Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

252 534. országos ülés 19U Be kell fejeznem tehát annak a kedvező tapasztalatnak konstatálásával, hogy a közmű­velődési élet minden terén épen az utolsó idő­ben igen élénk mozgalom, hogy ugy mondjam kuíturzsibongás támadt, amelynek előidézésében mindenesetre elsőrangú tényező az állam. Ez az eleven kulturtevékenység, ez a kuíturzsibongás bizonyára nem állott volna be, — mert még csirájában elfulladt volna — hogyha a magyar képviselőháznak nem lett volna elég ereje és határozottsága, hogy összetörje és ledobja ma­gáról azokat a bilincseket, amelyek évek hosszú során át munkátlanságra kényszeritették és ha fel nem vette volna annak az igazán eleven ós eredményes munkának a folytatását, amelyet a közélet egyetlen terén sem lehet annyira nem­zeti munkának nevezni, mint épen a kultúra terén. (Helyeslés.) Mindezekután van szerencsém a vallás- és közoktatásügyi minister 1914/15. évi költség­vetését a t. háznak általánosságban elfogadásra ajánlani. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Ki következik szólásra? Hoványi Géza jegyző: Griesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! Azokkal a szép befejező szavakkal, amelyeket az előadó ur mondott, hogy t. i. a közoktatásügyi tárcza foglalja magában tulajdonképen az igazi nem­zeti munkát, én is teljesen egyetértek, mert nézetem szerint is ennél a mi költségvetésünk­nek legfontosabb témájához értünk. Nem ugyan az az érdeklődés kelti fel bennem ezt a tudatot, amelyet itt a házban látok és én azt hiszem, hogy azok a szavak, amelyeket a t. előadó ur az ellenzékhez intézett, talán megszivlelést érde­melnének a másik oldalról is. (Derültség.) T. képviselőház! A t. előadó ur nekünk egy örvendetes képet tárt fel közoktatásügyünk, kultúránk fejlődéséről. Összevetéseket adott elő az elmúlt nem is egészen tiz év előtti viszo­nyokkal és igy relative kétségkívül örvendetes momentumokat tárt elénk. De mindenkép csak akkor tökéletes, ha a napsugár mellett ott van az árnyék is és 'azért méltóztassanak megen­gedni, hogy én ezen napsugaras vonások mellé néhány árnyékvonást is tegyek, hogy ami jelen állapotunk mellett egyszersmind lássuk azokat a czélokat is, amelyekre még törekednünk kell, hogy lássuk egyszersmind azt is, hogy nem állunk egy nagy befejezett munka,után, hanem csak egy nagy munka kezdetén. És azért, ha relative vannak is örvendetes napsugaras pontok ami kulturális képünkön, túlnyomó ott még a sötét árnyék és első munkánk lesz még a sötétségnek, a homályos pontoknak eltávolítása. Hát igaz, hogy 170%-kal emelkedett nyolez év alatt a kultuszbudget, azt hiszem 59 millió koronáról 159 millió koronára, de mégis, midőn mi ezeket az összehasonlításokat tesszük, nekem ugy tűnik fel, mintha valaki egy munkást vagy mondjuk egy szervezetet, amely jogos béreme­lésre törekszik, azzal vigasztalná: kedves bará­májiis 2-án, szombaton. taim, gondoljátok meg, 25—30 évvel ezelőtt mi volt egy munkás fizetése! Ilyen vigasztalással nem lehet bérmozgal­mat visszaszorítani, mert joggal mondhatja rá az a szervezet: kérem, azóta emelkedett a stan­dard of life, azóta emelkedtek az élet szükség­letei. Azért a múlttal való összehasonlítás nem állja meg a helyét, sőt lehetséges, hogyha visszatekintünk a múlt időre, relative akkor talán az a csekélyebb bér is nagyobb összeget reprezentált, mint a jelenlegi nagyobb bérünk. A standard of life emelkedése örvendetes jelenség. Nem félek attól, ha az élet igényei gyarapodnak, mert amint gyarapodnak, gyarap­szik egyszersmind a szocziális tevékenység, az ipar, szóval a standard of life emelkedése adja meg azt az energiát, amely a haladást bizto­sítja. De amint a standard of life emelkedik, a standard of culture, r a művelődés standardja szintén emelkedik. Épen ezt a standardot ve­szem mérővesszőül, amikor azt akarom konsta­tálni, hogy vájjon a mi büdzsénk megfelel-e e standard követelményeinek. E tekintetben sajnálattal azt kell tapasz­talnom, hogy nem felel meg. Hiszen néhány ilyen árnyékoldalt az előadó ur is felemiitett, amikor azt mondotta, hogy a törvényhozás évenkint ezer uj tanitó alkalmazását kívánta, de e megett bizony hátramaradtunk, noha az is csak minimális követelés, csak a ma követe­lése, a holnap, a holnapután követelményei még mind előttünk vannak. Mielőtt ezeknek a kívánalmaknak fejtege­tésébe bocsátkoznám és talán rámutatnék arra is, hogy legalább részben honnan nyerhetnénk mi egy erőforrást ezeknek a kívánalmaknak legalább minimális teljesítésére, nem mulaszt­hatom el, hogy a mai nevelési irányzatokkal is ne foglalkozzam. Mert, bár jelenleg mint tudjuk és amint az előadó ur is emiitette, épen egy szakbizottság előtt van a mi oktatásügyünk­nek, nevezetesen a középiskolai oktatásnak a reformja, mégis azt vélem, hogyha a különféle testületek megnyilatkoznak e kérdésben, legyen egy objektív szó itt a képviselőházban is arról, hogy mik azok a kívánalmak, amelyek teljesí­tése középiskolánkat hozzáidomitaná a modern kor követelményeihez, mert, t. képviselőház, a közoktatásnak és a közművelődésnek manapság abban van a fontosssága és abban van egyszers­mind a jelen költségvetés fontossága is, hogy ez nem valami luxusdolog, mint aminőnek ezt a régi korban vélték. így pl. a régi görögök és rómaiak beszél­tek mathemata eleuthera-ról, artes liberales-ről, vagyis olyan tudományokról, amelyek a szabad emberhez valók, amelyeket nem mesterségből űznek, hanem amelyeket mintegy nemes passzió­ból müvei az ember, mig a többieket artes libe­rales-eknek nevezték, t. i. azokat, amelyek a technikai ügyességet gyarapítják s amelyek mint­egy nem a szabad embernek, hanem a mester-

Next

/
Thumbnails
Contents