Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

80 522. országos ülés Í91k nál van, a másik a földesúrnál. (Felkiáltások a baloldalon : Kinek az uradalma?) Benne lesz a levélben. (Tovább olvassa) : »Szerződésünk az illető földesúrral a mellékelt kis robot, amelyre minden év elején fel kell róni, hogy hány napot kell az illetőnek minden évben a földesúrnak a kis háza és kertje után leszolgálnia Azt még megérteném, hogy akadnak ilyen 18 napos házak az ország más részén is, hogy ezeket nem szabadították fel 48-ban, vagy valami formát találtak reá, hogy ne legyenek kötelesek a megváltásba belemenni. Törvény van ugyan arról, hogy az illető megválthatja a házat, de a törvényben van egy oly rendelkezés, amely szerint, ha az illető földesúr tud olyan szerződést felmutatni, amelyben az illetők a megváltásról lemondtak, nem köteles a váltságdijat elfogadni. Ilyen szomorú helyzetek lehetnek másutt is, noha ezen is kormányhatósági intézkedéssel kellene segiteni. De ami most következik a levélben, az igazán érthetetlen számomra. (Tovább olvassa): »Azonkivül kötelezve vagyunk az uradalomnak, miután a tartozásunkat ledolgoztuk is. mikor parancsolja, nyáron 1 korona 20 fillér és télen 80 fillér napidij mellett a saját kosztunkon dolgozni ; mert ha nem, akkor kilöknek a házból, azon házból, amelyikért még talán a dédapánk is robotolt és robotolunk mi is. az ő ivadékak. Ez az, amit én nem értek ; hogy lehet az, hogy Magyarországon van még olyan hely és pedig szinmagyaroknál, bár Erdélyben, ahol nemcsak fennáll a robot, hanem valósággal 48 előtti értelemben áll fenn, mert ha mindennap, amikor az uraság parancsolja, nem mennek el dolgozni, kiverik őket a házból. És nem értem, hogy Magyarországon ma el kelljen valakinek mennie nyáron, aratáskor 70 fillér, télen pedig 80 fillér napszámért. En ezt lehetetlen dolognak tartottam, azért küldtem őket az igazságügyminister úrhoz, mint képviselőjükhöz, hogy ő ezt a dolgot rendezze. Azután ezt irják (olvassa): »A napszámszolgálat telek nagyság szerint váltakozik, a legnagyobb 1900 négyszögöl, az utána következő 1000 négyszögöl,, a más 800 és igy tovább le egész 150 négyszögölig, a napszám pedig 60, 40, 30, 20 <s 17 a legkisebb. Tehát ez a mi sorsunk. Ezt olyan élethűen vázoltuk, hogy az egész község bátran be tudja bizonyítani. A földesúr pedig a Keménycsalád egyik tagja, neve báró Kemény Simon. Jelenleg a birtok haszonbérbe van adva, amióta is a sorsunk még rosszabbra fordult. Hogy ezen sivár helyzetünkkel idáig hallgattunk, annak az az oka, hogy idáig még panaszkodni sem mertünk, mert akkor az amúgy is szomorú sorsunk még rosszabbra fordult volna, mert nem is volt, aki bennünket meghallgasson*. Itt aztán reám vonatkozó passzus van ; ezt elhagyom. (Olvassa) ; »Jelen sorainkban is kérjük, lenne kegyes, amennyiben tehetségében van, ezen fájdalmas helyzetünket illetékes helyen föltárni, hogy jusson tudomására többi testvéreinknek.is, márczius í7-én, kedden. hogy még vannak olyan magyar hazafiak is, akik még most is Kossuth Lajos eljövetelét várják !«* »A neveket egyenkint közölni fölösleges volna«, azt irják szegények, mert félnek. Mindenesetre szükségesnek tartottam, hogy itt a képviselőházban a ministerelnök ur jelenlétében felolvassam ezt a levelet, rámutassak arra, hogy milyen állapotok vannak Magyarországon, mert ezek az emberek személyesen is mondták, levélben is megirták, ugy hogy nem hihetem el, hogy ne igy legyen. De ebből nemzetiségi képviselőtársaink is láthatják, hogy van itt sérelem, van itt baj, van itt méltánytalanság sok, de az nem román nemzeti sérelem, hanem az ugy áll a magyarságra, mint a románságra. (Ugy van I Ugy van! a baloldalon.) Épen ezért nem tartom helyesnek, hogy román képviselőtársaim ezeket csak mint román sérelmeket állitják oda és csak a román nép érdekében követelik az ilyen sérelmek orvoslását. Ezek a sérelmek á talánosak, hiszen olyan eset, amilyent én felhoztam, nem mindenhol van, de nem a szerint fordul elő, hogy magyarok vagy románok laknak-e ott, hanem előfordul erre való tekintet nélkül az ország bizonyos részein, különösen Erdélyben. Altalános orvoslásra van tehát szükség. Epén ezért nem tartom helyesnek azt, hogy a ministerelnök ur itt hivatalosan tárgyal a román nemzeti párttal és a román párt és az ország kormányzója akarnak egyezséget kötni. Erre a megegyezésre szükség nincs, sőt egyik félnek sem válik előnyére, mert az egyiket meggyanusitják onnan, a másikat meggyanusitják innen. (Felkiáltások a baloldalon : A románokat nem !) Azokat is ! Jönnek uj agitátorok, meg fogják gyanusitani őket, hogy eladták a románokat a magyaroknak és igyekeznek őket helyeikből kiszoritani, mert mások akarnak a helyükbe menni. Ismerem én az ilyen népmozgalmat. Én azt tartanám helyesnek, hogy a ministerelnök ur hajtsa végre azokat, ami végrehajtandó, létesitse a népjóléti intézményeket a magyar nemzet akaratával, létesitse a román képviselők közbejöttével, de magyar emberekkel és a román nép meg fog győződni, hogy ezt nem a kényszerűség hozta létre, hanem a magyar nemzet akarata és akkor Magyarországon sem mondhatják a ministerelnök urnak, hogy Bécsben parancsoltak rá, hogy a románokkal ki kell egyezni, mert máskép baj lesz. Akkor ezek a vádak nem állhatnak fenn. Ha a román nép az ő nyomorúságos helyzetén javuást fog észle'ni, azt meg fogja köszönni annak, akitől kapta ; ha a magyar néptől kapja, annak fogja megköszönni és nem a jelenlegi és az utólag jövő román agitátoroknak. Ebből a szempontból ezt a hivatalos egyezkedést helyesnek nem tartom s azért sem Jakabfíy, sem Miháli t. képviselőtársam határozati javaslatát el nem fogadom. (Helyeslés balfelóí.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. ...