Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

144 532. országos ülés Í9i'i április 3ü-án, csütörtökön. mélyben. Ha p. o. a vállalkozó az építést vezető mérnök valamely eljárása ellen állást foglal, akkor ugyanaz a mérnök, mint előadó, jelentést tesz a sérelemről, igy tehát nem csodálandó, ha az ítélet nem felel meg az igazi tényállásnak. A törvényszék elé menni és pert indítani az állam ellen, az természetesen nagyon kényes dolog és az iparosok nem igen szeretnek erre az útra lépni. T. ház ! A legnagyobb rendetlenségek azonban akkor fordulnak elő, ha a munkálatok befejezése után fizetésre kerül a sor. Ami ezen a téren történik az — sajnálom, de a rendelkezésemre álló adatok alapján ki kell mondanom — sok tekintetben egyszerűen skandalum. Az általános szerződési feltételek szerint a munkálatok befejezése után legkésőbb két hónap múlva meg kell ejteni a felülvizsgálatot és további két hónap után a kifizetés kieszközölhető. Ezeket a kötelességeket nemcsak nem tartják be pontosan, hanem olyan nagy mulasztások fordulnak elő, hogy nem csoda, hogy az iparosok tág köreiben az a szándék keletkezett, hogy az állam eljárása ellen saját érdekeik megvédelmezésére külön egyesületeket alakítsanak. Én végére jártam a dolognak és adatokat gyűjtöttem választókerületemben és mondhatom, meglepő eredményre jutottam. Talán 40—50 esetet vizsgáltam át és ugy találtam, hogy több mint a felénél igen nagy mulasztások fordultak elő. A munkálatok például 10 esetben az 1913. év első felében befejeztettek, a kifizetés azonban máig sem történt meg, sőt előfordult az is, hogy a gyár a munkálatot 1911 júniusában fejezte be, a felülvizsgálat megtörtént 1912 április havában, de a pénzt az illető vállalkozó csak 1914 márcziusában kapta meg. Az óvadékot természetesen egy esetben sem adták vissza. Hogy milyen hallatlan állapotok uralkodnak, azt a következő tény illusztrálja a legjobban. Egy nagyszebeni czég 1909 október 27-én 3900 korona óvadékot fizetett be a Máv. központi pénztárába Budapesten és pedig egy olyan munkálatért, amely 1911 október havában már egészen be volt fejezve. Az óvadékot 1914 április havában még nem kapták vissza, jóllehet a vállalat 1913 augusztus és november havában, majd 1914 márczius havában azt megsürgette. Ilyen körülmények között teljesen ki van zárva, hogy a vállalkozók, különösen a mostani nehéz pénzviszonyok között, haszonnal dolgozzanak és ha az állami hivatalok igy fogják fel és igy teljesitik az iparral szemben fennálló kötelességeiket, akkor a legjobb fejlesztési törvény sem tudja jóvá tenni azt a nagy kárt, amelyet az állam tesz saját érdeke ellen napról-napra az egyes vállalatoknál. Nagyon kérem ennélfogva a t. kormányt, illetőleg a t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék odahatni, hogy ezek a tarthatatlan állapotok megszűnjenek. Engedje meg még a t. ház, hogy egy pár rövid szót szóljak választókerületem érdekében. Nag}-szeben városa mostoha gyermeke a Máv. igazgatóságának. Már többször rámutatlak — a,zt hiszem ebben a házban is, de sokféle, küldöttség utján is, — azokra a szomorú viszonyokra, amelyek között van, de hiába, javulás máig sem állott be. Arra nem is mernek gondolni a nagyszebeniek, hogy valaha gyorsvonatot kapjanak, jóllehet ez nemcsak katonai szempontból volna szükséges, de Nagyszebenen át volna ajeggyorsabb és legrövidebb összeköttetés Magyarország és Bukarest, között és egészen eltekintve attól is, hogy Nagyszeben városa a személyforgalom tekintetében az összes erdélyi városok között az első helyet foglalja el, mondom, ilyen vakmerőségekkel nem foglalkoznak a nagyszebeniek. De legalább azt kérjük a t. kormánytól, hogy végre szüntesse be a már tarthatatlan állapotokat az akdnozi és kiskapusi vonalakon. Igaz, hogy ezeken a vonatok már több mint 10 kilométert tesznek egy óra alatt, ugy hogy az ember gyorsabban érhet be vonattal Szebenbe mint lovasszekérrel, de ez nem valami kitűnő eredmény a légsportnak mai korszakában. Az egész üzem ezeken a vonalakon nem felel meg a modern igényeknek és különösen a kocsiknak állapota rendkívül rossz. Nagj-on sajnálom, hogy a minister urak olyan ritkán jönnek Szebenbe s ha odajönnek, szalonkocsin kénytelenek utazni, mert ha egyszer első vagy másodosztályú fülkében utaznának Szebenbe és esős időben vizes ruházattal, hideg télen fűtés nélkül, éjjel vagy világítás nélkül vagy lámpaolajjal vagy petróleummal való világítás mellett igyekeznének Nagyszebenbe, amint én tapasztaltam sokszor, akkor biztos vagyok abban, hogy rövid idő múlva változás fog beállani ezekben az állapotokban. Egy német közmondás azt mondja : »Geduld bringt Rosen.« Mi nagyszebeniek is azt óhajtjuk, hogy legalább hozzon tisztességes állapotokat ezekre a vonalakra. A költségvetést egyébként elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik '\ Szepesházy Imre jegyző: Szeitpíli István. Szentpáli István : T. képviselőház ! (Halljuk !) Az a két kedvezőtlen mezőgazdasági év, továbbá az a pénz- és hitelválság, mely az utóbbi két esztendőben mezőgazdaságunkat megbénította, fokozottabb mértékben kelti fel azt az óhajunkat, hogy iparfejlesztés utján iparunkat megerősítsük s ezáltal egész közgazdasági életünket a konjunktúráktól jobban függetlenítsük. Ez az óhaj ugy az előadó ur, mint t. képviselőtársaim beszédeiben is megnyilvánult, hogy t. i. iparfeljesztés utján iparunkat minden téren és vonalon nagyobb mértékben erősítsük és fejleszszük. Ámde azok az eszközök, melyek az államnak e tekintetben rendelkezésére állanak, nevezetesen azok, amelyek az iparfejlesztési törvényben is .bennfoglaltatnak: az évi szubvencziók, továbbá az állami adómentességek, gépek adományozása, természetesen csak korlátolt mértékben érik el ezt a czélt és természetesen semmiféle állami beavatkozás nem