Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

522. országos ülés ÍQlh márczíus 17-én, kedden. 81 B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! Ezen igen érdekes vita során elhangzott felszólalásokból is, de főleg a t. ministerelnök urnak január 14-én gr. Apponyi Albert interpellácziójára adott válaszából olyan klasszikus szabatossággal domborodott ki az egységes magyar nemzeti állam szempontjából az egyedüli helyes, sőt hangsúlyozom, az egyedül lehetséges nemzeti politika alapelve, hogy szerénytelenség lenne részemről, ha a kérdés ezen oldalával foglalkoznám. Ha mégis felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) méltóztassanak annak tulajdonítani, hogy egyrészt reflektálni akarok a vita során elhangzott egyes beszédekre, másrészt mint olyan ember, aki három évtizedet szakadatlanul nemzetiséglakta vidékeken töltöttem, sürün, mindennapos érintkezésben az ottani lakossággal, gyakorlati oldaláról kívánom a kérdést megvilágítani. Áttérve a vita során elhangzott beszédekre, Pop Cs. t. képviselőtársam, azt hiszem, márczius 13-iki beszédében azt mondja, hogy a ministerelnök úrral folytatott tárgyalások folyamán a kerületi beosztást illetőleg csak az abszolút igazságot, a geográfiai összefüggést kívánták, és hogy nem fogadhattak el olyan megoldást, amely a múlttal szemben hátrányos reájuk nézve Arra kell kérnem t. képviselőtársamat, hogy végleges ítéletét legyen szíves felfüggeszteni akkoráig, amikor a kerületek beosztására vonatkozó rendelet publikálva lesz, és akkor meg fog győződni, hogy itt semmiféle geográfiai eltolódásról szó nincs, mert ez egy j)ártatlan és igazságos munka. De vegye figyelembe a t. képviselő ur, hogy a most érvényben levő választói jog, amely az 1

/s úrbér telek községenként változó adóczcnzusán alapul, tulajdonképen nagy kedvezmény volt a főleg nemzetiségek által lakott hegyvidékek részére, szemben a magyarság lakta gazdagabb vidékkel szemben. Itt tehát, eltekintve kulturális elmaradottságuktól is, határozottan hátrányosabb helyzetbe kellett kerülniök a múlttal szemben. De a jelenlegi uj választói törvénybe lefektetett egyenlő joguk alapján megmarad a lehetősége annak, hogy kultúrájuk fejlődésével egyenlő arányban szaporodni fog a román többségű választókerületek száma. Ha tehát ezt a kérdést pártatlanul fogják szemlélni, remélem, meg fognak győződni arról, hogy itt jogos sérelemről szó nincs. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Rátérve gróf Bethlen István t. képviselőtársam igen érdekes beszédére, azt hiszem, hogy t. képviselőtársam a ministerelnök urnak a telepítésre vonatkozó megjegyzését teljesen félreértette, amidőn kifogásolta azon nyilatkozatát, amelyet felolvasott, hogy kilátásba helyezte azt, hogy az agresszív telepítési j>olitikának folytatásától eláll. T. képviselőház! Talán először disztingválKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. juk helyesen, hogy mi az agresszív telepítési politika és mi a védelmi politika. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, gondolom t. képviselőtársam is ugy nyilatkozott, hogy olyan telepítési politika, mint a poseni, Ansiedelungs Commassion politikái, a mi viszonyaink között teljesen lehetetlen dolog. Ha ez igy áll, akkor miaden más telepítési politika a mi specziális viszonyaink között csak védelmi politika lehet, mert hiszen a mi régi donaczionális és ősiségi rendszerünk következtében a magyar birtokok tetemes része nemes kézben volt, tehát magyar kézben; már pedig ezen birtokokat továbbra is magyar kézben tartani czak védelmi politika lehet. Hogy áll azonban, t. képviselőház, ma nálunk ez a helyzet? Az utolsó 30 évben változott viszonyoknál fogva és talán a mi birtokososztályunk hibájából is, mert nem tudtuk a kellő időpontban megtanulni a fáradságos, de jövedelmet hajtó gazdálkodás módját, főként pedig örökösödési törvényünk folytán, közép- és nagybirtokaink tetemes része a megvagyonosodott alsóbb néposztályok kezébe ment át, még pedig nemcsak Erdélyben, hanem országszerte, sőt talán a felvidéken még nagyobb arányokban, mint Erdélyben. Természetes tehát, hogy nemzetiséglakta vidékeken a nemzetiségek kezébe is át kellett ezen birtokok egy bizonyos hányadának menni. Oly nagyarányú volt a birtokcsere — bár erre nézve, sajnos, pontos statisztikai adataink nincsenek, de a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból és mindannyiunk tapasztalataiból tudjuk, — hogy ezt a kérdést egy telepítési akczió keretében kifogástalanul megoldani, a megfelelő telepesek és a megfelelő anyagi eszközök hiánya miatt teljes lehetetlenség lett volna, (Igaz! Ügy van! jobbfdól.) És talán egészen helyes dolog, t, képviselőház, hogy a kormány épen a telepítési akczióval kapcsolatos más olcsó^s esetleg czélravezető eszközök után is nézett és néz, hogy birtokpolitikai feladatainak megfelelni tudjon. Hiszem és remélem, hogy ezt t. képviselőtársam is méltányolni fogja. Arra vonatkozólag pedig, hogy pl. az altruista bank eredményei nem olyan lekicsinylendők, vagyok bátor egy pár adatot felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !) Amint méltóztatnak tudni, az altruista bank működése tulaj donképen két évre terjed. E két év alatt megvett az altruista bank 26.245 katasztrális holdat. Ebből eladott 13.799 katasztrális holdat. Az eladott területből esik Erdélyre 6200 katasztrális hold, tehát majdnem az eladott területek 50%-a. Bérbevett hitbizományoktól és főpapi uradalmaktól 42.640 katasztrális holdat 9 vármegye területén 164 községben. Albérlőinek száma 7 középbérlő és 10,788 kisbérlő. Közvetített legelővásárlást 4984 holdat 3,070.876 korona értékben és parczellázási kölcsönt folyósított 1,639.400 korona összegben. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha számbavesszük a most lefolyt gazdasági és pénzügyi vál11