Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

206 533. országos ülés 19U állatállományt fogunk kapni azokból az állatokból, amelyek ez alatt a két-három év alatt nőttek fel. Előttünk áll a kereskedelmi szerződések megkötésének időpontja : 1917 és akkor nekünk olyan tenyészállatállománynyal kellene rendelkeznünk, amelylyel a versenyképességet a balkánállamok bármelyikével felvehetjük, mert a behozandó nyerskussal szemben mi más értéket, mint tenyészállatokat és tenyészállományt nem adhatunk és nem vihetünk ki. Négy év múlva elő fog állani az a helyzet, hogy tenyészállományunk abba a helyzetbe jut, amelyben tiz évvel ezelőtt volt, épen ezen szerencsétlen esztendők hatása alatt. Azt hiszem, itt más mód a segítségre nincs, mint az, hogy a tenyészapaállatok beszerzésénél a földmivelésügyi minister ur megbízottjainak, kirendeltjeinek, a gazdasági felügyelőknek erőszakosságot kei] elkövetniük a községek lakosságával szemben, mert nem lehet kívánni annak a községnek lakosságától, hogy azért, mert két, vagy háromszáz koronával drágább a tenyészállat, önként vagy szívesen dobja oda ezt a 2—3—400 koronát, mert meg sem érti, hogy ennek micsoda hordereje van és micsoda következménye lesz. Tovább megyek; nézzük a munkásanyagot a 3—4 év előtti állapottal szemben. Három-négy év óta nálunk Erdélyben a munkásanyag a legsilányabban táplálkozik. Sokkal kevesebb volt a kereseti alkalom, mint megelőzőleg, mert hiszen a munkanapok száma oly kevés volt az esős időjárás miatt, hogy nem volt képes megkeresni azt, amit rendesen megkeresett. Az a termény, amelyet termelt, silányabb volt. Rosszul táplált munkásanyag pedig sohasem olyan munkabíró és olyan munkaképes, mint amilyen azelőtt volt és amilyen máskülönben lehetne. Emellett vegyük az amerikai kivándorlást, a tavalyi mozgósítási mozgalmakat, mikor katonának a legjobb munkaerőt hivták be és vitték el: ezek mind oly hatást gyakoroltak, hogy merem állitani, ma az összes mezőgazdasági értékek 25%-kal devalválódtak a három év előtti állapotokhoz viszonyítva. Azt mondottam, hogy elsősorban a forgótőke hiánya az, amit megérezték és amit megéreznek az ország összes gazdaságaiban, különösen Erdélyben. A produkált termények értékesítése ma Erdélyben ütközik a legnagyobb nehézségekbe. Erdély van legtávolabb Budapesttől, az erdélyi gazdának kell leginkább megküzdenie minden nehézséggel, (Ugy van!) ugy a természeti, mint a szállitásbeli forgalmi nehézségekkel és Erdélyben a közvetítő kereskedelemnek olyan kinövései vannak, amelyek nagy százalékát emésztik fel a terménynek addig, mig az a termelőtől a fogyasztóhoz jut. Latinovits Pál: Az másutt is van ! Szász Pál " Ha a tárcza tárgyalásánál előttem szólott t. képviselőtársaim a gazdasági felügyelőségekről beszéltek és mindannyian elismerték, hogy a gazdasági felügyelőségek kitűnően teljesitik kötelességüket: én merészen ki merem monmájus 1-én, pénteken. dani azt is, — azt hiszem, valamennyi szónok gondolatát — hogy akik a gazdasági felügyelőségről beszéltek, mind érezték, hogy itt tulaj donképen nem a felügyelőségek szaporításának szükségéről van szó, hanem a földmivelésügyi ministerium teljes és tökéletes deczentralizácziójáról. (Ugy van/) Elképzelhetetlen állapot az, hogy Budapestről, a földmivelésügyi ministerium épületéből olyan emberek tegyenek intézkedéseket az ország egyes vidékeire, akik soha ott nem jártak, (Igaz ! Ugy van !) akik nem ismerik az ottani viszonyokat, akik a néppel nem éreznek együtt, (Igaz! Ugy van !) akik csak statisztikát kapnak a kezükbe, amely lehet jó, lehet hibás, de az élettel magával teljes kapcsolatban soha sincsen. (Igaz ! Ugy van !) Ha igaz az, hogy jó közigazgatás csak akkor lehet, ha a közigazgatásnak minden szerve ott van a nép mellett, ott van a nép között, érzi a nép szive dobbanását, akkor ez áll a földmivelésügyi ministeriumra ép ugy, mint a belügyministeriumra. (Helyeslés.) Helyes, czélszerü, egyöntetű és jövedelmező földmivelésügyi politikát csak így tudok elképzelni. Elsősorban mi a törekvése minden földmivelésügyi ministemek? Az, hogy többet produkáljon, többet hozzon ki az ország földjéből, abból a nagytőkéből, amely rendelkezésünkre áll, mint amennyi eddig termeltetett. Nézzük meg — bocsánatot kérek, ha bár nagyon rövid ideig, statisztikával untatom a házat — a mi termelési viszonyainkat és termelésünk hozammennyiségét idegen államokéval szemben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ugrásszerűen rendezzük be termelésünket. De látom azt, hogy stagnálunk. Tiz éven belül oly minimális volt a többtermés, hogy ma már azt állithatjuk, hogy stagnáczió állott be. Nézzük pl. az 1898—1908-as tiz éves időszakot. Ha összehasonlítom Magyarország termelését ebben az időszakban Németországéval, még pedig hektáronként, — mert a hektárszámitás van elfogadva az internaczionális vonatkozásokban — akkor azt látom, hogy e tiz éves átlagon át búza termett Magyarországon egy hektáron átlag l2'l métermázsa, Németországban 19'3 métermázsa; tehát Németországban 7*2 métermázsával termett több. Itt van pl. a burgonya. Burgonya termett Magyarországon — ugyancsak az előbbi alapon eszközölve a számítást — 79'2 métermázsa egy hektáron, Németországban 132'8 métermázsa; tehát Németországban 53'6 métermázsával, vagyis több mint 60°/o-kal termett több, mint Magyarországon. A további termények felsorolásával nem akarom untatni a t. házat, azt az átlagos arányt azonban megállapíthatjuk, hogy Németországban ugyanazon területen, ugyanazon terményekből átlag 50°/o-kal többet termelnek. Megjegyzem, hogy Németországban 1879 és 1888 között ugyanaz a 10 éves átlag volt, ami most minálunk; tehát Németország 20 év alatt emelkedett