Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

531. országos ülés 1914 április 25-én, szombaton 121 Iparfejlesztésünkkel kapcsolatban és annak érdekében 'szükségesnek tartanám, hogy minél előbb törvényileg szabályoztassék az ipari munkások egészségének a védelme. Azt hiszem, ez bővebb megindokolást nem igényel. Szükségesnek tartom továbbá a vasárnapi munkaszünet és záróóra kérdésének törvényhozásilag való szabályozását, hogy az ipari vállalatok minden alkalmazottja a munkaadók sérelme nélkül a legmesszebbmenőén megtalálja a maga pihenését. (Helyeslés.) Szabályozandó volna a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonya., hocv a kereskedelemnél és iparnál alkalmazásban levő tanult és képzett elemek is megtalálják a maguk biztos megélhetését és pihenését ezekben az üzletágakban. Szabályozandónak tartanám továbbá a vándoripart és a házalókereskedést, hogy az ezzel foglalkozóknak jogai és kötelességei szabályoztassanak és kizárassék az a sok visszaélés, amely ennek a czégére alatt elkövettetik. De szabályozandónak tartanám a fegyenczipart is, amely mai szabályozatlan voltában igazságtalan konkurrencziát okoz a magániparnak és végül a kizárások és munkabeszüntetések elhárítását a közérdekű üzemekben. Ugyanis akármit mond az elmélet, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezen kérdés szabályozása nélkül ugy a munkaadók, mint a munkások, de főleg a nagyközönség, a köz a legnagyobb bizonytalanságnak van kiszolgáltatva. Kern akarom azt mondani, hogy ez a sztrájk-kérdés kvázi ugy szabályoztassék, hogy a munkás vagy a munkaadó r elüttessék az ő szabad mozgásra való jogától. Én a legmesszebbmenő szabadság biztosítását óhajtom a munkaadó és a munkás részére, csak azt szeretném szabályoztatni, hogy a szerződési kötelezettség betartassák. Különösen ezt a kérdést vagyok bátor a kereskedelemügyi minister ur szives jóindulatába ajánlani. A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.-czikk első fejezete időhöz kötött lévén, a jövő 1915. év deczember 31-én lejár. Ennélfogva ennek a megújításáról vagy uj alakban való benyújtásáról is gondoskodni kell, mert hiszen, amint megjegyeztem, nem vagyunk ma még Magyarországon abban a szerencsés helyzetben, hogy iparunk állami támogatás nélkül fejlődhessék. Ezen ujabb iparfejlesztési törvény előterjesztése előtt azonban nagyon megfontolandónak tartanám, nem volna-e helyes, tekintettel arra, hogy 1917-ben lejár Ausztriával való kiegyezésünk, ennek a kiegyezésnek megalkotásáig ezt a törvényt változatlanul meghosszabbítani, és pedig két okból is. Először taktikai okokból, mert ha nagyon megváltoztatjuk, amint az érdekelt körök ezt óhajtják is, talán eláruljuk gyengéinket az egyezkedésnél, viszont ha már a megegyezés megtörtént, akkor abban a helyzetben leszünk, hogy az ipar fejlesztését, az ipar támogatását KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XXIV. KÖTET. azokra a szakmákra fektethetjük, amelyek ezen egyezség folytán arra leginkább rá fognak szorulni. Hiszen ez a meghosszabbítás nem zárná ki azt, hogy ezen törvény végrehajtási utasítása, amennyiben pótlásra, vagy kiegészítésre szorul, ki is egészíttessék. A törvény második fejezete nem időhöz kötött, az t. i. a közszállitásokra vonatkozik. Ennek megváltoztatása tehát abszolúte nem imminens, de nem is ajánlatos, mert hiszen a közszállitások voltaképen csak most kezdettek átmenni a hatóságok tudatába, és minden niegbolygatásuk ismét csak bizonytalanságot idézne elő. Legyen szabad az elmondottakat a kereskedelemügyi minister nr szíves jóindulatába ajánlanom. Áttérve a posta-, távírda- és távbeszélőintézményre, ez, mint az előadó ur is megjegyezte, egyike a legfejlettebb, legjobban funkczionáló állami intézményeinknek, amelynek vezetősége öntudatosan, tudással, szakismerettel vezeti az intézményt. Ugy a vezetést, mint a berendezést és működést igazi büszkeségünkre a külföldről is jönnek tanulmányozni és tőlünk tanulva sok újítást vesz át e tekintetben a külföld, csak helyeselni lehet tehát, hogy a kereskedelemügyi minister ur ennek továbbfejlesztésére a megfelelő dotácziót felvette. En csak egyre akarom kérni a minister urat és ez az, hogy a már olyan nagyon régen igért és a közönség által is olyan régen várt uj telefontarifát méltóztassék életbeléptetni. Nem akarok itt annak részletezésébe bocsátkozni, vagy vitatkozni afelett, hogy a telefonberendezéseknél mi a jobb, a bérleti rendszer-e, vagy a beszélgetési rendszer, bár ez utóbbi a külföldön mindinkább tért hódit, sőt Amerikában már nincs is más. De nálunk Budapesten is amellett szólnak a tapasztalatok, hogy a beszélgetési rendszer alkalmaztassák. Hogy egyebet ne mondjak, az összes beszélgetések közül, az 1-től egészen 3000-ig terjedő beszélgetéseket véve alapul, egy-egy állomástól, tehát a hívó állomásokból kiindulva, ezen 3000-ig terjedő beszélgetésekre 46% esik az összes beszélgetésekből, a többi 54°/o pedig a 3000 — 10.000-en felüli hivatásokat teljesítő beszélgetésekre esik. Ebből is evidens, hogy az egyenlő fizetési kötelezettség teljesítése mellett voltaképen a kevesebbet beszélők járulnak hozzá a sokat beszélők érdekeihez, ami még jobban kitűnik, ha a teljesített munkát vesszük számítás alapjául, amely szerint a kisebb beszélgetők, tehát a beszélgetők 50%-ának munkája 22%-ot abszorbeál az összes munkából, a másik 50%-nak, a sokat beszélőknek munkája pedig 78%-ot. Mindez amellett szól, hogy a beszélgetés rendszere hozassák be nálunk is. 16