Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

ÍÖÓ 531. országos ülés 19Ú megszüntetése az elitéltekre nézve, — mondom, mig ez ott már törvényhozásilag van szabá­lyozva, s egy nem bosszú törvényhozási fejlődés alapján bárom különböző alakban fejlődött ki, addig mi a modern követelményeknek megfelelő ezen törvényt még nem alkottuk meg. Pedig ezt az ujabb büntetőjogi irányoknak egyik fel­tétlen helyes alapelve is szükségessé teszi, t. i. az, hogy amilyen kíméletlen erélylyel és vas­kézzel kell a törvényhozásnak a közveszélyes és hivatásszerű bűntettesekkel szemben megvédeni a tisztességes társadalmat, épen ugy kötelessége minden modern törvényhozásnak a kezdő és alkalmi bűntettest lehetőleg kímélni, illetőleg módot találni arra, hogy ha azok a tisztességes munka útjára vissza akarnak térni, ne szorít­tassanak, ne kényszeríttessenek arra, hogy az előbbi bűntettes életmódot folytassák. (Elérik helyeslés.) Anélkül, hogy most a részletekbe bele­bocsátkoznám, jelenthetem a t. háznak, hogy ezen törvényjavaslat alapgondolata az, hogy az illető nem pusztán az idők multával, nem pusz­tán bizonyos időszak egyszerű leteltével fogja visszanyerni mindazon jogokat, amelyektől őt a büntető ítélet megfosztotta, hanem önmaga fogja magát rehabilitálni abban az esetben, ha a büntetés kiállásától vagy a királyi kegyel­mezéstől számított bizonyos időszak alatt meg­felelő munkás, rendes, kitartóan tisztességes életmódot folytat, ha továbbá azt a kárt, me­lyet a büneselekménynyel okozott, megtérítette vagy megtéríteni- igyekezett. Eszerint mód van adva a franezia jogban jól ismert rehabilita­tion judiciaire utján a bíróságnak arra, hogy az elitélt kérelmére, az eset egyéni körülményeit is megfontolva és megvizsgálva, akkor, amikor azt tapasztalja a bíró, hogy az illető csakugyan visszatérni óhajt a tisztességes élet útjára és önmagát rehabilitálta, ezt a következményt a biró adott esetben itéletileg megállapítja és akkor az elitélésnek következményei megszűn­nek. (Helyeslés és tetszés.) Jelenthetem továbbá a t. háznak, hogy nemcsak az eddig tárgyalt részeiben a büntető­jogi törvényhozásnak, hanem egyéb más ágakban is még több javaslat vár előkészítésre, illetőleg áll közvetlenül benyújtás előtt. S itt szoritko­.zom egyedül — mert a múltkor, deczemberben inkább részletesen — az országos képviselő­választások feletti bíráskodásról szóló törvény­javaslat felemlitésére, amelyet természetesen t. barátommal, a belügyminister úrral egyetértőleg kell majd itt előterjesztenem, s amelynek az én felfogásom szerint szintén még ezen az ország­gyűlésen kell megalkottatnia, minthogy ezt a választójogi törvény reformja szükségessé teszi. Ennek a javaslatnak előadói tervezete már készen van, hónapok hosszú sora óta közöltetett az érdekelt társministeriumokkal és szákkörök­kel is, de nem fogom azt publikálni addig, amig a kormány-kebelében annak minden pontjára április 25-én, szombaton. nézve a szolidáris megállapodás nem létesül, ami ' egy szolidáris kormánynál magától értetődik, s arra fogok törekedni, hogy ez a törvényjavaslat mindenesetre oly időpontban hozassák ugy a t. ház minden tagjának, mint általában a köz­véleménynek tudomására, hogy a közvéleménynek hivatott rétegei, különösen pedig az igen t. háznak minden tagja azt hónapokon keresztül nyugodtan tanulmányozhassa és afelől ezen előleges tanul­mányozás akijpján nyilatkozhassak. (Helyeslés.) Kégségtelenül e kényes és jelentős mate­riának van számos olyan részlete, amelyeknél a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy azon jiárt, amelyhez tartozni szerencsém van, barát­ságos és bizalmas megbeszélésekben is a maga véleményét és óhaját kifejezhesse, hogy általá­ban itt a ház kebelén és — természetesen — a párt kebelén belül a vélemények kellőleg kiala­kulhassanak, mert abszolúte nem akarok meg­lepetésekkel dolgozni, hanem hosszú megfontolás alapján, nyugodtan, minden érdekelt tényező véleményének meghallgatása alapján kívánok törvényt alkotni. Hátra volna még, hogy kötelességemhez képest egypár szót szóljak az igazságügyi igaz­gatás néhány tennivalójáról, illetőleg a bírósá­gok munkájáról, működéséről és bizonyos szer­vezeti kérdésekről. Néni tagadom, t. ház, hogy felfogásom sze­rint, amint az országnak legnagyobb baja az a súlyos gazdasági válság, amelyben vagyunk, ép ugy a magyar igazságszolgáltatás legnagyobb hátránya és nehézsége az a munkatorlódás, amely részben a most emiitett gazdasági válság szerencsétlen hatása alatt épen a legutolsó idők­ben kifejlődött, s amely elsősorban a székes­fővárosi bíróságoknál, de számos vidéki bíróság­nál is, amelyeknek működését kötelességemhez képest felügyeleti hatáskörömben állandóan fi­gyelemmel kisérem, jelentkezik. Csak a budapesti viszonyokat említve, itt a múlt évben 39, a most folyó év tavaszán — márcziusban, gondolom — ismét 110 uj munka­erővel szaporítottam a bíróságok létszámát; mindamellett azon létszámszaporitás keretében, amelyet t. barátom, az előadó ur tüzetesen ismer­tetett, ismét igen jelentékeny, és pedig ugy tanácselnöki, mint bírói, kezelői stb. létszám­szaporitás lesz szükséges a székesfővárosban. A vidékre nézve ugy tervezem a dolgot, hogy lehetőleg a polgári perrendtartás hatályba lép­tetését már hónapokkal megelőzőleg, mihelyt arra a tárgyalás alatt levő költségvetés módot nyújt, megteszem a magam élőterjesztéseit a bűntetőbirák kinevezésére, és azon helyeken, ahol a táblai elnök urak jelentéséből, akik leg­hivatottabbak megítélni a viszonyokat, és azok­ból a hivatalos egyéb adatokból, amelyeket kö­telességemhez képest mindig figyelemmel kisérek, leginkább szükségesnek tartom, a megfelelő számban fogom, még pedig 60 tanácselnök, 90 uj bíró, azután nagyszámú, 75 jegyző és 80

Next

/
Thumbnails
Contents