Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
ó33 országos ülés 2.914 május 1-én, pénteken. 215 katasztrális hold, nálunk 25.000 katasztrális hold. Poroszországban 3'5 millió katasztrális holdon 1200 hitbizomány létesült, nálunk 2'5 millió katasztrális holdon ellenben csak 97 hitbizomány talált helyet. Tehát nem normális, egészséges birtok-kategóriák vannak megrögzítve, hanem abnormitások, latifundiumok. Ez a legnagyobb hibája a magyar hitbizományi alakulatnak azok mellett a politikai hibák mellett, amelyekre annak idején Beksics Gusztáv mutatott rá. Ennek a latifundiális alakulatnak megvannak a maga gazdaságtörténeti okai. Tudjuk, hogy a hitbizományok elsősorban a XVII. század végén kezdtek Magyarországon létesülni és azután főleg a XVIII. században keletkeztek az első nagy hitbizományok, vagyis éC törökök kiűzése után. Tudjuk, hogy elmen az időben, különösen a sik vidékek voltak a törökök által elpusztítva és gazdasági szükségesség volt az, hogy egyes vállalkozók és vagyonosabb emberek, akikre valósággal rátukmálták adományokban egész vármegyéket, oda jobbágyokat telepítsenek le és oda kultúrát és emberi munkát vigyenek. Természetesen ami akkor az akkori szomorú viszonyoknak megfelelően időszerű volt, — vagyis a latifundiális alakulatok— az ma már, a XX. században anakronizmus, annak ma már létjogosultsága nincs. Ebből származik azután, hogy Magyarországon hitbizományilag ma is főleg latifundiumok vannak lekötve. Láttuk, hogy a 10 legnagyobb hitbizomány közül 9 a XVII. és XVIII. században lett alapítva, tehát ez igazolja az én gazdaságtörténeti felfogásomat. Ebből származik azután az a fogalomzavar, hogy a magyar közvélemény előtt latifundium és hitbizomány azonos fogalmak. Pedig óriási különbség van köztük, mert a hitbizomány egy jogi fogalom, egy tulajdonjogi korlátokkal kombinált örökösödési rend, amely alapelveire nézve feltétlenül megfelel a földbirtok természetének. A latifundium ellenben egy közgazdasági fogalom, amely egy túlnagy birtok-komplexumot jelent. Tehát a hitbizomány és a latifundium fogalmát nem szabad összezavarni, hanem szét kell választani. Ezen fogalmi szétválasztáson nyugszik hitbizományi rendszerünk reformja. Azon alaphibából, hogy túlságos nagyok a hitbizományok, számos szocziális és gazdasági hátrány származik. Elsősorban is a legtöbb hitbizományosnak sok a földje, de kevés a pénze, extenzive gazdálkodik, tehát hátramarad; még "szerencse, ha bérbeadják a hitbizományi földeket, legalább a bérlőnek van forgótőkéje. A második nagy hiba az, hogy egy ember — hiszen vannak száz, kétszáz, sőt négyszázezer holdas hitbizományok is, — akinek 15—20 birtoka van, fizikai lehetetlenség, hogy minden birtokán lakhasson, tehát nem teljesítheti azon patriarchális, társadalmi, szocziális kötelességeket, amelyeket a földbirtokosnak teljesítenie kell, nem teljesítheti azon fontos közkötelességeket, amelyek pedig egyik legfőbb etnikai létjogosultságát adják a hitbizományi intézménynek. Ezt a társadalmi nyavalyát — absentismusnak hivja a tudomány. A hitbizományoknak ezen abnormitásai fontos más szocziális hátránynyal is járnak. Kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a népsűrűség és a születési arány tekintetében a mai hitbizományok ezen említett abnormitásai és a születések kedvezőtlen arányszáma között legalább a Dunán túl letagadhatlan kapcsolatot találunk. Azon 17 vármegyében ugyanis, amelynek szántóföldjéből legtöbbet foglal le a hitbizomány, nyolezban az országos átlagon alul marad a népsűrűség, és ebből a nyolczból hat a Dunán túl van. Hasonló az eredmény a születések csökkenésénél. A 17 legnagyobb szántóföldü hitbizományos megyéből nyolez olyan van, amelyben a születési arányszám az országos átlagon alul marad, ebből hét szintén a Dunántúlra esik. Tehát különösen a Dunántúl a hitbizományok latifundiális alakulata és a népsűrűség közt meglehet állapítani a kapcsolatot. Ez az egy szempont olyan, amely egyedül is kiabál, hogy hitbizományi rendszerünkön változtatásokat, reformokat eszközöljünk. Vannak azután társadalmi kifogások a hitbizományi rendszer ellen, melyeket csak odavetőleg emlitek meg, mert inkább a hitbizományos család beléletére vonatkoznak. így nevezetesen beleütközik a jogegyenlőség elvébe, mert egyiknek mindent ad, a másiknak semmit. Erre a reformoknál fogok .reflektálni, mert a hitbizománynak ezen hibáját orvosolni lehet. A másik az, hogy a hitbizományi rendszernél tönkremegy az atyai hatalom, mert a várományos tudja, hogy akármilyen haszontalan életet él is, hitbizományi tulajdonos, az alapítólevél és a törvény értelmében mégis ő rá száll a vagyon. Mindjárt itt rámutatok arra, hogy ezen hibát a porosz javaslat ügyesen oldja meg, amikor a 71. §-ban megadja a családi tanácsnak, vagy a mindenkori hitbizományi birtokosnak a módot arra, hogy az érdemtelen várományost törölhesse és a család többi leszármazottai közül érdemesebbet ültessen a hitbizományba. Tehát est modus in rebus, meg lehet javítani a hibákat. Közszempontból azonban az volna a legfőbb reformja a mi hitbizományi jogunknak és intézményünknek, hogy fel kell állítani a hitbizományokra nézve egy maximumot. Ezt a maximumot már Tiszának az értekezésében is megtaláljuk. De megtaláljuk azt a modern német jogokban is, igy elsősorban a porosz javaslatban, amelynek 5. §-a 2500 hektárra teszi a hitbizományok maximális határát. Természetesen szántóföldekre szól csak a maximum, mert hiszen, ismétlem, az erdők és a hitbizomány gazdaságilag fedik egymást ós helyes, ha mennél nagyobb erdőterületek vannak hitbizományilag lekötve.
