Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

633. országos ülés 19H májas 1-én, pénteken. 201 és azok nemsokára használatuknak át lesznek adhatók. Ki kell emelnem, hogy a főváros a maga részéről ezt az intézményt méltó módon támogatta azzal a telekkel, amely körülbelül 2—3 millió korona értéket képvisel. A íöldmivelésügyi kormány is nagymértékű áldozatot hozott ezen telep létesítésével. De amidőn a fővárost és a kormányt ebben a tekintetben dicséretben részesítem, talán megengedi nekem a b. ház, hogy felemlítsem annak a férfiúnak a nevét, aki ezt a telepet tulajdonképen tervezte, aki ezt a telepet szervezi, aki ennek a telepnek jelenleg is az élén áll és akinek feladata, hogy a jövőben is ezt a telepet megfelelőképen szervezze és vezesse és akinek az egész ügy létrehozásában és sikerültében a legnagyobb része van. Ez a férfiú a földmivelésügyi tárczának igen t. előadója: Pirkner János. (Élénk éljenzés.) Az ő egyénisége és az ő múltja biztosítja azt, hogy azt a valóban nagyszabású és Európában példátlanul álló hasznos intézményt a maga hivatásának megfelelő módon fogja létesíteni, berendezni, vezetni. (Élénk éljenzés.) A második kérdés, amelyről még meg akarok emlékezni, a gazdasági munkás- és cselédpénztár ügye. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy az 1912-ik évi VIII. t.-cz. a gazdasági cseléd- és munkáspénztáraknál való balesetbiztosítást felemelte, úgyszintén külön létesítette a kisgazdák nyugdijbiztositását is. Ezen humánus intézkedés arra indítja a kisgazdaközönséget, hogy tekintettel arra, hogy 65 éves korának elérte esetén akár munkaképes, akár munkaképtelen, nyugdíjban részesülhet, igazán örvendetes módon mind nagyobb mértékben iratkozzék be a nyugdíjbiztosító osztályba. A fejlődés valósággal rohamos, mert 1912 márcziustól kezdve, amikor a törvény életbelépett 12,000, 1913-ban 10,000, az 1914-ik évi négy hónap alatt pedig 4000 kisgazda lépett be, úgyhogy ezidöszerint összesen 26 ezer van felvéve. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a nyugdíjbiztosítások összege nem felel meg preczize a matematikai mérlegnek, ugy hogy a hiányt az intézetnek kell pótolnia. Pótolja elsősorban az államsegélyből, amely óvenkint 200,000 koronát tesz ki és amely alig elegendő a régi biztosítási osztályok igazgatási szükségleteinek ellátására; másodszor pótolja azokból a tartalékokból, amelyeket takarékos gazdálkodással összegyűjtött magának. Iiövid idő alatt azonban bekövetkezhetik az a helyzet, hogy nem lehet az eddigi arányban felvenni a jelentkezőket, mert az intézet nem tudja a többletet jDÓtolni sem az állami segítségből, sem a gyűjtött tartalékokból. Midőn tehát azt látjuk, hogy az ipari munkásbiztositó pénztárak segélyezésére a most tárgyalás alatt levő budgetben 1,430.000 K van felvéve, csak azért, mert ez a munkásbiztositó pénztár a helytelen gazdálkodás következtében válságba jutott, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. akkor ezt a mi intézményünket, amely takarékos gazdálkodással nagyon szép eredményeket mutatott fel, csak 200.000 K-val segélyezzük: ez azt hiszem, sem a czélnak, sem az osztó igazságnak nem felel meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek következtéken nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ha a mostani budgetben nem is, de a jövő esztendőben okvetlenül méltóztassék gondoskodni arról, hogy a gazdasági munkás- és cselédpénztárak államsegélye az eddiginél jelentékenyebb összegre emeltessék és jaedig elsősorban azért, hogy az oly szépen megalakult és a mai humánus felfogásnak és igényeknek megfelelő öregségi nyugdíjbiztosítás a kisgazdák részére mennél nagyobb mértékben legyen biztositható. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház ! Ezekkel a megjegyzésekkel tulajdonképen beszédem végére értem. Amit még el akartam mondani, azt az idő előrehaladottsága következtében majd más alkalommal leszek bátor a t. háznak előterjeszteni. Ezek után csak azt jelenthetem ki, hogy a kormány iránt való bizalomból a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés). Elnök : Miután mindjárt 2 óra, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után). Elnök : A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző : Sztranyavszky Sándor. Sztranyavszky Sándor : T. képviselőház ! Amikor a költségvetés tárgyalásának folyamán a földmivelési tárczához hozzászólni bátorkodom és ehhez szives elnézésüket és türelmüket kérem, lehetetlen megemlítés nélkül elsiklanom afelett a kép felett, amely elénk tárul akkor, ha a túloldal üres padsorai felé vetődik tekintetünk, azon tény felett, hogy az ellenzéki pártok ebből a munkából, a költségvetés vitájában való részvételből, egy fölényes, de talán a lelkiismeretesség szempontjából könnyed elhatározással kivonják magukat. (Ugy van! Ugy van!) Az ő megjelenésük itt sporadikus jelenség, ejüzódszerü, pedig voltaképen ők azok, akik magukat a nép, a választők és különösen a földmives néj> igazi kéjsviselőinek, érdekei védőinek, apostolainak tartják. És, t- ház, most, amikor módjukban lenne az ország kormányzásának minden ágazatára vonatkozó észrevételeiket megtenni, de természetesen azokat, amelyek nem a párttaktika üstjében hivattak életre, hanem amelyek a higgadtan, elfoglatlanul gondolkodni tudó agyban fogantak, amikor eszmékkel, gondolatokkal kötelességük lenne hozzájárulni egy szebb jövő kiépítéséhez, akkor t. ház, ezek az urak nincsenek sehol. Egy hang (a baloldalon): Dehogy nincsenek! Sztranyavszky Sándor: De rosszul mondom, mert ha keressük, mégis csak kell hogy meg26