Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533, országos ütés Itíib május 1-én,, pénteken. Í2Ö5 győződésemmel, azzal az érzésemmel, hogy a mostani kormány kezében a legjobb helyen látom letéve ennek az amúgy is sokat hányatott orszignak sorsát. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik : Mihályi Péter jegyző: Szász Pál! Szász Pál: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az 1910. évre összehivott országgyűlésben igazán kevés alkalmunk volt arra, hogy közgazdasági kérdésekkel foglalkozzunk, hisz időnk legnagyobb részét közjogi kérdések fejtegetése kötötte le. De nem hiába telt el ez az idő, hisz ma az országban rend van és a közállapotok minden tekintetben annyira megnyugtatók, hogy most már elérkezett az időpont, amikor elsősorban közgazdasági kérdésekkel kell a parlamentnek foglalkoznia. (Igaz! TJgy van!) Meggyőződésem és hitem az, hogy a jövő országgyűlés programmja elsősorban közgazdasági kell hogy legyen. (Igaz ! Ugy van !) Erre kényszerit az élet, erre kégyszerit minden, ami bennünket környez. (Igaz ! TJgy van !) Ma a nagy csatákat a nemzetek elsősorban a közgazdasági téren vivják meg. (Igaz! Ugy van !) A kenyérkérdés minden embert kényszerit arra, hogy elsősorban a maga keresetével, a maga megélhetési viszonyaival foglalkozzék. Ez az egyetlen kérdés, mely a nagy néptömegeket is meg tudja mozgatni, mely osztatlan érdeklődésre számithat a nemzet minden rétegében. Méltóztassék körülnézni, a közjogi kérdések iránt az érdeklődés valóban vajmi csekély. (Igaz ! TJgy van !) Jelszavakkal talán fel lehet ideig-óráig ébreszteni egyes tömegeket, de nagy érdeklődést, őszinte lelkesedést felkelteni nem lehet. (Igaz! TJgy van !) Méltóztassék megfigyelni : a közgazdasági kérdések iránt a lelkesedés oly őszinte, az érdeklődés oly nagy, azt mondhatnám, a várakozás oly nagy az ország minden lakójában, hogy jogosan elvárja a jövő parlamenttől, hogy elsősorban a közgazdasági kérdések legyenek azok, amelyeket a megoldás elé visz. (Helyeslés.) Sajátságos jelenség, hogy megfigyelésem szerint bárhol az országban, midőn valamely politikus programmbeszédben, vagy beszámolója keretében közgazdasági kérdésekről akar beszélni, akkor elsősorban az ipart emliti, hosszú dicshimnuszt zeng az iparnak, elmondja azokat a törekvéseket, melyekkel a magyar ipart fejleszteni, előbbre vinni akarják, s másodsorban szerényen emliti meg a földmivelést. (Igaz ! TJgy van !) Magyarország egy mezőgazdasági terményekből megélő ország. (Igaz! TJgy van !) Az ország gazdagsága, az ország földjében van. Magyarország csak ugy lehet gazdag állam, ha azt a nagytőket, azt a nagy értéket, amely az ország földjében van, teljes mértékben kihasználja. (Helyeslés.) Hiába beszélünk iparról akkor, mikor a földmivelés nem eléggé fejlett arra, hogy eltartsa az ipart. Az iparnak természetszerűleg kell a földmivelésből kialakulnia, természetszerűleg kell megszületnie, mert hiába hozzuk az ipart mesterséges utón a világra, az el fog piisztulni, az el fog nyomorodni, abból sohasem lesz egészséges ipar. (Igaz ! TJgy van !) Elpusztult Magyarországon a kisipar nagy része, mert kiszorította a gyáripar s helyébe egészséges uj ipar nem jött. Az ipar állami támogatására elment sok százmillió korona. (TJgy van!) Tessék megnézni, megvan-e ennek az eredménye ? Megkaptuk-e ennek az ipartámogatásnak a kamatját ? Nem kaptuk meg. Meggyőződésem tehát, hogy csak ugy tudjuk az ország vagyonosodását előrevinni, ha minden erőnkkel a földmivelésügy ápolására törekszünk. (Helyeslés !) Földmivelésügyünk mai állapotát talán sötét színekben látom, de jogositva érzem magamat elmondani azt, amit látok, épen azért, mert föltétlen bizalommal viseltetem a kormány iránt és mert látom és tudom, hogy a kormány igyekszik segiteni ezeken az állapotokon, hiszen egy czélt szolgálok a kormánynyal akkor, amikor ezekre az állapotokra rámutatok. Természetesen nem mondanék igazat, nem tudnám elmondani őszintén azt, amit mondandó vagyok, ha nem a magam körül levő dolgokról beszélnék. Nap-nap után látom Erdély szomorú viszonyait és merem állitani, hogy Erdélyben a mezőgazdasági értékek az utolsó három év alatt általánosságban legalább 25%-kal devalválódtak. Nagyon merész állitásnak látszik, de méltóztassék megengedni, hogy ezen álhtásomat részekre bonczoljam. Méltóztassék megnézni Erdélynek megművelés alatt álló talaját. Az a talaj a kedvezőtlen időjárás, de különösen a tőkehiány miatt oly silányan lett megművelve, hogy három év előtti állapothoz viszonyítva nem lehet attól a talajtól még évek hosszú soráig várni, hogy azt a termést hozza, amit már négy évvel ezelőtt produkált. A gazdasági viszonyok súlyos volta miatt, az az erdélyi kisgazda, a középgazda, a nagybirtokos meglévő forgótőkéjét felélte, állatállományának nagy részét kénytelen volt készpénzzé tenni, nem volt képes a talajt ugy megművelni, amint máskülönben, nagy forgótőkével rendelkezve, megművelhette volna és csak azt a silány termést aratta, amelyet az utolsó három évben kapott. Az idén panaszkodnak a gazdák országszerte, hogy őszi vetésük rosszak és silányak. Ez természetes, mert két esztendőnek a rossz terméséből kapott vetőmagot vetettek el a gazdák. Hiszen annak az óriási közgazdasági csapásnak hatását, amely az országot érte, nemcsak ma érzik, az éveken keresztül érezhető lesz. Elvetettünk, mert kénytelenek voltunk elvetni, silány vetőmagot, elvetettünk olyan búzát, amelynek csiraképessége még 60% sem volt. Ettől természetesen nem várhatjuk, hogy nekünk teljes termést adjon. De tessék megnézni ugyancsak Erdélyben az állatállományt. Két-három év óta a növendékállatok nem voltak jól takarmányozva, mert nem volt jó takarmány. A legeltetés a legsilányabb volt a folytonos esőzés és viz miatt. Most egy tenyész-