Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

,ö32. országos ülés Í9Í4 április 3U-án, csütörtökön. 147 hevernek, ócskavasakká válnak, ugy hogy azokat csak ily módon lehet értékesíteni. Nézetem szerint az államvasutaknál be kellene hozni a jutalékrendszert és szoros kapcsolatba hozni a tisztviselők és alkalmazottak érdekeit a vasút érdekeivel. Épen a műhelyeknél nyilvánvaló, hogy a művezetők fizetésrendezése — kiknek fizetése a koaliczió idejében ahelyett, hogy fel lett volna emelve, leszállittatott — óriási megtakarítással jár. Ma egy művezető, aki fizeti a munkásokat és kiosztja a munkát, aki évenként 1—1% millió értékű vagyont kezel, kisebb fizetést kap, mint a munkás, ugy hogy előállott sok államvasuti műhelyben az az eset, hogy a munkás, akit művezetővé akartak előléptetni, ezt nem akarta vállalni, mert kisebb lett volna a jövedelme. Bár a kereskedelemügyi minister ur szíves engedélye folytán bizonyos időmegtakarítások jutalékban részesülnek, ez még nem elég; anyagmegtakarítási jutalékokat kell engedélyezni, anrvel, amint azt az államvasutak műhelyeinek igazgatósága határozottan garantálja, évenként legalább 3 millió korona értékű megtakarítást lehet elérni. Hogy ez az anyagmegtakaritási jutalék mért nem engedélyeztetett eddig, azt igazán nem lehet megérteni. Azt hiszem, nem is a kereskedelemügyi minister úron múlik, hanem a pénzügyminister úron, aki attól fél, hogy ez más térre is elterjed ; azonban mikor ez utón egy üzemnél 3 millió megtakarítást lehet elérni, mikor az üzemképességet fokozni lehet, akkor az anyagmegtakaritási jutalékot feltétlenül engedélyezni kell. Az államvasutak tisztviselőinek érdeke szorosan összefügg az államvasutak fejlődésével és érdekeivel. Az államvasuti tisztviselőknek van egy pár sérelme, mely határozottan méltányos és orvoslást igényel. így pl. mikor a IV. osztályú keresedaót kivetik az évközben,májusban, bekövetkezett előléptetés folytán, akkor rájuk már a nagyobb, az előléptetés szerint járó IV. osztályú keresetadót vetik ki, holott az nem szabályszerű. Aki felfolyamodik annak elengedik, de nagyon sok nem folyamodja meg és megfizeti. Ilyen pl. a lakáspénz rendezése is. Mig az állami tisztviselők lakbére ugyanabban a rangosztályban 720 korona, addig az államvasuti tisztviselőké csak 640 korona, mikor az állami tisztviselőké 800 korona, az államvasuti tisztviselőké 720 korona, ami nem arányos és nem igazságos. Legutóbb az irodai kezelők intéztek a kereskedelmi minister úrhoz folyamodást, amelyben kérik, hogy segédtiszteknek minősítsék őket, miután a postánál és a távirdánál is ily módon vannak minősítve, és kérik, hogy a fizetés e minősítéshez arányosítva állapittassék meg. Ez a kérés méltányos és bátor volnék azt a t. kereskedelmi minister ur becses figyelmébe ajánlani. Az államvasuti beruházásoknál az utóbbi években nagy előirányzatok történtek, amelyek alkalmasak arra, hogy a mozdonyok és a kocsik hiányát megszüntessék. De mikor a mozdonyok száma szaporittatik, és a közlekedés gyorsítása is előmozdittatik, bátor vagyok arra utalni, hogy már a múlt évben meg voltak Ígérve a gyorsvonatoknál a IH-ad osztályú kocsik. Egy pár vonalon járattak is ilyeneket, azonban igénybe vételük nem fizette ki magát; csakhogy én azt hiszem, rövid volt az idő ennek kipróbálására. Ezt lehetne oly módon kombinálni, hogy később egyes személyvonatok megszüntetését lehetne megkísérlem, de mindenesetre elsőrendű, eminens érdeke a közönségnek, különösen az alsóbb osztályokhoz tartozó közönségnek az, hogy a gyorsvonatokhoz harmadosztályú kocsik is csatoltassanak és ily módon az utazás számukra is olcsóbbá és gyorsabbá tétessék. Mielőtt bevégezném beszédemet, bátor vagyok még egy nagyon fontos körülményre rámutatni. Nemcsak a hírlapokban olvashattuk, de ugy emlékszem, a házban is elhangzott a múlt évben a budapesti pályaudvarok kihelyezésének szüksége. (Halljuk ! Halljuk !) Miután a budapesti pályaudvarok nagyrésze fejállomás és miután ezek a forgalmat nem képesek lebonyolítani, ezen csak ugy lehet segíteni, ha azok kijebb helyeztetnek. Ámde itt bátor vagyok külföldi példákra .utalni. Londonban, Parisban a pályaudvarok nagyobbrészt fejállomások, csak Németországban nem azok és ott senki sem gondol arra, hogy ezeket a pályaudvarokat kihelyezzék, pedig azok talán még jobban benn vannak a városok szivében, mint Budapesten. A pályaudvarok kihelyezése — azt hiszem — legalább 200 millió koronába kerülne. De milyen óriási költséget igényel az utazóközönségtől az, hogy sokkal messzebbről kellene a városba bejönni ! Szerintem ezen sokkal czélszerübben és helyesebben ugy lehetne segíteni, ha a pályaudvarokat földalatti villamossal lehetne összekötni és ezt meg is kellene tenni, mert hisz ezzel a fővárosnak régi óhajtása teljesednék, de másrészről óriási összeg takaríttatnék meg, olyan összeg, amely — ugy kellene a dolgot kontemplálni, hogy Budapest fővárosa átvehesse később — azt hiszem, az államnak utóbb teljes mértékben megtérülne. Ily módon, azt hiszem, sokkal czélszerübben lehetne ezt, az egész országra nézve fontos, de az államvasutakra és Budapest fővárosára nézve is rendkívül fontos kérdést megoldani. Én bizom a kereskedelmi minister ur nagy, kiváló szakképzettségében, agilitásában, üzleti érzékében. Tudom, hogy mindezeket a gondolatokat és mindezeket a terveket fontolóra fogja venni és épen azért, mivel bizom benne, hogy az államvasutak adminisztráczióját is tökéletesíteni fogja, gyakorlati irányban fogja átváltoztatni, de bízva abban is, hogy a közgazdaságnak összes ágazatait sokkal nagyobb, tevékenyebb életre fogja serkenteni : iránta és a kormány iránt való bizalomból is a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Szepesházy Imre jegyző: Söpkéz Sándor! 19*