, a külbiztonság czéljaira elkölt. Ezt az összeget pedig, azt hiszem, keveselni nem lehet, és azt hiszem, az a román nép, amelynek érdekeit olyan különös monopolisztikus hivatással igyekszik a képviselő ur magáévá tenni, az a román nép is nagyon megköszönné azt, ha ezeknek a terheknek emelésére csinálna itt az ő képviselőjük propagandát. (Igaz! ügy van!) A képviselő ur beszédének egy részére nézve abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetértek azzal a kritikával, amelylyel bizonyos köröknek russzofil tüntetéseivel szemben élt. Nem akarok erre a kérdésre kitérni, hiszen gondolom, közelebbről, esetleg a delegácziókban lesz alkalmam ezzel a tulajdonképen mulatságos tünettel foglalkozni. (Derültség. Felkiáltások: Nevetséges!) Én a képviselő urat biztosithatom róla, hogy senki a magyarországi románságot és senki a magyarországi román nemzetiségi párt zömét russzofil tendencziákkal vádolni vagy gyanúsítani nem fogja; mindazáltal elismeréssel kell lennem a képviselő ur bátorsága iránt, aki másoknak russzofil tendencziáit kritika tárgyává teszi, valószínűleg abban a tudatban, hogy senkisem ismeri azokat az intim összeköttetéseket, amelyekben a képviselő ur G-erovszkyékkal és Gerovszkyék barátaival van. Vajda Sándor: Felelek rá! Gr. Tisza István ministerelnok: Érdeklődéssel fogom a feleletet várni. Mindenesetre, mondom, addig, amíg fel nem világosit tévedésemről, egy bizonyos elismerést kell a képviselő ur bátorságáért kifejeznem. Ezeket kívántam megjegyezni, t. ház, mert nem akartam ezeket az állításokat egy perczig sem válasz nélkül hagyni. (Elénk helyeslés.) Különben kérem, méltóztassanak a költségvetést a részletes vita alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Vajda Sándor: Személyes megtámadtatás, illetőleg félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: A ház megadja az engedélyt? (Igen ! Megadjuk !) Vajda Sándor: T. ház! A ministerelnok ur engem oly súlyos váddal illetett, amelyről legtöbbjüknek önök közül, a súlyossága tekintetében, fogalma sincs, ugy hogy kötelességemnek, önvédelmi kötelességemnek tartom, hogy ezt a vádat egy perczig se hagyjam magyarázat nélkül. Azt mondta a t. ministerelnok ur, tudomása van arról, hogy nekem összeköttetéseim volnának Gerovszkyékkel. Én két Gerovszkytestvért ismerek. Ezek most fogságban vannak, mert russzofil propagandával vannak vádolva. A keresztnevük nem jut eszembe. Az egyik orvos Karlsbadban, a másikkal egyetlenegyszer találkoztam, amikor a testvérével felkeresett. Az orvos Gerovszkyval életemben háromszor találkoztam. T. ministerelnok ur, tessék Gerovszkyt kikérdezni, hogy mit beszéltem vele, milyen álláspontot foglaltam el, ami az ő russzofil tendencziáját illeti. Tessék kikérdezni a másikat, akivel csak egyetlenegyszer találkoztam életemben, hogy vele szemben, amikor testvérével meglátogatott, mily^ álláspontot foglaltam el a russzofil. kérdésben. És akkor a t. ministerelnok ur meg fog győződni, hogy én négyszemközt és hatszemközt is mindig ugyanazokat az érveket vallottam ebben a kérdésben, mint az országházban és akkor, amikor zsurnalisztikái téren fejtettem ki politikai nézetemet. T. ház! Nagyon érdekes az én ismeretségem Gerovszkyval és érdekes, hogy hogyan juthatott a t. ministerelnok arra a meggyőződésre, — mert ugy kell, hogy nevezzem, mert nem hiszem, hogy, ha nem volna meggyőződése, akkor engem e váddal merészelt volna itt illetni. A múlt nyáron felkeresett engem egy fiatal ember Karlsbadban, ahol orvosi praxist folytatok. Eljött a rendelőszobába, bemutatkozott. Helylyel kínáltam meg és azon kezdte, hogy ajánlólevelet hoz Gerovszky orvos kollegámtól. A levélben az állott: Ajánlom önnek X. Y. urat és kérem szenteljen neki néhány perczet. Leültettem, megkínáltam czigarettával. Mivel szolgálhatok? Elmondta, hogy magyarországi ruthén, ügyvédjelölt Budapesten és őt borzasztóan üldözik a magyar detektívek, és ő ruthén papnak a fia, a szive fáj, és összetörik az ocsmány bánásmód miatt, amelyben részesitik a ruthén parasztságot a magyar elnyomók, csendőrök, papok és zsidók, (Mozgás.) és hogy
