Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

531. országos ülés 19íí április 25-én, szombaton. 123 Ami a textilipart illeti, ezen iparág predesztinálva volna Magyarországon arra, hogy nagygyá fejlődhessék. És mégis mit látunk? Ez az iparágunk, daczára annak, hogy 70 milliónyi exportja van, nem tud arra a magaslatra emelkedni, amely azt megilleti, s Ausztriából még mindig 500 milliónyi feles kész textiláruk bocsáttatnak ki. Ez elég fontos kérdés arra, hogy ezen iparág fejlesztését tanulmányozzuk és megtegyük a fejlesztésére szükséges intézkedéseket. Miután Fiúménak azon országokkal, amelyek nyersgyapotot termelnek, közvetlen összeköttetése nincs, az északi kikötők megtesznek mindent, hogy közvetítésükkel, tehát átrakodással jusson a gyapot Fiúméba. Viszont ezen északi társulatok behatása alatt álló biztosítóintézetek nagyon megdrágítják a Fiúméba már átrakodással jutott gyapot biztosítását és tekintettel arra, hogy Fiume ennek raktározására nincs is berendezve : a felemelt biztosítási illetékeken kívül még prémiumokat is szednek a kirakodó hajó után, ugy hogy voltaképen Fiume a Triesztbe és Ausztriába irányított gyapotszállitmányokkal szemben 290 koronával drágábban kapja a rakományt, mint Ausztria és igy természetesen Magyarország a textiliparban nem kéjjes konkurrálni Ausztriával. (Az elnöki széket Beőthy Pál foglalja el.) Már pedig ez az iparág, amint bátor voltam említeni, nagy figyelmet érdemel, hiszen az volna a feladatunk, hogy belszükségletünk legnagyobb részét ez fedezze, ez produkálja, s amellett ez adna százezreknek munkát. Ez az iparág azonban az elmondottak szerint csak akkor emelkednék a megfelelő magaslatra, ha direkt összeköttetéseink volnának olyan országokkal, amelyekből a gyapot behozható volna. Ugy tudom, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban erre nézve folynak is tárgyalások ; én csak arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy azokat mielőbb sikeres megoldásra juttatni szíveskedjék, Nagy örömmel olvastam a költségvetésben, hogy a tengerészeti akadémiával szomszédos telek megvétetett, aminek alapján bátran táplálhatom azt a reményt, hogy a tengerészeti akadémia fejlesztetni fog. Erre nagy szükség van, mert évrőlévre azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk képesek a jelentkezőket felvenni, mert nincs elég hely, ezt tehát csak üdvözölhetem. Azonban egy hiányra vagyok bátor rámutatni s ez abban áll, hogy tengerészeti hajózásunknál alkalmazásban levő gépészeink nem megfelelők; nincs elég tanult tengerhajózási gépészünk. Ezen a hiányon talán segíthetnénk azáltal, ha megfelelő tanfolyamok létesíttetnének és igy kellő előképzettséggel bíró emberek nyernének alkalmaztatást a hajóknál. Még egy fontos kérdést vagyok bátor a kereskedelemügyi minister urnak szíves jóindulatába és figyelmébe ajánlani, és ez a tengerészeti alkalmazottak nyugdíj- és aggkori ellátási kérdése. Ez a kérdés tudtommal előrehaladott stádiumban van, rendezését régen várja a mi tengerészetünk s meggyőződésein, hogy addig, különösen magyar ember nem igen fog a tengerészeti pályára léjoni, amíg nyugdija, aggkori ellátása biztosítva nem lesz. Ezek után, mint már az előbb is mondottam, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik ? • Kostyál Miklós jegyző: Niamessny Mihály ! Niamessny Mihály: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk I) Azon igazán szakszerű és alapos beszéd után, amely leszürődése egy emberélet tapasztalatainak a mag^^ar közgazdaság szolgálatában, talán kétszeresen indokolt az, hogy én, aki nem a produktív termelés szolgálatában állok, hanem jogász vagyok, e közgazdasági tárczánál mégis szót kérek. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Egyik legnagyobb német közgazdász, Adolf Wagner, egy helyen azt a gondolatot fejezi ki, hogy a közgazdasági életben nem annyira az fontos, hogy valamely közgazdasági termelési ág az államhatalom részéről közvetlen támogatásban istápolásban részesüljön, hanem az, hogy az illető gazdasági ág részére boldogulásának létfeltételei biztosíttassanak, annak az előfeltételei magában az állami szervezetben meglegyenek. És én azt hiszem, hogy e biztonsági előfeltételeket semmi sem adja meg inkább, mint a gazdasági jogrend, a gazdasági jogrendnek megbízhatósága és állandósága, amelynek épen mi jogászok is szolgálatában állunk. A gazdasági jogrendnek egyik tényezőjét képezik azon jogszabályok, azon szabályozások, amelyek lehetővé teszik a közgazdaságnak boldogulását kifelé, vagyis az illető országnál vámrendszeré s a bevitel és kivitel lehetősége. Érdekelve van e viszonyoknál az ipar és a kereskedelem egyaránt és fokozottabban érdekelve van e viszonyok állandóságában közgazdaságunkban az ipari termelés, mert nélkülözvén az önálló vámvédelem lehetőségeit is, annál inkább keresnünk kell azt, hogy a fenmaradó lehetőségek a gazdasági élet és a gazdasági védelem egész területén lehetőleg állandóak és megbízhatók legyenek. Ezen biztonságot lesznek hivatva megteremteni azok a tárgyalások, amelyeket 1917-ben a kiegyezés lejártával a t. kormánynak le kell folytatnia és e tárgyalásokon fog felépülni újonnan megkötendő kereskedelmi szerződésünk rendszere. És legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy amióta a Keleten a nagy változások végbementek, bizonyos nyugtalanság tölti el gazdasági köreinket. Különösen odaát, Ausztriában, egyes körök részéről erős panaszok hangzanak föl ez irányban, a jelen gazdasági szisztéma ellen, hogy az olyan mértékben protegálja az agrár érdekeket, hogy e mellett az ipar és kereskedelem fejlődése igen súlyos nehézségekbe ütközik. E panaszok természetesenélénk visszhangot keltenek a másik olda16*