Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
533. országos ülés 191b május 1-én, pénteken. 219 lyokat egymáshoz, élénkíti a vékeringést az arisztokráczia s a nemzeti test egyeteme közt, felvilágosultabbá tenné amazt s fölemelné az egész társadalom szellemi és erkölcsi szinvonalát.« Természetes, hogyha egy birtokos család négy-öt tagja polgári pályán működik, az a két társadalmi osztály a birtokos és a polgár osztály feltétlenül társadalmilag és családilag közelebb kell hogy egymáshoz kerüljön generácziókon át. Hivatkozik it itt Angliára. (Olvassa): »Ha ott meglep minden idegent az arisztokráczia elfogulatlan felvilágosodottsága és azon gentleman-hez illő modor és gondolkodásmód, mely az üzleti köröket is általában jellemzi, ugy ez elsősorban az elsőszülöttségi örökösödés századokon át való fennállásának tulaj donitható, mely az arisztokráczia sarjadékának legnagyobb részét az üzleti pályákra utasítja és ez osztály és a legnagyobb családok közt számtalan rokoni, s baráti köteléket létesít.« (Helyeslés.) T. ház ! Ugyanígy nyilatkozik a franczia köztársaságnak párisi kereskedelmi és iparkamarája, azt hiszem, 1890. évi jelentésében, amely Franciaországban az ipar- és kereskedelem s főleg a születési arányszám visszaesését az egyenlő örökösödési osztály demoralizáló hatásának tudja be. Mindezek a szempontok eltörpülnek azonban a nemzetiségi kérdés mellett. A középosztály funkczióját, missziójának zenithjét épen nemzetiségi vidékeken éri el. Ott minden egyes kúria, mely magyar kézben van, — majd kifejtem később, hogy nem kell még az sem, hogy mind régi magyar kéz legyen, lehet az uj magyar kéz is, — egy-egy j végvára a magyar társadalmi és politikai életnek. Ezek azok a végek, végvárak, melyeket Balassa Bálint megénekelt a török elleni hadakozásban, azok a végek, hol ma egy hangtalan küzdelem folyik a magyar szuppremácziáért és a magyar nemzeti életért. Nemzetiségi vidékeken minden esetben, mikor ott a fenyvesek alján megütik a dobot egy magyar középbirtok felett, ledől egy bástya, mely eddig a magyar nemzeti törekvéseknek és a magyar nemzeti államnak védője volt. (Helyeslés.) Megint csak Tiszát vagyok kénytelen idézni. Azt mondja ő (olvassa): »Nemzetiségek által lakott vidékeken minden uri ház góczpontja, őrálloinása a magyar hazafiságnak, minden uri család befolyása a nemzeti ügy javára érvényesül. Törvény s közigazgatási apparátus elnyomhatja, megfenyítheti a nyílt államellenes mozgalmakat, de titkos bujtogatok aknamunkájával szemben csakis társadalmi tényezők akadályozhatják meg azt, hogy nemzetiségeink közérzülete megmételyeztessék, csakis társadalmi befolyások nyerhetik meg őket a magyar haza, a magyar nemzet ügyének. E hivatás első sorban a magyar birtokosságra vár. Befolyása ezer szálon nyúlik le a körülötte lakó népesség közé, azzal folytonos érintkezésben állva, érdekeit százféleképen mozdíthatja elő, gondolkozásmódját befolyásolhatja, s vagyonának és személyiségének latbavetésével óriási hatalmat gyakorolhat. E hatalmat nemességünk gyakorolja is s minden rombadülő uj házzal fogy az erő, amely a magyar államnak e téren szolgálatában áll, gyengül a magyarság pozicziója épen ott, ahol gyengülnie legkevésbbé szabad. Már pedig amennyire e czikk kerete megengedte, iparkodtam bebizonyítani, hogy a birtokelaprőzást okvetlenül meg kell akadályoznunk, ha ez osztály fentartását óhajtjuk,* — már pedig óhajtanunk kell — »ennek pedig a mai viszonyaink között egyedüli hatékony eszköze a hitbizományi Amikor a nemzetiségi kérdésről beszélek és a középbirtokos-hitbizományok alapítását nemzetiségi vidékekre kívánom elsősorban megengedni, akkor én nem hóditó ^politikát propagálok a nemzetiségek ellen. Én nem akarom, hogy egyetlen talpalatnyi földet is elvegyünk a nemzetiségektől. Én csak kétségbeesve kérem a t. házat: gondolkozzunk rajta, hogy itt az utolsó óra, amikor védelmi politikát kell nekünk magyaroknak inaugurálnunk. (Helyeslés.) Azt, ami magyar kézben volt ezer esztendő óta, magyar kézben kell megtartanunk és erre nincs más eszköz, t mint helyes magyar nemzeti birtokpolitika. És ebben a magyar nemzeti birtokpolitikában, pláne a mai örökösödési rendszer mellett, egyetlen eszközünk van csak.- a demokratizált, a modernizált hitbizományi intézménynek a középbirtokosokra való kiterjesztése. (Ugy van!) Ismételten mondom, hogy demokratizált formában. Nemcsak azokra a demokratikus szervezeti változtatásokra gondolok, melyeknek jogi, gazdasági és családi jogi konstrukcziójáról beszéltem az előbb, hanem egy más, lényeges reformra is. Nagy hibája hitbizományi jogunknak ugyanis az, hogy ebben egynegyedezer esztendős, kétszázötven esztendős törvényben a nemesi származás megkívántatik az engedélyezéshez. Ugyanis az arisztokrácziára nézve a XVII. században hozott alapvető törvény, a köznemességre vonatkozólag pedig az 1723-iki törvény hozta be a hitbizományokat. Ez a nemesi privilégium Poroszországban már rég el van törölve. Különösen Posenben és Hannoverben körülbelül 200 nem nemesi, hanem polgári hitbizomány van. Az öreg nagy Bismarck, amikor egy-egy berlini polgárember Hannoverben vagy Posenben megvett egy régi Bittergut-ot, politikai ágensek által kínálta meg, nem akar-e hitbizományi alapítani az újonnan szerzett birtokból, hogy az biztosan német kézben maradjon. Én ugy tudom, szomorúan állunk az országnak különösen keleti részében és Erdélyben. Majdnem az egész országrész eladó. Szökik a magyar birtokososztály a birtokairól! Felvidéken is igy van részben. Viszont ezzel ellentétben vannak demokratikus társadalmi rétegek, amelyek az utolsó ötven év alatt becsületes, demokratikus munkával vagyont szereztek. Na28*
