Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
531. országos ülés Í9lí < Az egész iparfejlesztési akcziónak mindenesetre egyik próbaköve lesz azonban annak vizsgálata, vájjon azok a vállalatok, melyeknek állami támogatási határideje lejárt, a jövőben miképen fognak fejlődni. A t. kereskedelemügyi minister ur 31 ilyen vállalatról számol be s mindenesetre a jövőnek feladata lesz ezeknek sorsát, ezeknek prosperitását figyelemmel kisérni. Az iparfejlesztés munkája természetszerűen nálunk nem könnyű feladat; sok támadásnak, sok kritikának is van kitéve. Egyike a legtetszetősebbeknek, liogy nem bir azzal a rendszerességgel, amely az ilyen akczióhoz szükséges. A kritikusok közül pl. sokan azt mondják, hogy nélkülözzük a természetes továbbfejlesztés útját, nélkülözzük azt, ami nálunk szerencsésebb államoknál megvan, hogy t. i. a kisipari üzemekből alakuljanak anagyobb ipari üzemek. Azt mondják, hogy ezt a proczesszust kellett volna nálunk is jobban elősegiteni. Ebben a szemrehányásban talán van is valami, mert ez az organikus fejlődés nálunk csakugyan nem volt meg. Nálunk nagyon sok helyütt egyszerre mentek át a legnagyobb ipari üzemekre, ami megfelel ugyan ugrásszerű fejlődésünknek, szemrehányást azonban ebből mégsem lehet jogosan kovácsolni, mert, sajnos, nálunk az iparpártolás és az iparfejlesztés oly időben indult meg, midőn a kisiparral a külföldi verseny — tehát nem a belföldi nagykar versenye — nagyrészt már végzett, midőn a kisipari üzemek, amelyek közül talán nem egy életképes és továbbfejleszthető lett volna, a külföldi verseny hatása alatt összedűltek. Ebből a szempontból tehát, azt hiszem, ipari politikánkat jogos szemrehányás nem igen érheti. (Helyeslés.) Egy másik szemrehányás, rnelylyel találkozunk, az hogy az, iparágak nem fejlődtek ki ugy, amint a fejlődés természetes alapja magával hozta volna, hogy az iparfejlesztés nem számolt azokkal az előfeltételekkel, amely ékkel egyes vidékek birnak, igy pl. nem azok az iparágak fejlődtek, amelyeknek nyersanyaga egy bizonyos vidéken már megvan, hanem a fejlődésben bizonyos ötletszerűség volt tapasztalható, hogy abban az irányban fejlődnek az iparok, amire épen vállalkozó vagy tőkés akad. Első látszatra talán ez is tetszetős vád. Csakhogy itt ugy vagyunk, hogy iparfejlesztést nem lehet ugy csinálni, mint valami tudományos munkát, szisztematika szerint. Az iparfejlesztéshez nemcsak a természetes előfeltételek kellenek, hanem kell vállalkozó tőke, kell szakszerű vállalkozó, szakszerű munkás, szakszerű vezetés és ha már vállalkozó is jelentkezett és a szükséges tőkét is elő tudta teremteni, valóban snlyos hiba s a közgazdaság érdeke ellen elkövetett egyenes vétség volna azt mondani: Uram, ez ugyan igen szép, igen helyes terv, de előbb meg kell csinálni valamit, aminek ilyen és ilyen előfeltételei megvannak, amire én vállalkozót keresek. Azt mondani április 25-én, szombaton. 125 tehát valakinek, aki pl. textilgyárat akar alapitani, hogy kérem, itt annyi sörárpa terem, hogy előbb sörgyárat kell létesiteni: azt hiszem, ez semmiesetre sem lett volna a fejlődés és haladás szempontjából kívánatos (Helyeslés.) Való ellenben az, hogy ami iparfejlődésünk még most is igen sok akadállyal, igen sok nehézséggel küzd. Ezen nehézségek egyikére való czélzást megtaláljuk szintén az igen t. előadó ur beszédében, de megtaláljuk ennek az állandó gondját a kormány intézkedéseiben is és ez a szén-kérdés. Pesszimisztikus külföldi kritikusok, kik a magyar ipar fejlődéséért ugy látszik a kelleténél jobban aggódnak, igen rövid terminust szabnak arra, hogy Magyarország szénszolgálata mikor fog egészen kimerülni és mikor fog a mechanikai erők hiánya folytán az iparfejlesztés lehetetlenné válni. Azt hiszem, ezek a számítások inkább az itt-ott jelentkező óhajtásnak felelnek meg, de tény az, hogy Magyarország szén tekintetében erős importra szorul, bár örvendetesen hallottuk a pénzügyminister ur expozéjából, hogy azok a kísérletek, melyeket az állam végez a szénbányászat terén, bizonyos jövedelemre fognak rövid időn belül szert tenni, amivel, azt hiszem, ezen szénbányák közgazdasági jelentősége is emelkedni fog. Igaz ellenben az, hogy sajnos, iparunk megnem helyezkedhetett el ugy, amint a külföldön gy r akran megtörténik, a nagy szénmedenczék közelében, s ennek következtében magának az országnak területén belül is, ha meg is találja a maga szénszükségletének a fedezetét, akkor is szénszállítás tarifatöbbletével küzd, ami a termelést ezen összegekkel megdrágítja. Mindezek a körülmények arra késztethetik a kormányt, — amint a költségvetésben az erre vonatkozó törekvést látjuk is — hogy más erőforrásokról kivan gondoskodni. Ide vezethető vissza a földgáz-akczió és ide vezethetők vissza azok a törekvések, melyek a fehér szénnek, a vizierőnek felhasználására vezetnek. A vizierő felkarolását igazán a legmelegebben üdvözölhetjük, (Helyeslés.) mert ott, hol az ország némely részeiben igen jelentékeny vízierőművek vannak, rámutathatunk arra, hogy ezek az iparfejlődésnél jelentékeny szolgálatot tesznek. Szűkebb hazámból is hivatkozhatom egy példára, hol igazán mintaszerű telep létesíttetett és ez a temesvári vizierőmű és mostanában van épen egy nagyobb terv készülőben, melyet az aradi ipar- és kereskedelmi kamara a legmelegebben támogat és ez a Maros vizének a Lippa és Arad közti szakaszon való felhasználása vizierőművi czélokra, ami a két erős ipari centrum közelében elsősorban Arad, másodsorban Temesvár ipari fejlődésének igen lényeges, igen erős szolgálatot tehet és emellett még a Maros hajózhatóvá tételének kérdését is a megoldáshoz juttatja. Ezek a körülmények azok, melyek az ipar fejlődésének ezen akadályát, a szénnek a földben
