Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
120 531. országos ülés 1914 nem használt 57 millió koronát, ez összesen 342 millió korona összeget képezne, amelyből tehát 15 év alatt ezen 19.000 kilométernyi ut ki volna építhető. En azt hiszem, hogy a községi közutakat talán ki is lehetne venni a közúti törvény keretéből, mert hiszen azok egészen lokális érdeknek, sőt legtöbb esetben nem is értették meg a községek azok jelentőségét és nagyon sok esetben mezőgazdasági utakat vettek be ezek közé az utak közé. (Igaz! Ugy van!) Én a községi utak közül csak azokat tartanám beveendőnek karakter szerint vagy az alakítandó járási utak közé, vagy a törvényhatósági vagy akárminő jellegnek megfelelő utak közé, amelyek alkalmasak arra, hogy minden község összeköttessék egy már kiépített közúttal, hogy ezáltal minden község elérje azt, hogy minden körülmények között el tudja látni a saját kies beviteli forgalmát és ezáltal ne legyen a világtól elzárva, hanem bekapcsolódjék a czivilizáczió központjába (Helyeslés.) Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy ezzel a kérdéssel kissé részletesebben foglalkoztam, (Halljuk! Halljuk!) de amint bátor voltam jelezni, a közutakat a közgazdaság alapjának tekintem, amelyet, azt hiszem, érdemes volt — állapotukat minden oldalról megvilágítva — az érdekelt forumoknak szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) A költségvetés tekintetében meggyőződtem arról, hogy a kereskedelmügyi minister ur igazán gondosan és nagy körültekintéssel gondoskodott az iparoktatásról, valamint a kereskedelmi és ipari czélokról. Nagyon helyesen, mert hiszen ipart fejleszteni kereskedelmi és ipari oktatás nélkül nem lehet és sajnos, nálunk Magyarországon ipart fejleszteni államsegély nélkül még nem lehet. Kiterjeszkedett a minister ur egyaránt a gyáriparra, a kisiparra, a középiparra és a házi iparra és igen helyesen tette, mert az iparfejlesztésre fordított összegek nemcsak százezreknek nyújtanak exisztencziát, de az országnak más államok behozatalától való függetlenítése mellett az e czélra fordított összegeknek nagy része megtérül adó, különösen fogyasztási adó alakjában. -Engedje meg a tisztelt ház, hogy e helyütt különösen felhívjam a kereskedelmügyi minister ur figyelmét Erdélyre, amelynek a múltban nagy és virágzó közép- és kisipara volt, amely nagyon nagy mennyiségben exportálta iparunkat Romániába. Azonban a Romániával 1886-ban kiütött vámháboruban ez ipar lehanyatlott, az ma alig lézeng. És ha ma Erdély exportál, ez legfeljebb a székely-magyarság képében jelentkezik. E hanyatlás meggátlása czéljából lábra kellene állítani és meg kellene erősíteni a kis- és középipart és különösen a háziipart Erdélyben. A nagyipar fejlesztését jsedig parancsolólag írja elő a természet által ott felbugyogtató április 25-én, szombaton. földgáz, mint olcsó gyáripari energia. Meg vagyok győződve, ha megoldjuk Erdély iparának megerősítését és fejlődését, ezzel megoldjuk az erdélyi magyarság exisztencziális kérdését is. (Helyeslés.) Itt legyen szabad megjegyeznem, hogy az iparpártolás terén nem egészen helyeslem azt, hogy a nagy iparoknál az állami segélyeket egészen a fond perdu adjuk ezeknek a telepeknek. Volna rá mód, teszem fel részvények vásárlásával segíteni ezen telepek létesitésén. Ezáltal nemcsak betekintést nyerne az állam az izgazgatásba, nemcsak irányítását is érvényesíthetné, hanem a befektetett tőkét is jövedelmezővé tenné és én azt hiszem, hogy a korrekten vezetett iparvállalatra nézve nem lehet kellemetlen az, ha a kormány betekint üzletébe, sőt azt hiszem, ez csak erősítené hitelét és megbízhatóságát. (Ugy van!) Hasonlóan nem vagyok barátja annak és nem helyeselhetem egészen, hogy a kisiparnak ingyen adnak gépeket, illetőleg bizonyos számú év kikötésével, aminek leteltével a gép tulajdonukba megy át. Természetesen az állam maga nem foglalkozhatik ilyen kicsinyes üzlettel, de nézetem szerint lehetséges volna más módon, pl. az Országos Hitelszövetkezet vagy más vállalat révén juttatni gépeket minden kisiparosnak, aki azt kéri és bebizonyítja, hogy ő munkaképes és némileg hitelképes is, még pedig oly feltételek mellett, hogy annak értékét azután havi vagy heti vagy kisebb részletekben törlesztene. Ezáltal elérnők azt, hogy az erre fordított összeg nem veszne el, hanem mintegy forgó tökét képezne. Talán kisebb perczent el is veszne itt-ott, vagy a kezelésre fordíttatnék, ele az államnak mégis egy forgótőkéje lenne, amelyet erre a czélra ismét újból és újból felhasználhatna és elimináltatnék az a nagyon sokszor tapasztalt tény, hogy igen sok kisiparos sokkal nagyobb gépet kivan, mint aminőt ki tud használni, csak azért, hogy legyen gépe, csak azért, hogy a bizonyos kikötött idő leteltével ezt a gépet eladhassa. (Ugy van!) Amint egyébként a szóbanforgó rovatnál beállított összegeket helyeseknek és megfelelőknek találom, nem hagyhatom szó nélkül a Munkásügyek czime alatt felvett 300.000 K-át, ami oly csekély összeg, hogy ebből a munkások jóléti, egészségi intézményeit fejleszteni nem.igen lehet; különösen ha tekintetbe veszszük, hogy a budapesti és pozsonyi munkaközvetítő intézetek ennek az összegnek az oroszlánrészét abszorbeálják. Szerintem a munkásjólóti ós egészségügyi intézményekbe befektetett tőke a legjobban kamatozó tőke, mert hozadéka egy egészsége?, erős, munkabíró és megelégedett munkáselem. (Iyaz! Ugy van!) Én tehát a jövőre vonatkozólag e tétel emelését bátorkodom a t. minister urnak, vagy talán még inkább a finánczminister urnak szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.)
