Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés lülí május 1-én, pénteken. 199 melyet a földmivelésügyi minister ur rÖTÍden érinteni méltóztatott. Ezen főiskola létesítésének időpontját azért mondom tényleg a legutolsó időnek, mert a közigazgatás államosításával egyidejűleg ezt a kérdést tovább ellialasztani igazán már nem lehetne. Hiszen egész közigazgatásunk telítve van mezőgazdasági és általában véve közgazdasági vonatkozásokkal és bár nagyon tisztelem ott a jogi képzettségű közigazgatási tisztviselőket, de az életből tudóin, hogy amint kikerülnek pozi­eziójukba, hacsak hazulról nem hoztak oda, vagy egyébként nem birnak gazdasági ismere­tekkel, mikor már elfoglalják felelősségteljes állásukat, akkor kénytelenek a mezőgazdaság érdekeivel foglalkozni, mezőgazdasági tudást és ismereteket szerezni, hogy közigazgatási felada­tuknak helyesen megfelelni tudjanak. Ezért szükséges, hogy minősítési törvé­nyünknek megváltoztatásával, ezen a gondolom most már egyetemi fokú létesítendő gazdasági főiskolán olyan diplomát nyerjenek az ott vég­zettek, mely őket minden közigazgatási állásnak betöltésére is képesíteni fogja. Hiszen látjuk ma, hogy míg a jogi diploma minden közszolgálati ágnál minden ajtót kinyit az illetőknek, és a mérnöki, az erdészeti főisko­lát, az állatorvosi főiskolát végzettek a maguk szakmakörében szintén minden közpályán nyi­tott ajtókra találnak, addig a mezőgazdasági iskolákat, jelenleg mondjuk az akadémiát vég­zett egyének egyáltalában tisztán csak az eké­hez vannak szorítva, csak a mezőgazdasági szak­foglalkozás körében működhetnek, és igen kevés az olyan mezőgazdasági szakképzettséggel bíró egyén, ki berendeltetvén a ministeriumba, a maga kiváló egyéniségével azután mégis fel tudja magát küzdeni a mezőgazdasági közigaz­gatás terén magasabb poziczióba. Épen ezért a legnagyobb örömmel üdvözlöm a földmivelésügyi minister urnak a mezőgazdasági főiskolának gondolom a pozsonyi egyetem körében leendő létesítésére vonatkozó bejelentését. (Helyeslés.) De teljesen igazat adok a földmivelésügyi minister urnak abban is, midőn azt mondja, hogy a mezőgazdasági tudásnak nemcsak a magasabb fokozatokon, hanem főkép a nép körében való lehető legmesszebbmenő elterjesz­tése szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés intenzivitása általánossá tétessék. A földmivesiskolák, melyek hivatva voltak a nép gazdasági oktatását szolgálni, sajnos, régi rendszerükkel azt lehet mondani csődöt mond­tak, mert ott bizony nem földműveseket és nem gazdasági előmunkásokat neveltek, mint az hi­vatásuk lett volna, hanem neveltek félig urakat, félig földműveseket, kik azután sem a földmű­vesek körébe, sem pedig a magasabb gazdaság körébe beleilleszkedni nem tudtak, sem itt, sem ott meg nem feleltek (Igaz! Ugy van.!) és ennek következtében ezen intézetek iránt a közön­ség bizalmát teljesen lerontották. E földmives­iskolák pótlására ujabb időben felmerült a pol­gári iskolák bizonyos mértékű mezőgazdaságivá tételének gondolata. Különösen a mezőgazdasági termeléssel nagy mértékben foglalkozó alföldi városok sürgették, igy Kecskemét, Csaba, Kí­kinda, Orosháza, hogy a polgári iskolákat ala­kítsák át ugy, hogy e városokban lakó mező­gazdák és birtokosok fiai mezőgazdasági okta­tásban is és középfokú nevelésben is részesül­vén, betölthessék hivatásukat, hogyha bekerül­nek apjuk gazdaságába, jól megfeleljenek a rájuk váró feladatoknak. Amint tudom, a kultuszminister ur két iskolának ilyen átalakítását rendelte el próba­kéjjen és mint hallom, a próba sikerrel kecseg­tet, bár óva intem a kultuszminister urat attól, hogy e kísérletezés alatt álló tervből átmenjen arra, amiről hallottam s amit a polgári iskolai tanárok testülete sürget legjobban, hogy t. i. megtartván a polgári iskolák eddigi négy osz­tályának tantervét, e négy osztály fölé három­éves gazdasági tanfolyamot helyezzen. Ennek az intézkedésnek az volna az eredménye, hogy a polgári iskolák gazdatisztet nevelő iskolákká válnának és igy csak növelnék azt az óriási gazdatiszti proletariátust, amely ma megvan. E helyett inkább a j>olgári iskolák négy osztályát mezőgazdasági szakoktatással kellene szaturálni és ezenkívül a gazdasági tudás tökéletesitésére egy-két éves tanfolyamot kellene rendezni, mert igy lehetne mezőgazdaságilag képzett polgáro­kat nevelni. Előbb azonban be kell várni annak a kísérletnek eredményét, amely abban a két iskolában folyik. Ennél sokkal fontosabb kérdés azonban az, melyet a földmivelésügyi minister ur is meg­említett beszédében, t. i. a gazdasági szakokta­tásnak az ismétlő népiskolákba való bevitele. Erre nézve a kultuszminister urnak igen be­cses előmunkálat áll rendelkezésére, sőt egy kész törvényjavaslat is, mely a kérdés megoldá­sát teljes mértékben biztosítja. Én azt gondo­lom, a földmivelésügyi minister urnak a legna­gyobb erólylyel kellene fellépni a kultusminister úrral szemben, hogy a gazdasági ismétlő nép­iskolák kérdése végre-valahára megoldást nyerjen. Nézetem szerint legczólszerübb volna a földmivelésügyi minister ur hatáskörében csi­nálni meg ezeket az ismétlő népiskolákat. Ma is a földmivelésügyi minister ur neveli az is­métlő iskolák részére a tanítókat, a komáromi földmivesiskola megszűnte óta abban az inté­zetben a legszebb eredménynyel folyik a taní­tóknak gazdasági tanerőkkel való kiképzése. Volt alkalmam személyesen is meggyőződni arról, hogy ezeknél a tanítói oklevéllel odakerült és minden esetre kiválogatott néptanítóknál milyen szép eredményeket értek el. Ennek az oktatásnak kiterjesztése, az ott nevelt néptanítók felhasználása gazdasági nép­iskolákban mindenesetre igen nagy lökést van

Next

/
Thumbnails
Contents