Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
214 533. országos iUés 19H május 1-én, pénteken. kérdésekben. Érdekes, hogy akkor, mikor a közgazdasági kérdések homlokterében a birtokpolitikái kérdések állanak, akkor a hitbizományok kérdésével minél kevesebbet foglalkoznak. Az utolsó tiz esztendőben jóformán sem a publicz:sztikában,'sem kongresszusokon, sem a parlamentben a hitbizományok kérdése szóba se került. Azelőtt érdekelte a magyar publikumot birtokpolitikánknak ez a legégetőbb és legizgatóbb kérdése. így meglehetős történelmi múltja van a magyar parlamentarizmusban is; hiszen már az 1791. évi és az 1827. évi diéta is erősen foglalkozott a hitbizományok kérdésével és a régi százesztendős diéták naplóiban nagyon sok becses adatot találunk a hitbizományok reformjára vonatkozólag, különösen magyar nemzeti, faji szempontból. Az elmúlt évtizedekben az utolsó, aki evvel a kérdéssel érdemileg foglalkozott, néhai boldogemlékezetű .Beksics Gusztáv volt. Találunk még egy, ma már elfelejtett adatot is a hitbizományok reformjáról és pedig a jelenlegi ministerelnök urnak, gróf Tisza Istvánnak egy 27 év előtt a Budapesti Szemlében megjelent tanulmányát az agrárius kérdésről, amely czikknek második része a hitbizományok reformjával foglalkozik. És érdekes, hogy abban a porosz javaslatban, amely ez évi januárban jelent meg és most "van tárgyalás alatt és amely felöleli a hitbizományi jognak és hitbizományi intézménynek egész modern reformját, megtaláljuk ugyanazokat az alapgondolatokat és tételeket, amelyek gróf Tisza Istvánnak 27 év előtti czikkében le voltait fektetve. Természetes, hogy épen, mert a közvélemény oly keveset foglalkozott a hitbizományok kérdésével, határozott fogalomzavar jött létre a hitbizományokra vonatkozólag és a nagy közvélemény azt hiszi, hogy a hitbizományoknak ma sincsen más czéljuk, mint volt a XVII. században, t. i. egyes privilegizált családok fényének és kényelmének fentartása. Hacsak ez volna a czélja, akkor mindnyájan azt mondanók, hogy a hitbizomány intézménye ab ovo eltörlendő. Bevilágít azonban a kérdésbe gróf Tisza Istvánnak előbb emiitett czikke, amely a többi közt a következőket mondja (olvassa) -. »Intézményeink alapja csak a közérdek lehet. Egyes családok hiúságát kielégítő intézmény fölött egyszerűen napirendre térhetnénk. A családi fény fentartása nem indokolhatja a hitbizományok fentartását, de indokolhatja nézetem szerint az, hogy bizonyos egészséges birtokkategóriákat az elaprózódás e!len megvédjünk.« Ezen szemüvegen át tehát a közérdeknek, a magyar nemzeti érdeknek, a magyar nemzeti birtokpolitikának szemüvegén át kell nézni, kogy a magyar hitbizománynak mi a hibája, /milyen reformokkal lehet azt esetleg életkéjicssé tenni és főleg, hogy melyek azok az eszközök és reformok, amelyek mellett a hitbizomány intézménye felhasználható egy öntudatos magyar nemzeti birtokpolitikának czéljára. Előbb vegyük szemre a hitbizományok hibáit. Az első, ami szembeötlik és ahol tetemre kell hívnom néhai Beksics Gusztáv emlékezetét, hogy a hitbizományok magyar politikai szempontból lehetőleg szerencsétlenül vannak az országban elhelyezve. Beksics Gusztáv volt az első, aki rámutatott arra, hogy hitbizományaink legnagyobb része a sik, mezőgazdasági, magyarlakta vidéken fekszik, mig a perifériákon, nemzetiségi vidékeken jóformán alig van hitbizomány. Hiszen Árva, Zólyom, Máramaros, AlsóEehér, Besztercze-Naszód, Eogaras, Nagy-Küküllő, Kis-Küküllő, Szeben és Krassó-Szörény vármegyékben egyáltalán nincs hitbizomány. Ellenben azon 17 vármegye közül, ahol a hitbizományok a szántóföldek aránylag legnagyobb részét kötik le, 14-ben főleg a magyarság és a magyar állameszméhez hű németség lakik. Már ezen adatokból is látjuk, hogy a hitbizományok mai elhelyezkedésükben egyik legfőbb czéljukat nem töltik be és pedig azt, hogy nemzetiségi vidékeken olyan birtokos osztályt tartsanak fent, amely ott a magyar nemzeti állameszmét képviseli politikailag, társadalmilag és közgazdaságilag. A másik gazdasági hibája a hitbizományoknak, amely geografiailag ebből természetszerűleg folyik, az, hogy épen mert a sik vidéken vannak hitbizományok és nem a hegyes peri• feriákon, elsősorban mezőgazdasági területek vannak lekötve, nem pedig erdők. Már pedig tudjuk azt, — alaptétel a közgazdaságtanban — hogy elsősorban az erdők alakitandók hitbizo' mányokká, mint azt előttem szóló Magyar képviselő ur is fejtegette, mert hiszen egy hosszú turnusos erdőüzem felel meg egy stabil birtokállapotnak is. Bizonyítja ezt a statisztika is, hogy mig Ausztriában a hitbizományi területből 56°/o az erdő, Poroszországban 48°/o, addig Magyarországon csak 39°/o, a többi szántó-vető terület. Ezen, hogy ugy mondjam helytelen politikai elhelyezkedésből folynak azután részben a hitbizományok többi hibái is. Felhozzák azt, — legnagyobb részt laikusok — különösen némely publiczisztikai munkában olvassuk ezt, — hogy a hitbizományok az ország területéből túlságos nagy darabot foglalnak le. Éz tévedés. A hitbizományok összesen 4'7°/o-ot, tehát nem egészen 5%-ot foglalnak le Magyarország területéből (a szántóföldből csak 3°/o-ot), mig Poroszországban a hitbizományok a területnek 7°/ 0-át foglalják el. Mem ebben van a magyar hitbizományok másik fő hibája hanem abban, hogy az egyes hitbizományok területe túlságosan nagy. Nem normális birtokokat, közép- és normális nagybirtokokat foglalnak le, hanem latifundiumokat. Erre megint a statisztika világit rá. Ugyanis Poroszországban egy hitbizomány átlagos nagysága 3400
