Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

202 633. országos ülés Í9H május lén, pénteken. találjuk őket ott, a körül az általuk sokat átkozott pártkassza körül, amelybe áhítattal várják, a vezér szavának delejes varázsával hívják azokat a dollárokat, amelyeket ott a messze idegenbe verejtékes homlokkal, pattanásig feszitett izmokkal keres az a magyar kéz, mely itthon vagy kieresztette, vagy megtalálni nem tudta azt a rögöt, amelyet az ott esetleg szerzett dollárok segítségével megfogni- remél. És, t. képviselőház, ha ez az általuk annyiszor és olyannyira megbélyegzett pártkassza az ó" kezükben és az ő részükre esetleg megtelik, egyszerre megteszik azt a legalkotmányosabb választási eszközök egyikének. (Igazi Ugy van!) És ha tovább megyünk, t. képviselőház, látunk egy képet magunk előtt, amint a t. túloldalnak derékhada Észak-Európa térképe előtt áll és keresi a Szentpétervár felé vezető legrövidebb utat. (Derültség.) B. Podmaniczky Endre : Az Atyuskához ! Szíranyavszky Sándor: Talán azért, hogy az alatt a zászló alatt, amelyre vörös betűkkel és talán nem is minden számítás nélkül 1848. van irva, felelősségre vonni menjenek a múlt keserű és fájni soha meg nem szűnő emlékei miatt? Vagy talán a szabadság sugaraiban fürödni, a testvériség, egyenlőség levegőjét szivni mennek a nagy Muszkaország nagy temetőjébe, Szibériába? Oh nem, t. képviselőház: Játszani mennek. Játszani azzal a parázszsal, amelynek mindig izzó tüzét jiedíg épen a közelmúltban láttuk fellobbanni Máramarosban és Debreczenben is. (Igás! 11 gy van!) És, t. képviselőház, addig, amig a t. ellenzék végzi a honmentésnek ilyfajta munkáját, méltóztassék megengedni nekem, hogy ón csatlakozzam azon mélyen t. képviselőtársaimhoz, akik részt vesznek abban a modernül u. n.. hazaárulásban, amit másutt — és jobb időkben talán nálunk is — a kötelesség lelkiismeretes teljesítésének neveztek. (Igaz! TJqy van! Helyeslés.) T. képviselőház! Mielőtt a földmivelésügyi tárcza bírálatára térnék át, kedves kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a legteljesebb bizalommal viseltettem a mélyen t. földmivelésügyi minister ur (Élénk éljenzés.) gazdasági politikája iránt. Mély tisztelettel hajlóm meg az ő munkássága, nemes törekvései előtt. De azt hiszem, hogy ezzel a tisztelettel, ezzel a bizzlommal nem jövök ellentétbe akkor, ha őszintén és férfias nyíltsággal mondom el az én igénytelen nézetemet, szerény észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Legyen bármilyen energiától duzzadó, jóakaratú a mélyen t. földmivelésügyi minister urnak és nagyrabecsült munkatársainak a törekvése, legyen bármilyen mélyen szántó a munkássága, a földmivelésügyi ministeriumnak mai czentralisztikus és bürokratikus rendszere mellett lehetetlenség az élet követelményeivel együtt haladnia, azokat idejében felösm

ernie. (Igaz! Ugy van!) S ezért, t. képviselőház, szükségesnek tartanék a földmivelésügyi ministerium egyes ágazataiban egy bizonyos fokú deczentralizácziót, hogy azok a vékony szálak, amelyek ma mind a ministeriumban futnak össze és amelyek lehetetlenné teszik a fontosabb, nagyobb, komolyabb ügyeknek olyan gyors elintézését, amilyent az élet megkövetelne, mondom ezeknek a vékonyabb szálaknak kisebb gőczpontokba való elvezetését tartanám szükségesnek és a legnagyobb tisztelettel hajlóm meg a mélyen t. földmivelési minister urnak ma délelőtt tett kijelentései előtt, amely kijelentésekben benn foglaltatott az erre vonatkozó terv is. T. ház! Talán frázisnak látszik, de egy igazság sohasem lehet frázis, ha azzal vezetem be szavaimat, hogy mi még ma is, ugy mint annyi évszázadon át, földmivelő ország vagyunk. Létünknek, megélhetésünknek alapja, bázisa ma még a föld. Amilyen kitartással, amilyen odaadással iparkodunk iparunkat fejleszteni, termelőképességét fokozni, amilyen mértékben iparkodunk kereskedelmünket egészséges szervezetüvé. elevenen lüktető életűvé tenni, ugyanolyan mértékben kell dolgoznunk azon is, hogy mezőgazdálkodásunknak intenzivitását, jövedelmezőségének reális fokozását biztosítsuk. (Igaz! Ugy van!) Ma még az államfentartó pillérek közül a mezőgazdálkodás az, amelyre a legnagyobb sulyok nehezednek; ennek a pillérnek vállaira rakjuk, mert elkerülhetetlen, a legnagyobb súlyokat, de ellcnállóképességéről, erejének növeléséről talán nem gondoskodunk olyan mértékben, mint amilyen mértékben ez szükséges lenne. Ha nézzük a költségvetés tételeit, ha összehasonlítjuk azokat az 1913. évi költségvetés tételeivel, bizonyos fokú melaneholia, szomorúság fog el, mert vajmi kevés tételben találunk az 1913-ikihoz képest emelkedést és — sajnos — találunk egyes olyan tételeket is, amelyekben nemcsak hogy emelkedést, de egyenesen visszaesést látunk. Ha nézzük azt, hogy egy hosszú czimlet alatt, amelyben a gazdasági érdeket szolgáló egyesületeknek támogatása szerepel, öszszesen 400.000 K van felvéve és a múlthoz képest ez az összeg egy fillérrel sincs emelve, ha látjuk azt, hogy a közlegelők és rétek szerzésének, javításának és berendezésének segélyezésére a múlt évi költségvetéshez arányítva 850.000 K helyett csak 700.000 K, tehát 150000 K-val kevesebb van felvéve, akkor bizony nem ok nélkül hat át a keserűség, hogy nem tudunk annyi anyagi erőt fordítani ezen fontos érdekek szolgálatára és támogatására, mint a milyennel — meg vagyok róla győződve — mindannyian, de különösen a mélyen t. kormány óhajtaná, kívánná felkarolni azokat. (Igaz! Ugy van!) Ha visszatérek arra a megállapításomra, hogy a földmivelésügyi ministeriumban a rendszer ma talán túlságosan czentralisztikus és bürokratikus, akkor, azt hiszem, kötelességem rámutatni arra is. hogy igénytelen nézetem szerint voltaképen ho-