Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

553. országos ülés Í9Í4 áj pótolhatja az egyéni akaraterőt, szorgalmat, a tőkét, a vállalkozási kedvet, nem pótolhatja a munkások szakképzettségét. Ámde téyedés lenne ebből azt a következtetést vonni, hogy az egész iparfejlesztési'törvény és iparfejlesztési akczió meddő és sikertelen, mert számos konkrét esetet tudok felhozni arra, hogy erős, hatalmas ipartelep nem keletkezett volna, ha nem kapott volna szubvencziót és állami adómentességet. Minden iparnak és gyárnak ugyanis kezdetben bizonyos gyermekbetegségekkel kell megküzdenie. Ezt semmiféle ipar ki nem kerülheti és ezek a szubvencziók, állami adómentességek vagy az egyszer mindenkorra járó segély, természetesen nagyon alkalmasak arra, hogy az a gyár vagy ipartelep leküzdhesse a gyermekbetegségeket és mindjárt kezdetben ne legyen kénytelen veszteséggel dolgozni. Ámde kétségtelen az is, hogyha iparfejlesztési törekvéseinket egészségesebb alapokra akarjuk fektetni, szerintem iparáganként kell megállapítani azokat a feltételeket, melyek fejlődésüket és boldogulásukat elősegíthetik. Hiszen más az előfeltétele az élelmezési ipar, más a textil-ipar és más a vasipar boldogulásának. Az én nézetem szerint egy egészséges és helyes iparfejlesztési politikánál minden iparágra nézve meg kell állapitani egészen konkrét formában azokat az előfeltételeket, amelyek annak az iparnak fejlődését és boldogulását nagyobb mértékben elősegítik. Az iparfejlesztési törvénynél azonban még sokkal hatalmasabb fegyverek állnak az állam rendelkezésére. Ilyen elsősorban például az államvasutak tarifa-politikája. Itt bizonyos mértékben ellentétes véleményen vagyok t. barátommal, Pap Géza előadó úrral. Ö abból indult Id, hogy az államvasút elsősorban üzlet. En azt hiszem, hogy igenis üzlet, de elsősorban mégis Magyarország közgazdasági érdekeinek hatalmas emeltyűje, leghatalmasabb tényezője. (Ugy van l) A kettőt szerencsésen kell összeegyeztetni. Szem előtt kell tartani az üzleti érdekeket, de másodszor, és talán elsősorban is, az államvásutakban rejlő hatalmas közgazdasági tényezőt. Sajnos, a múltban tarifális politikánk sokszor abban a hibában szenvedett, hogy nem alkalmazkodott az ipar követelményeihez. Épen malmaink panaszkodnak most is, hogy a vasúti tarifa Ausztriában, de a mi vonalainkon is, ugy van megállapítva, hogy teljes mértékben kiszorultak Alsó-Ausztriából, sőt kiszorulnak Galieziából is. Nagyon természetes, hogy ezen a jövőben segiteni kell. Segítenünk kell annál is inkább, mert hiszen az állainvasuti tarifa bizonyos mértékben a védvámokat is pótolja és sokszor, ha azok magasak, egyenesen tilalmi jelleggel bír, ha alacsonyabbak, valósággal a kiviteli prémium jellegét ölti magára. Méltóztassék még megengedni, hogy iparfejlesztésünk két hatalmas ágánál, nevezetesen a malomiparnál és a vasiparnál két nagyon, fontos tényezőre utaljak. (Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XXIV. KÖTET. oriíis 30-án, csütörtökön. 145 Az őrlési forgalom megszüntetése malmaink versenyképességét nagy mértékben lerontotta. Okvetlenül szükséges,. hogy ujabb szerződéseinknél az őrlési forgalom helyreállittassék, de talán bizonyos mértékben azzal a módosítással, hogy ebben összes vidéki malmaink is részesittessenek, még pedig oly módon, hogy a kivitelnél az őrlési képesség arányában téríttessenek vissza a vámok a vidéki malmoknak is. Azt hiszem, ily módon malomiparunkat sokkal egészségesebb irányban lehet fejleszteni. Vasiparunknál óriási fontos kérdés a vasérczkivitel megszüntetése. Es itt méltóztassék megengedni, hogy egy kis kitérést tegyek. (Halljuk !) Iparunk óriási hátrányban van az osztrák és a német iparral szemben. Ennek oka a mi szenünknek nagyon alacsony kalóriája és bányászatunknak a külföldihez képest drágasága. Az osztrák és a német ipar sokkal olcsóbb s kétszer annyi kalóriáju szénnel dolgozik. Iparunknak ezt az inferioritását szerintem csak egy módon lehet megakadályozni és pedig a vizierők mennél nagyobb mértékű felhasználásával. Az akadály itt az, hogy ezek oly nagy befektetéseket igényelnek, amelyekkel egyes emberek megbirkózni nem tudnak. Épen ezért azt hiszem, az államnak is kötelessége, hogy akár szubvenczióval, akár más módon segélyére siessen azoknak, akik a vizierőket nagyobb mértékben óhajtják igénybe venni. Ha a vizierőket felhasználjuk, ennek nagy hatása lesz vasiparunkra, A vasérczkivitel megszüntetése ugyanis mindeddig azért nem volt lehetséges, mert a kokszot külföldről hozták be, a kokszbehozatalra pedig vasiparunknak múlhatatlanul szüksége van. Ha tehát megszüntetjük vasérczkivitelünket, akkor Németország is, Ausztria is olyan retorzióval élhetne a kokszbehozatalnál, amely vasiparunkat megbénítaná. A vizierők felhasználása folytán azonban megszűnnék a Németországra és az Ausztriára való ráutaltságunk ; megszűnnék az óriási nagy szénbehozatal és ennek folytán iparunk és pl. vasiparunk is jelentékenyen felszabadulnak, mert a vasérczkivitelt meglehetne szüntetni. De kétségtelen, hogy az iparfejlesztésnek egyik leghatalmasabb tényezője és eszköze az olcsó, jó, biztos és gyors közlekedés és itt kétségtelenül elsősorban vasutaink, azután viziutaink, de utaink is különös figyelmet érdemelnek. Utaink az utóbbi időben meglehetősen el voltak hanyagolva és csak a múlt évben történt ez irányban nagyobb intézkedés, Beőthy kereskedelmi minister ur kezdeményezése folytán. De hogy ebben a tekintetben az iparfejlesztés terén is mily jelentékeny tényezőt képviselnek az utak, felemlitem, hogy abban az időben, amikor az osztrák üveggyárak versenye folytán és a kartell felbomlása folytán óriási veszteséggel dolgoztak az üveggyárak, egy nagy ankétet hívtunk össze Budajjesten, hogy tanácskozzunk, mily feltételekkel és mi úton-módon lehetne a hazai ü/egipart fejleszteni, illetőleg az osztrák gyárak versenyével 19