Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

10 529. országos ülés 191b április 23-án, csütörtökön. folyással van, mert kisebb távolságra szállíttatván az áruk, természetesen a bevételek is kevesbednek. Harmadik megfigyelésem, t. ház, arra vonatkozik, hogy bármit fog tenni a kereskedelemügyi minister ur, bármennyi vaggont fog is megrendelni, mindig hallani fogja a vaggonhiány panaszát, azért, mert mindaddig, mig Magyarország egyoldalú mezőgazdasági állam marad, a vagonok az évnek csak két-három hónapjában használhatók ki teljesen. Vagyis mig Németország minden megrendelt vagon után az egész évben tud szállítást kapni s ennélfogva a vasútnak a vaggonba befektetett tőkéje egész évben kamatozik, addig Magyarországon a hiányt mindig növelni fogja az, hogy az államvasutak kocsijai az évnek csak egy rövid időszakában lévén igénybevéve, a többiben nem kamatoznak és ezért az államvasút a kellő kamatoztatást nem tudja produkálni. Ennélfogva az államvasutnak is nagy érdeke, hogy iparunk minél magasabb fokra fejlesztessék. (Igaz! Ugy van!) Ismétlem, t. ház, hogy a kereskedelemügyi tárcza volt eddig az, amely adott bevételt és ezután elvesz a többi tárczák jövedelméből. Most pedig áttérek tulaj dónké peni tárgyamra : a pénzügyi tárcza bevételeire és evvel kapcsolatban a pénzügyi helyzetre. (Halljuk ! Halljuk !) A pénzügyi tárcza bevételeiről a sajtóban a legcsodálatosabb hirek kaptak szárnyra. Nemcsak elnevezték a költségvetést humbug-költségvetésnek, hanem óriási adóemelések rémképeit festették a falra. (Ugy van !) Ezek az adóemelések a különféle sajtóorgánumokban, amelyek észrevételei a külföldön is utat találtak, különféle méreteket öltöttek, miután a számokban a találgatok nem voltak egészen bizonyosak. (Derültség.) Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy ebben a költségvetésben semminemű más adóemelés, mint a szeszadónak 20 fillérrel való emelése nincsen. (Helyeslés.) Ezt a pénzügyi bizottság azért hangsúlyozza és azért kéri, hogy a ház ezt tudomásul vegye, mert különösen az egyenes adók tekintetében való rémképek teljességgel helyt nem állók, a valóságnak meg nem felelők. A kormány az egyenes adóknak semminemű emelését nem kívánja. (Élénk helyeslés.) A sajtó legnagyobb részében 32 milliónak volt feltüntetve az az összeg, amelylyel a kormány a jövő évben az egyenes adókat emeli. Más sajtóorgánumok 42 millióig, sőt az egyik 72 miihóig jutott el találgatásában. Ez a 32 millió tényleg előfordul a költségvetésben, de nem adóemelés formájában, hanem a következőképen. (Halljuk ! Halljuk !) A t. ház előtt bölcsen ismeretes, hogy az 1909. évi adótörvényeknek 1913 január 1-én kellett volna életbelépniök. Miután a pénzügyminister ur erre számított és azt gondolta, hogyha az uj adótörvényeket életbelépteti, azok talán kevesebbet fognak hozni, mint a régi adótörvények, az ő számítása szerint 32 millióval kevesebbet, ennélfogva abban a hiszemben, hogy 1913 január 1-én életbelépnek az uj adótörvények, az 1913. évi költségvetésben 32 millióval kevesebbnek tüntette fel az adóbevételt, mint amennyi azelőtt volt. Miután azonban most a t. ház határozatából az 1913 : VI. t.-cz. rendelkezése alapján az adótörvények nem lépnek életbe sem 1913-ban, sem 1914-ben, sőt a pénzügyi bizottság véleménye szerint azok 1915-ben sem léptetendők életbe, ennélfogva a pénzügyministernek az állami számviteli törvény parancsa szerint az volt a kötelessége, hogy ugyanazt az adóbevételt tegye be megint a költségvetésbe, amelyet 1913-ban betett volna, hogy ezt a 32 milliót ismét keresztülvezesse. Ez ennek a 32 milliónak a története, amely különféle képes krónikákban már mint nagy adóemelés szerepel. Ezzel senki egyetlen krajczárral több adót fizetni nem fog. Ezt, t. ház, a pénzügyi bizottság teljes részletességgel megbírálta. Az összes egyenes adónemekre nézve, — 11 egyenes adónemre nézve — jelentésünkhöz egy mellékletet csatoltunk és minden adónál kimutattuk, hogy a pénzügyminister ur nem akar 1915-ben többet kapni, mint a régi, t. i. a mostani törvények szerint 1913-ban kapott és megállapitottuk végeredményben, amit itt le kell szegezni, hogy a kormány az 1914—1915. évre kerek 10 millióval kevesebb egyenes adót irányzott elő, mint amennyit az 1913. évi adókivetés szerint felvehetett volna. Ez bizonyltja azt, hogy a kormány nemcsak teljes szoliditással járt el a költségvetés összeállításánál, hanem hogy azok az adózási rémképek, amelyek különféle czélzattal a lapokban megjelentek, vagy egy budget-technikai dolog félreismerésén, vagy szándékos rosszakaraton alapultak. Nem ok nélkül vagyok bátor a pénzügyi bizottság nevében súlyt helyezni erre, azért, mert ismétlein, ez a külföldi sajtóban is megfordult. (Ugy van !) Nagyon rossz szolgálatot tesz magának, — nem is szólok arról, hogy az államnak — aki azt igyekszik a külfölddel elhitetni, hogy a mi bevételeink nem elég erősek, és hogy mi nem tudunk államháztartási követelményeinknek megfelelni. Nagyon rossz szolgálatot tesz ezzel először azért, mert nekünk nagyon nagy, milliárdos hitelezőink vannak és ezek nem felejtik el az ilyen mondásokat; hiába mondjuk mi azután, hogy hiszen csak a magyar kormányon akartunk ütni, senkit sem akartunk mást bántani; minden ilyen esetben mindenki a saját zsebe ellen követ el bűnt, mert állítom, hogy ha politikai czélból, ilyen hangulatkeltés czéljából hirdetnek is ilyeneket, ez kölcsöneink árfolyamára, a magyar állam hitelére károsan hat, a kamatterhet megdrágitja és amint drágulnak az állami és a városi kölcsönök, ugy, vagy még jobban drágul az egyesek hitelszükségletének kielégitése is. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) Ez általánosságban is igy van, de még igazabb ez a mai világban. A szocziológusok nagy értekezéseket irnak arról, hogy a világon minden demokra-