Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

531. országos ülés IDPJ április 2j-én, szombaton. 101 kecelő közül a megfelelő aj erőket rendszere­síteni. Ezenfelül meg kell emlékeznem arról, hogy nem ÜZ én kezdeményezésemre ugyan, de hiva­tali elődöm előterjesztésére a törvényhozás fel­hatalmazást adott az 1912: LIV. t.-cz. 83. §-ában arra, hogy a polgári perrendtartással kapcsolatosan a birák egy része az igazság­szolgáltatás érdekében áthelyezhető legyen. Erre nézve arra kértem fel a királyi Ítélőtáblák elnökeit, szíveskedjenek e tárgyban előterjesz­téseiket és javaslataikat a folyó év tavaszán olyképen előterjeszteni, hogy lehetőleg a nyár folyamán abban a helyzetben legyek, hogy az általuk tett javaslatok alapján az áthelyezéseket még a polgári perrendtartás hatályba lépte előtt legalább két hónappal megelőzően meg­tehessem. (Élénk helyeslés.) Természetes jogos igénye azoknak a t. biró uraknak, akiknek egy része nem is hibájukból, hanem érdemük alapján helyeztetik át, t. i. a kiválóságukat értein, akiket azért helyezünk át, hogy az uj bíróságok színvonalát emeljék, meg­erősítsék, mondom érdeke ezeknek a biró urak­nak, hogy erről az áthelyezésről már hónapokkkal előbb értesüljenek, hogy egyebet ne mondjak, már abból az okból is, hogy a családdal, gyer­mekekkel megáldott birák szeptembert megelő­zőleg beírathassák gyermekeiket, gondoskodhas­sanak lakásról a családjuk számára. (Helyeslés.) Épen ezért törekvésem az, — és az érdekelt köröket ez a nyilatkozat meg fogja nyugtatni — hogy csak amily keretben ezt az igazságszol­gáltatási tekintetek követelni fogják, a hivatott táblai elnök és törvényszéki elnök urak javas­latainak figyelembevételével, tehát csak a feltét­lenül szükséges mértékben fogok élni ezzel a joggal, természetesen minden melléktekintet nél­kül, csak az igazságszolgáltatás érdekében, és pedig körülbelül Julius hónap folyamán, oly­képen, hogy legalább még hetekig módjában legyen az illetőknek átköltözniök, gyermekeiket beíratni és más családi jogos érdekeiket kielé­gíteniük. (Helyeslés.) T. ház! Igen nagy súlyt kell helyeznem arra, hogy épen korunkban, amikor a fejlődő szocziális és gazdasági viszonyok a bírákat fo­kozottabb igények elé állítják, hogy a biró­képzés és a birák továbbképzése éjragy, mint az ügyvédképzés és az ügyvédjelöltek megfelelő kiválasztása uj alapon, szélesebb körű, nagyobb gonddal és mennél részletesebben történjék. E részben a t. háznak a következőkről kell alapvető elveim tekintetében jelentést tennem. (Halljulc!) Mindenekelőtt arra törekszem, — t. bará­tommal, a vallás- ós közoktatásügyi minister úrral e részben már többször beszéltünk — hogy már maga jogi oktatásunknak bizonyos irányokban való reformja is segítsen a bajokon, amelyeket mindnyájan érezünk és amelyeket a szakférfiak már kifejtettek, hogy ha nem is ér­hetjük el a teljes szanálást, legalább enyhítsük a bajokat, ugy a színvonal tekintetében, mint bizonyos túlzsúfoltság tekintetében, ami alatt a nem arra való elemek lehető visszatartását értem. (Helyeslés.) Hiszen ismeretesek a j>anaszok e téren, hogy az ügyvédi kar túlzsúfoltságban szenved és emiatt igen nagy gondokkal küzd. Ott azzal lehet segíteni, hogy azt a nagy tömeget, amely nem egészen hivatott, lehetőleg visszatartjuk a jogi pályától, vagy legalább az ügyvédi pályától. Meg kell vallanom, hogy különösen tisztelt hivatali elődöm és általában az igazságügyi bizottság akkori tagjai, amint épen mutatják ezt az 1912, LIV- t-ez. és az 1912: VII. t.-cz. némely intéz­kedései, c tekintetben a legnagyobb kíméletlen­séggel és erélylyel jártak el. De itt szerzett jogok sérelméről nem lehet beszélni. Ez az egyik szempont. A másik szempont az, hogy a legkiválóbb erők megnyeressenek a birói pályának és ha szükséges, soronkivüli előlépés intézményével biztosítsuk a felsőbb bíró­ságok részére a legjobb erőket. Feltétlenül el fogom magamtól utasítani az automatikus elő­léptetés gondolatát; (Helyeslés.) azt a legképte­lenebb és legigazságtalanabb gondolatnak fogom tartani s nem engedem érvényesülni egyáltalában mindaddig, mig az ügyekért felelős leszek. (Helyeslés.) Nagy súlyt helyezek arra, hogy az ügyvéd­jelöltek közül — amire nézve módot fos; nyúj­tani az ügyvédi és birói vizsgáról szóló már hatályban levő törvény — a legkiválóbbak meg­nyeressenek a birói pályának és bizonyos segély­dijat kaphassanak addig, mig az ügyvédi pályát folytatják, azután pedig kineveztessenek jegy­zővé. Nyugodtan hivatkozhatom e tekintetben arra, hogy egyharmadában a kinevezéseknek ügyvédjelöltek és csak kétharmadában joggya­kornokok vétetnek fel. A tekintetben, hogy ugy a székesfővárosban, mint vidéken az ügyvédi kar kiváló tagjai a birói pályára megnyeressenek, nyugodtan utalhatok arra, hogy alig volt na­gyobb számú kinevezés, mikor 15—20 biró ki­nevezése lett publikálva, hogy legalább egy-két ügyvéd közöttük helyet ne foglalt volna. Ami a bírákat illeti, ezeket fel kell vér­tezni a modern szocziális és gazdasági élet min­den ismeretével, a modern gazdasági intézmé­nyeknek és gazdasági életnek ép ugy, mint a szocziálpolitikai exigencziáknak azzal a tanul­mányozási lehetőségével, melyet korunkban a bírótól okvetlenül meg kell kívánni. Ennek kö­vetkeztében még a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhan töltött szolgálatom alatt ipar­kodtam volt épen a közigazgatási és igazságügyi tisztviselők részére egy tanfolyamot szervezni és ezt igen t. barátommal, a vallás- és közokta­tásügyi minister úrral egyetértőleg ezidőszerint is fentartjuk. Ezekben a tanfolyamokban évről évre na­gyobb számú és pedig válogatott kiváló biró

Next

/
Thumbnails
Contents