Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
529. országos ülés 1914 április 23-án, csütörtökön. 11 tizálódik, minden végigmegy a társadalom fokozatain. Nagy értekezések olvashatók arról, hogy egyes ruhadarabok viselése, a nóták, a divatczikkek hogyan indulnak el a társadalom csúcspontjairól és mennek mindig az alacsonyabb társadalmi osztályok felé. Ma már mindenki viseli az arisztokratikus czilindert, az operai motívumokat pedig a korcsmákban is lehet hallgatni. Épen igy demokratizálódik, t. ház, a hitel is. Az a hitel, amelyről Széchenyi könyvet irt, akkor arisztokratikus intézmény volt. Ma az államnak nem a Fuggerek és a Kothschildok adják a pénzt, hanem a kistőkések sokasága, akik mindnyájan újságot olvasnak és ezeknek a hangulata az, amely esetleg egy országnak milliókba és milliókba kerülhet. Ennélfogva a hitelnek a demokratizálódása kettős kötelességévé teszi mindenkinek, hogy ne csak ne feketítse be a költségvetés egyes tételeit, hanem a valóságos erőviszonyokat, amelyekben biznunk kell, országunk és a magunk érdekében az igazság szerint tüntesse fel. (Elénk helyeslés jobbfelóí.) De ha valaha igaz volt az, hogy a hitel egy ezerszemű szörnyeteg, amely mindenféle módon megérzi egy országnak viselkedését, még fokozottabban áll ez a mai viszonyok között, amikor Európa összes államai rendkivüli megerőltetések között kénytelenek államháztartásaikat fentartani és ennélfogva késhegyen áll minden pillanatban, hogy melyik állam milyen feltételek mellett és egyáltalában tud-e kölcsönt kapni. Ilyen viszonyok között nagyon rossz szolgálatot tesz az országnak az, aki ilyen híreket terjeszt és nem azt hirdeti, amint kötelességünk, hogy mi meg fogunk felelni, amint eddig is megfeleltünk, kötelezettségeinknek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Gondolom, hogy ez a helyes álláspont és épen ezért méltóztassék megengedni, hogy az itt elmondottakat Kozma Andor egy versének czitálásával fejezzem be : »Ezt kell mondani, ezt kell hinni és nem világpiaozra vinni sok nyavalyás nyomormesét.« (Helyeslés és tetszés jobb felől.) T. ház ! Mondottam, hogy az egyenes adókban a kormány semminemű változást nem kivánt és egészen őszintén bevallottam, hogy van a költségvetésben egy adóemelés, t. i. a szeszadónak 20 fillérrel való felemelése, amelyből a pénzügyminister ur 17,450.000 K-t remél. összeállitottam, t. ház, a legutóbbi szeszadó emelés eredményét és tényleg arra a meggyőződésre jutottam, hogy a pénzügyminister urnak ez a számitása nem túlzott. A szeszadó emelése meg fogja hozni a maga külön hatását, különösen ha egyszer már a gyümölcsszesz kérdése is, amely még mindig rendezetlen, rendeztetik. Egy másik és hozzáteszem, utolsó emelés a költségvetésben a bélyegek tételénél mutatkozik. Ez semmi egyéb, mint. a polgári perrendtartás életbeléptetésének természetes következménye. A jogkereső közönség a jobb jogszolgáltatást nagyobb bélyegdijjal fizeti meg, (Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) aki nem pörösködik, az nem fogja a felemelt bélyegilletékeket fizetni. Ugy hogy ez maga nem egyéb, mint egy olyan tehernagyobbodás, amely ugyanarra a gépezetre vitetik át, amelynek érdekében ez a költségvetésben fel van véve. Most már, t. ház, ha mindezeket tekintetbe vettük, át keli térnünk a. költségvetésnek egy másik, elég komor oldalára, t. i. arra, hogy rendes bevételeink és rendkivüli bevételeink aránya, sajnos, mindinkább eltolódik. Eltolódik azért, mert a rendes kiadások és a rendkivüli kiadások aránya nálunk ép ugy átalakuláson megy keresztül, mint az a nagy középeurópai nyomás és a nagy gazdasági válság miatt — amire rögtön rá fogok térni — más államok költségvetésében is mutatkozik és csak természetes, hogy ez a nyomás a mi költségvetésünket elsősorban érinti. Számokban kifejezve, mig 1904-ben a rendkivüli kiadások aránya a rendes kiadásokkal szemben 16'8% volt, ami 1906-ban 12%-ra sülyedt le, addig ma a rendkivüli kiadások 20'5%-át, vagyis egyötöd részét teszik a rendes kiadásoknak. Ebből következik, hogy nagyobbodik a rendkivüli bevételnek, vagyis a kölcsönöknek aránya is. Mig ugyanis 1904-ben 7'3% volt e tekintetben az arány, 1906-ban pedig lecsúszott 1% alá, addig a mostani költségvetésben ez az arány felszökik 15%-ra. Ez, t. ház, rendkivüli jelenség. Hogy rendkivüli, mutatja az is, hogy csak egy évben fordult még elő, 1909-ben, amikor a rendkivüli kiadások aránya a rendes kiadásokhoz viszonyítva 23'6 % volt és ennek fejében a kölcsönvett összeg az összes bevételeknek 18'4%-ára emelkedett. Ez, t. ház, azt jelenti, hogy rendes bevételeinken kivül kölcsönökre vagyunk utalva, ame'y kölcsönök természetesen m:g fogják hozni kamatozásukat és amely eltolódás a rendkivüli gazdasági helyzetnek és a rendkivüli középeurópai viszonyoknak következménye. Ez az a nagy nyomás, amely jelenleg minden állam háztartására ránehezedik, és amelynek folytán minden államnak kötelessége ugy etikailag, mint gazdaságilag összes erejét összeszedni azért, hogy a külföldnek megmutathassa, hogy ezen erőkkel biztosan meg tudja vivni jövő fejlődését. Ez a nyomás, t. ház, nálunk abban nyilatkozik, hogy bár a kiadások között 46 millió koronával emelkednek a gazdasági szempontból visszatérő üzemi kiadások és bár 23 millió korona olyan kiadási többlet állott elő, amely uj törvényhozási létesítések következménye, ezzel szemben államunk álmeneti kiadásai között a kamatteher mégis 37 millióval növekedik. Ez az a szám, t. ház, amely előtt meg kell ádanunk, mert itt fordul meg egész költségvetésünk. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a 37 millió kamattehertöbblet tehát, t. ház, a jelenlegi európai helyzet következménye. A magyar költségvetésben, igy kimondva, rendkívülinek tetszik talán, de jelenleg minden állam 9*
