Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

72 522. országos ülés 191A márczius 17-én, kedden. magukhoz lánczolják azokat az elemeket, akik eltávolodásának mindenképen elejét akarjuk venni. Azt hiszem, hogy ez lenne az első, békítő lépés: a kifogástalan közigazgatás és az ebbe vetett feltétlen bizalom. Ezt a lépést feltétlenül meg kell tenni. Nem hiszem, hogy czélravezető volna az az orvoslási mód, amelyet a t. túloldalnak egyik orgánuma ajánlott, hogy t. i. mivel meghiúsultak a ministerel nők úrral való ezek a tárgyalások, fogjanak össze a románok az általános választójog alapján az ellenzékkel és a jogegyenlőség, a flemokráczia nevében teremtsék meg a békét. Én nem tudnék békét teremteni olyan emberekkel, akikben bizony sok olyan tünet van, amely nem kedvező arra, hogy mi ndnyájukat bevegyük az állami élet jogaiba. Sok helyütt a kultúrának megnyilvánulásait olyan emberek közvetítették a tömegekhez, akik ezeket lazításra és arra használták fel, hogy az embereket a magyar államtól elidegenitsék. Figyelemmel kisértem Mán Lajos t. barátom beszédét, amelyből azt láttam, hogy nem helyesen beszél az, aki a románság ügyét, ugy tárgyalja, mintha a románok magatartása egyértelmű volna a magyarság elleni gyűlölettel. Bizony sokan vannak azok, akiket intelligencziájuk olyan irányban vezet, hogy hű állampolgárai legyenek ennek az országnak. Én előbb azon munkálkodnám, hogy hű állampolgárokká neveljem fel az összes nemzetiségeket és akkor, amikor ennek megtörténtéről meggyőződtem, a mikor a nemzeti irány ellen való törekvés a minimumra szállott le, akkor állanék a jogegyenlőség alapjára és akkor részesítenék egyformán mindenkit minden jogban. Röviden ezeket akartam elmondani. A ministerelnök ur iránt való bizalomból elfogadom Jakabffy Elemér t. barátom határozati javaslatát. (Helyeslés és taps jobbfelöl. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra? Szepesházy Imre jegyző: Szabó István (nagyatádi). Szabó István (nagyatádi): T. képviselőház ! A ministerelnök urnak a román nemzetiségi párttal történt egyezségi kísérleteihez óhajtok hozzászólni és, bár fejtegetéseim során nem kívánok széles keretben mozogni, a jelenlegi viszonyok mérlegelésére mégis ki akarok térni és jellemezni kívánom a mi álláspontunkat is. T. képviselőház! Amint az előttem szóló t. képviselőtársam emiitette, még ellenzéki oldalról is elismerik a ministerelnök ur erdemét arra nézve, hogy ezt az egyezkedési kísérletet ide hozta tárgyalásra a képviselőházba, hogy a tárgyalás menetét jobban lehessen látni és a részletekről az egész ország közvéleménye, a lakosság is, tudomást szerezzen. Ezt én is helyeslem, különösen azért is, mert bizonyos megyei gyűlésen szememre vetették, hogy nem foglaltam sokkal erősebben állást az egyezség ellen akkor, mikor annak a tartamát még nem ismertük. Most már előttünk van az egyezség, megbírálhatjuk részleteit és módja van a pártoknak, hogy róla véleményt mondjanak. Nekem többször ['volt alkalmam és szerencsém román nemzetiségű képviselőtársainkkal itt a képviselőházban bizonyos kérdésekben egyetérteni, amikor közigazgatási vagy választási visszaélésekről volt szó, vagy a szegény népnek bizonyos tekintetben való elnyomatásáról, gazdasági kizsákmányolásáról, amit én is sok helyen észleltem és aminek orvoslására én is törekedtem. Ugyanezeket sokszor hallottam román nemzetiségű képviselőtársaimtól is és ebben a kérdésben sokszor találkoztunk Nem néztem, hogy kik azok, akik bizonyos kérdésekben ugyanolyan álláspontot foglalnak el, mint én, hanem azt néztem, hogy ki mit akar és ha azt láttam, hogy az ő akarata egyezik az én akaratommal, soha sem utasitottam el azért, mert valaki más nemzetiségi vagy más pártállásu. (Helyeslés.) Már most ismerjük az úgynevezett "román egyezkedést. Itt feltűnik, hogy mit követelt a román nemzetiségi párt és mit volt hajlandó a ministerelnök ur beígérni. Ennél a kérdésnél, sajnálatomra, már sok tekintetben nem érthetek egyet a tisztelt román képviselőtársaimmal, ennél a kérdésnél már válaszfalak vannak közöttünk, amelyekre egész őszintén reá akarok mutatni. Mindenesetre örülök a tárgyalás mostani menetének, abból a szempontból, hogy mióta a képviselőház tagja vagyok, ilyen tárgyilagos, minden szenvedélytől ment vitát román képviselőtársaink ós a magyar képviselők közt még nem hallottam. Néhány éve vagyok itt a képviselőházban, de valahányszor román kérdésről volt szó, mindig a legélesebb támadások, esetleg vádak hangzottak el onnét, román képviselőtársaink részéről, innét pedig a legélesebb elutasítás volt rá a felelet. Sok oka volt ennek. Mindenesetre sokban hozzájárult egyes román nemzetiségi képviselőtársaink magaviselete is, de örömmel tapasztalom, hogy ez kiküszöböltetett és ma román nemzetiségű képviselőtársaink, legalább a román nemzeti párt itt jelenlevő tagjai, a magyar állameszme hangoztatásával állítják fel követeléseiket. T. képviselőház! Ahogy én ismerem helyzetet — bár nem vagyok annak valami alapos ismerője — háromféle különibséget, három osztályt látok a román nemzetiségeknél Magyarországon. Áz egyik rész, amelyik, sajnos, igen kis számú, teljesen beleilleszkedik Magyarország mostani állajiotába és a mostani törvények, rendelkezések szerint, azok alapján igyekszik megszerezni román faj rokonainak az őket megillető jogokat és mindenfélét, ami nekik jár, ugy, mint a haza többi polgárainak, a román polgároknak is megszerezni. Ez az egyik rész. Azonban saj-