Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
531. országos ülés 191b április 25-én, szombaton. 119 tésére és építésére. Ez az akczió, azt hiszem, a múlt esztendőben nyert befejezést. Nem kevésbbé iparkodik a mostani kormány sem e czél előmozdítására, midőn a tervbe vett 60 milliós beruházásról már az 1913. évben 3 milliót állított be, a mostani költségvetésbe pedig 4'5 milliót vett fel. Könnyített a kormány a közúti alapokon azáltal is, hogy évenként mintegy 350—400—450 kilométernyi törvényhatósági utat állami kezelésbe vett át, felszabadítván ezáltal a törvényhatósági utalapokat ez utak fentartásától, annak ellenére, hogy a törvényhatóságok a maguk erejéből is megtettek mindent az úthálózat fejlesztésére, hiszen felemelték útadójukat a törvényben megengedett legmagasabb fokra, az egyenes adó 10%-ára, kölcsönöket vettek fel, sőt, mi több, nagyon sok törvényhatóság önmegadóztatással terhelte meg magát, t. i. utivámokat hozott be. Nézetem szerint a közúti törvénynek négy sarkalatos hibája van. Az első az, hogy megengedi, hogy az utalapok a helyiérdekű vasutak segélyezésére vétessenek igénybe. Ez oly nagy összegeket vont el, hogy valóban a közutak fejlesztésének megakasztására vezetett. Hiszen az 1913. év végén ezek az összegek felülmúlták a 64 millió koronát. Ehhez hozzá kell venni, hogy ezeket az összegeket leginkább kölcsönökből fedezték az utalapok, annuitások vagy lebegőkölcsönök révén. Ennek annuitási, kamatterhe több millióra rug, ezt az utalapok a kölcsönök törlesztésének befejeztéig viselni kénytelenek. A második hiba a természetben szolgáltatandó közmunka, a kézi és az igásnapszám. Akárhogy szépítsük, akárhogy nevezzük is a dolgot, ez nem más, mint robot, amely valamikor eredményesen volt alkalmazható, de a mai tapasztalatok azt mutatják, hogy a természetbeni közmunka nem eredményes munka. (Igaz! TJgy van !) A harmadik a községi közlekedési, az u. n. viczinális közutak csoportja, amely a törvényben megállapított fentartási eszközökkel abszolúte nem volt fejleszthető és igazán csodálkoznunk kell az érdekeltek áldozatkészségén, hogy bizonyos eredményeket mégis elértek. Annyi bizonyos, hogy a törvényben lefektetett módozatok mellett ezeket kiépíteni belátható időn belül lehetetlen. A negyedik hiány nézetem szerint az, hogy az útadó maximuma az egyenes adó 10°/o-ában állapíttatott meg. Számtalan törvényhatóság belátván ennek elégtelenségét és meggyőződvén arról, hogy az ezen alapon rendelkezésre álló utadójövedelem még az utak fentartására sem volt elegendő, ugy, hogy ezek fejlesztésére gondolni sem lehetett, közgyűlési határozatot hozott arra nézve, hogy útadóját utak kiépítése czéljából felemelje, Azonban, a törvény nem adván módot erre, a kereskedelmi ministerium sohasem hagyhatta jóvá ezeket a határozatokat. Nézetem szerint ez is egyik akadálya a közutak fejlesztésének. Ha utügyünket gyorsítani és tökéletesíteni akarjuk, nem marad egyéb hátra, mint hogy a közúti törvényt módositsuk, vagy uj törvényt csináljunk. Ha jól emlékszem, tegnap, a belügyi tárcza tárgyalásánál a belügyminister ur jelezte is, mintha tervbe volna véve a törvénynek novelláris módosítása, én tehát azt a kérdést intézem a t. kereskedelemügyi minister úrhoz, hogy ezeken a bajokon akár uj törvénynyel, akár pedig a meglevő törvény novelláris módosításával iparkodjék segiteni. A törvényben azután szigorúan meg volnának állajútandók az utak kategóriái és eliminálandók volnának a községi közlekedési közutak, mint meg nem felelő csoport. Amint tegnap a belügyi tárcza tárgyalásánál hallottam, nagyon jól beillenék az u. n. járási bizottságok hatáskörébe a járási közutak létesítése. (Helyeslés.) Mondassék ki, hogy az útadó az állami egyenes adó 20—25%-áig felemelhető legyen és ebből nemcsak a törvényhatósági, de a járási utak is részesitendők legyenek. Ezen törvényben megállapítandó volna azután az utak közigazgatása, műszaki szolgálata és főleg a műszaki szolgálat elegendő volta, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az utak nem megfelelő fejlesztésének egyik akadálya volt az is, hogy nem állott rendelkezésre megfelelő műszaki személyzet. Hogy ebből nagyobb hátrányok nem származtak, az csak annak köszönhető, hogy a mai, a kor színvonalán álló műszaki személyzetünk, elkezdve a ministeriumban levő főnöktől le az utolsó mérnökig, teljes erővel az éjjelt is nappallá téve, igyekezett kötelességének megfelelni. (Igaz! TJgy van!) Mint szerencsém volt említeni, a fontosabb közutak közül a 1912. év végéig még 23.054 kilométer volt kiépítetlen, mely számban a törvényhatósági közutak 5629 kilométerrel szerepelnek. A költségvetéshez csatolt kimutatás szerint azonban az 1904. évi XIV. t.-czikk által engedélyezett beruházási hitelből és a törvényhatóságok utalapjainak 1911. és 1912. évi költségvetése alapján 3739 kilométer törvényhatósági közút kiépítése már biztosítva van.- Ha tehát ezen számot levonjuk a kiépítetlen utak hosszából, marad kiépítendő kerek összegben mintegy 19.000 kilométer közút. Ezeknek kiépítése mintegy 342 millió koronát igényelne. Tekintettel már most arra, hogy a vármegyei utaclóhozadék, 10°/ 0 mellett a költségvetés melletti kimutatás szerint is mintegy 19 milliót képvisel, ha ezt az útadót 20°/o-ra emelnők fel az állami egyenes adók alapján, ez ezt az összeget megkétszerezné és 15 esztendő alatt 285 millióval több hozadékot hozna az utalapoknak. Ha ehhez hozzáadnók a kormány által a közutak építésére tervezett 60 millióból még fel
