Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-522
74 522. országos ülés 19H márczius 17-én, kedden. annál, mintha az ország akármelyik részére olyan közigazgatási tisztviselőket állítanak, aki azon a vidéken lakó néppel a saját nyelvén nem bir érintkezni. Ez a törekvés tehát teljesen jogosult és azt hiszem, olyan követelés, amelyért nem kellene román nemzeti pártot alakitani, hanem ezt a törekvést keresztül lehet és keresztül kell hajtani Magyarországon és ha eddig nem történt meg, ezután meg kell történnie. Amikor Miháli Tivadar t. képviselőtársam, vagy — mondjuk — a román nemzeti párt követeli azt is, hogy »bocsásson az állam mindkét román egyház rendelkezésére a többi egyházaknak nyújtott segélylyel arányban álló támogatást ugy egyházi, mint világi czélokra«, erre nézve én annyit mondhatok, t. képviselőház, hogy nem tudom egész határozottan az összegét annak, hogy milyen mértékben segélyezik a román egyházakat és milyen mértékben a magyar egyházakat, de azt igenis tudom, hogy a román egyházak is segélyezve vannak. Epén Holló Lajos t. képviselőtársam olvasott fel itt egy adatot arról, hogy egy bizonyos román pap, aki a magyar állami iskola növendékeinek melléről márczius 15-én letépette a nemzeti jelvényeket, hogy az is 1200 korona államsegélyt élvez az ő egyháza révén, a magyar államtól. Ebből én azt látom, t. képviselőház, hogy a magyar állam a román felekezeteket is támogatja, a román iskoláknak is segitségére siet s ezért, amikor a t. nemzetiségi képviselő urak nagyobb támogatást kérnek, figyelmükbe ajánlom, hogy épen a kerületemben van egy kis község, — amilyen sok van Magyarországon — egy magyar község, amely felekezeti, egyházi iskolát építtetett az egyháztagoknak a pénzén s aminek következtében az egyházközség 700%-os egyházi pótadót volt kénytelen kivetni, hogy annak az iskolaépítésnek költségeit fedezze. Gueth Gyula : Nem egyedülálló eset ! Szabó István (nagyatádi): Épen azt akarom mondani, t. képviselőház, hogy ha román képviselőtársaink panaszkodnak, hogy az egyház- és iskolasegélyezés terén nincsenek mindenben kielégítve, akkor én rámutathatok arra, hogy ez a kielégítés magyar részen sincsen meg. Magyar részről is történnek imitt-amott segélyezések, de olyan kevés összeg fordittatik az állam háztartásában a felmerült szükségletekkel arányban erre a czélra, hogy legfeljebb ha csak egy százalékát tudják kielégíteni ezeknek a szükségleteknek az államsegélyekkel, még a tiszta magyarlakta vidékeken is. Mikor tehát román képviselőtársaink nagyobb segélyt követelnek, ezt nem szabad ugy kövebelniök, hogy az csak a román iskoláknak és a román egyházaknak jusson, hanem az egész ország minden felekezeténél és minden iskolájánál fel kell emelni, illetőleg fel kell emelni a segítséget, ha ugyan volna reá pénz, ha a pénzt nem költenék el másra. Pop Cs, István: Aránylagos segítséget kértünk, Szabó István (nagyatádi) : Hát kérem, nem hiszem, hogy találkoznék román egyházi iskola, amelynél a fentartók 700 %-os pótadónál többet legyenek kénytelenek kivetni. (Felkiáltások a közéfen : Dehogy nem ! Még többet is !) Ez azt hiszem, élénken illusztrálja, hogy valami nagy aránytalanság itt az egyházak vagy az iskolák segélyezésénél nem lehet. Azt mondja továbbá Mihályi Tivadar t."képviselőtársam, itt a román nemzeti párt által felállított pontozatokban, hogy az állam részesítse az egyes román vidékeket abba/) a gazdasági támogatásban, amelyben a többi vidékeket részesiti és nyújtson az összes román* intézeteknek uránylagosan olyan anyagi segélyt, mint amilyent a nem román intézményeknek nyújt. Hát én nem tudom, hogy milyen gazdasági intézményekre gondolnak a t. képviselő urak. A kormány tudtommal a megyei gazdasági egyesületeket segélyezi állami pénzből ; hogy aztán más gazdasági egyesületelvnek milyen segélyezést ad, azt nem tudom. Egyet azonban itt is figyelmébe ajánlok az én igen t. román képviselőtársaimnak, és ez az, hogy van nekünk egy magyarországi kisbirtokos szövetségünk, amely hat-hét év óta működik jóváhagyott alapszabályokkal és az országnak jó nagy részére ki van terjesztve, amennyiben vidéki egyesületeink vannak, amelyekben igyekszünk a kisbirtokossági ügyeket kizárólag gazdasági alapon tárgyalni, azokkal foglalkozói, véleményt adni, általában védeni és előmozdítani a kisbirtokossági gazdasági érdekeket, amennyiben lehet. (Hdyeslés jobb felől.) És ha az igen t. román képviselő urak arról panaszkodnak, hogy nem kapnak gazdasági segélyt az ő gazdasági egyleteik , akkor nekem is van annyi jogom a panaszra, mint t. képviselőtársaimnak, mert én is elmondhatom, hogy itt van egy Magyar Gazdasági Egylet, amely első nemű ilyen Magyarországon és ma még egyedül álló, mely kizárólag a kisgazdákért, a kisgazdák gazdasági érdekeiért dolgozik, s ez az egylet sem kap soha egy fillér államsegélyt sem a kormánytól. Pop Cs. István : Elég rossz ! Szabó István (nagyatádi) : Ilyen a helyzet Magyarországon. Én is rossznak tartom, már fel is szólaltam a képviselőházban ezelőtt két esztendővel is és követeltem a kormánytól azt, hogy ha a gazdasági egyleteket nyilvános számadás kötelezettsége meliett segélyezi a czélból, hogy a gazdasági érdekeket elővihessék, hogy azokat munkálhassák, akkor én is épen olyan szükséges éó hézagpótló egyletnek tartom ezt a gazdasági egyletet, amelyet jelenleg én vezetek. Nem kegyadományt kértem a kormánytól, hanem igenis azt, hogy ugy mint a többi gazdasági egyleteket nyilvánosan, nagyobb mértékben támogatja működésében, ugy támogassa ezt a gazdasági egyletet is. Erre azonban a kormányok nem voltak hajlandók. És ha ebben sérelmet látnak a t. román képviselőtársaim, ez a sérelem nálunk is megvan, pedig senki sem mondhatja, hogy az én egyletem
