Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

J48 532. országos ülés 19U SÖpkéz Sándor : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A kereskedelmi tárcza költségvetésének legnagyobb tételéhez, az államvasutakhoz óhajtok hozzászólni, (Halljuk ! Halljuk !) tekintettel külö­nösen annak, ugy látszik, most a megvalósulás stádiumában levő reorganizácziójára. Ez a körül­mény, t. i. hogy felszólalásomat erre a térre szori­tom, szolgáljon mentségéül annak, ha igen t. kép­viselőtársaimnak most elhangzott igen érdekes fejtegetéseire, amelyek más téren mozogtak, nem reflektálok. Az államvasutak reorganizácziója igen régen, talán 15 esztendeje van napirenden, eleinte in­kább azzal a czélzattal, hogy az államvasutak feladataikat az őszi nagy forgalom idején is jobban, tökéletesebben teljesíthessék. Az utóbbi időben mindinkább hozzájárult ehhez az a má­sodik momentum, hogy az államvasutak üzleti eredménye, illetőleg üzleti feleslege, államház­tartásunk e rendkívül lényeges, legnagyobb be­vételi forrásának jövedelme a lehetőségig fokoz­tassék. Ebből a régen készülő reorganizáczióból eddig nem láttunk még semmit, illetőleg tulaj­donképen csak annyit láttunk, hogy — ha nem csalódom, Beőthy László igen t. képviselőtársam ministersége alatt — elkezdették az üzletveze­tőségek számának szaporítását és ezt a szaporí­tást a jelenlegi kereskedelemügyi minister ur is folytatja. Azonkívül az államvasutak vezetésé­ben a legutóbbi hetekben változás történt. Az államvasutak uj elnöke azután beköszöntőjében kiemelte, hogy az államvasutak vezetésében és üzletvitelében a kereskedelmi, az üzleti szelle­met óhajtja meghonosítani, amit különben ismé­telten kijelentett a kereskedelemügyi minister ur is és hangsúlyozta igen nagy nyomatékkal a tárcza igen t. előadója is e tárcza bevezetése alkalmával mondott beszédében. Én igen nagy tisztelettel vagyok az állam­vasutak uj elnöke iránt, hiszen köztudomású a szakkörökben, hogy ő igen nagy tudású, széles látókörű, kiváló szakember, akit nemcsak kiváló egyénisége, de nagy népszerűsége a magyar vas­utas társadalomban is mintegy predesztinálnak ennek a nagy intézménynek a vezetésére. És mindennek daczára méltóztassanak megengedni, hogy annak az aggodalmamnak adjak kifejezést, hogy az uj elnöknek az üzleti, a kereskedelmi szellem bevezetésére irányuló legjobb törekvé­seit is aligha fogja az államvasutak mai orga­nizácziója mellett a kivánt siker koronázni. Leszek bátor a továbbiakban a Máv. mai szervezetét egy kissé bővebben, kissé részlete­sebben ismertetni, amiből méltóztatnak talán majd azt az impressziót meríteni, hogy ez az aggodalmam talán nem egészen alaptalan. (Hall­juk ! Halljuk!) De mielőtt erre rátérnénk, legyen szabad a már eddig megtörtént reorga­nizácziónak második részével, amint emiitettem: az üzletvezetőségek számának szaporításával fog­lalkozni. iprilis 3U-án, csütörtökön. Én szeretem hinni azt, hogy az üzletveze­tőségek számának szaporítása annak a készülő nagy organizácziónak csak egy kis része és pedig, sajnálatomra, ez épen olyan része, amely­től üzleti eredményeket, illetőleg az államvas­utak pénzügyi helyzetének javulását várni alig lehet. Sőt, szeretnék rossz próféta lenni, de azt hiszem, hogy az üzletvezetőségek számának sza­porítása, egyéb mélyreható szervezeti változta­tások nélkül, a személyzeti és egyéb üzleti költ­ségek növelésével fog járni. Ha az üzletvezető­ségek számának szaporításától egyúttal a pénz­ügyi eredmények kedvezőbb alakulását is vár­juk, akkor az üzletvezetőségek számának szapo­rításával egyidejűleg meg kellene növelni ezeknek az üzletvezetőségeknek a pouvoirját, a hatás­körét, ezeket, amint t. előttem szólott barátom is emiitette, olyan igazi kis üzletigazgatóságokká kellene avanzsiroztatni, amivel természetesen karöltve jár a központi igazgatóság hatáskörének, működési körének — lefelé — igen lényeges mér­tékben való csökkentése, karöltve ezzel termé­szetesen személyzetének és költségeinek csökken­tése is és viszont ezzel együtt jár a ministe­rium államvasuti osztálya, valamint az állam­vasutak központi igazgatósága viszonyának, hatáskörének rendezése, amint erre majd a to­vábbiakban leszek bátor kiterjeszkedni. De különben is, t. ház, nemcsak az állam­vasutak pénzügyi helyzetének javítása, hanem az államvasút folyton fokozódó és nehezedő fel­adatainak jobb és tökéletesebb teljesithetése feltétlenül megkívánja azt, hogy az államvas­utaknak ez a régi, ez a ma már teljesen elavult szervezete, amely még abból az időből maradt reánk, mikor az államvasút mindössze pár ezer kilométer vonalhoszszal bíró kisvasút volt, gyö­keres reorganizálást nyerjen. A szervezet mélyre­ható változtatása nélkül, én azt hiszem, hiába költenénk a leghasznosabb beruházásokra még igen-igen sok milliót; amint a legutolsó évek tapasztalásai mutatják, az üzleti eredményben valami lényeges változásokat a nélkül nem vár­hatunk. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Hiszen köztudomású és nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a legjobban megépített, a legtökéletesebben berendezett és felszerelt vasút egymagában még csak egy milliókat lekötő holt tőke. Mozgást, életet a berendezéseknek ebbe a ma már közel három milliárd értékű kom­plexusába az ember visz, az a szellem, amely kiindul a vezetésből és áthatja ennek a nagy organizmusnak minden tagját, az a rendszer, amely ennek a nagy organizmusnak minden tagját a közös czól szolgálatába állítja és az az intelligenczia, amely azt a nagy apparátust a nemzet igazi nagy érdekeivel harmóniába hozza. (Igaz! Ugy van!) Az államvasutaknak ma az ideiglenes al­kalmazottak beszámításával mintegy 127.000

Next

/
Thumbnails
Contents