Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

522. országos ülés 19M márczius 17-én, kedden. n nos nagyon kevesen vannak. A másik rész, amely elismeri a magyar nemzeti állam egységét, elismeri a magyar korona országainak a sérthetetlenségét, azonban benn az országban a román nemzetiség részére külön területi különválást, vagy legalább is területi külön kormányzatot kivan. Van azután egy harmadik rész, amely röpiratokban, lapokban, esetleg gyűléseken"* is, nyíltan hirdeti a Magyarországtól való elszakadást és Magyarország románlakta részeinek Romániához csatolását. Miháli Tivadar: No ez nem áll! Szabó István (nagyatádi) : Hát t. képviselőtársam, ha azt meri mondani, hogy ez nem áll, akkor tudva valótlant^ mond! Miháli Tivadar: Én tudva valót mondtam! (Zaj. Elnök csenget.) Szabó István (nagyatádi): Amikor ott ma az előttem felszólalt Holló Lajos t. képviselőtársam felolvas czitátumokat, amelyeket még senki meg nem czáfolt, czitátumokat arról, hogy román egyének és pedig intelligens egyének, vannak köztük vezetőszerepet vivő egyének is, Romániában és találkozik ilyen Magyarországban is, hiszen olvasott fel Holló Lajos t. képviselőtársam ilyenről is, aki nyíltan hirdeti a Magyarországtól való elszakadást, akik nyíltan arra hívják fel román polgártársaikat, hogy azon munkálkodjanak, hogy Erdély Romániához csatoltassék, mikor ilyeneket olvasott fel, Holló Lajos t. képviselőtársam előttem és t. képviselőtársam előtt is, amikor ezt megczáfolni nem tudja és mégis azt állítja, hogy ez valótlanság akkor erre nézve fentartom előbbeni kijelentésemet. Én ennek a három kathegoriának második részébe tartozóknak látom itt jelenlevő képviselőtársainkat. Elismerik a magyar állam egységét s Szent István birodalmának megbonthatatlanságát, azonban a románlakta vidékeknek külön közigazgatást, külön bíróságot és külön intézményeket követelnek. Abban a formában, amelyben ők ezt követelik, kívánságaik szerintem sem teljesíthetők. És amikor én itt röviden rámutattam arra, hogy én Magyarországon háromféle román törekvést észleltem, akkor egyszerűen megállapíthatom azt is, hogy magyar részről j>edig, a magyar nemzet kebeléljen ebben a tekintetben ennek a kérdésnek a bírálatánál különbség nincsen. Én ugy látom, hogy abban a tekintetben, hogy a magyar nemzet egységét megbontani nem engedjük, hogy soha, semmiféle olyan törekvéseket nem engedünk érvényesíteni, amelyek ebben az államban különböző körzeteket vagy külön nemzetiségi beosztásokat akarnak, hogy ilyent meg nem engedünk Magyarországon, ebben én ugy látom, hogy ebben az egész magyar nemzet egy táborban van. És é})en azért akarom ezt nyomatékosabban is kijelenteni, hogy miután a létező pártok, a vezető egyéniségek, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. a magyar társadalomban és a magyar közéletben ezen az egyöntetű állásponton vannak, én, a ki igen sokszor voltam román képviselőtársainkkal egy véleményen ebben a házban és nem egy kérdésben támogattuk egymást, hogy én itt mint a magyar nép alacsonyabb rétegeinek, a dolgozó nép millióinak egyik tagja, én is kötelességemnek tartom kijelenteni mindenki előtt, hogy ebben a kérdésben a magyar intelligencziával a magyar nép is teljesen egyetért és egy véleményen van. T. képviselőház! A barátságos megegyezést, a tisztességes együttélést az állam minden polgárai között mindenesetre a legőszintébben kívánjuk. Román képviselőtársaink is mondták, hogy ők szintén kívánják, óhajtják ezt. A tényleges állapot azonban nem valami nagyon kedvező e törekvés megvalósítására. Mint jeleztem, Romániában bizonyos körök — illetve csak egy részük, hiszen három kategóriába osztottam — izgatnak a magyar állam egysége ellen. Találkoznak Magyarországon is nemzetiségi agitátorok, akik a magyarokra minden rosszat kiabálnak, csak jót nem. Ezek mérgesitik el a helyzetet a románokkal és azon vannak, hogy a magyarok ne jöjjenek arra a meggyőződésre, hogy a románokkal együtt kell működni és megférni. Egyik oldalon ez a nagy hiba. Nem kívánom elhallgatni, hogy a másik oldalon is van akadály. Ez nevezetesen az, hogy a magyar nép is értesülve van ezen törekvésekről, ezen izgató nyilatkozatokról és a legalsó magyar nép kezén is forognak a 48-iki eseményeknek leírásai és történetei, amikor a magyar és román nép szemben állott egymással és olyan események történtek, amelyek igazán hátborzongató érzéseket szülnek az emberekben. Ezek az írások a magyar nép között forognak ma is és amint nehezíti a megértést a román szélső agitátorok munkája, ugy másrészt a magyar népben is kétség van az iránt, hogy lehet-e együtt működni, testvériesen összeférni azokkal, akikkel ilyen dolgok történtek valamikor, nem is olyan régen. Ha őszintén akarjuk mi, akik annak és ennek a népnek megbízottai vagyunk, hogy megértsük egymást, akkor román részről arra kell törekedni, hogy a szélső agitácziók szüneteltessenek, hogy kikűszöböltessenek. viszont magyar részről meg kell győzni a népet, hogy a román nép nem viseltetik olyan ellenséges indulattal ellene, mint ahogy némelyek hirdetik és nem lehet azonosítani a román népet azokkal, akik a támadásokat a magyar nép ellen intézik. T. ház ! Amit román képviselőtársaink követelnek, t. i. jobb közigazgatást, méltányosabb elbánást a legszegényebb emberrel szemben és hogy a közigazgatási tisztviselő tudjon a nép nyelvén beszélni és azon ő vele érintkezni, ezt minden tekintetben aláírom és megvalósitandónak tartom. Nem ismerek nagyobb visszaélést vagy mulasztást 10