Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

08 täi. országos ülés 19U márczius Í7-én, kedden. nisterelnök ur azt mondja, hogy ki kell egyen­líteni az ellentéteket, hogy meg kell ragadni minden alkalmat arra, hogy a nemzetiségeket idelánczoljuk a magyar állameszméhez. Ez mind helyes; szivünkből, lelkünkből van véve, de akkor fel kell használni a megfelelő eszközöket is, legyenek azok bár a párturalomra kedvezőek vagy kedvezőtlenek, mert a főszempont az kell, hogy legyen, hogy ez eszközök a nemzetre, a haza jövőjére nézve legyenek kedvezők, (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Es mivel kell még idelánczolnunk más­nyelvü honfitársainkat? A gazdasági élet fej­lesztésével, a gazdasági jólét eszközeivel, (ügy van! a szélsobaloldalon.) És itt is beleütközünk t. ház, magasabb szempontokba. Ezt nem lehet csak legelőjavítás és nem tudom, miféle kicsi­nyes eszközök igénybevételével keresztülvinni. Hiszen az sem megvetendő, azonban egy állam­ban az általános pusztulást más szempontok .szokták előidézni. Azt előidézik egy ilyen fejletlenebb mező­gazdasági kultúrában élő nemzetnél azoknak a nagy terheknek felesleges mértékben a nemzetre való zuditása, amelyeket egy kereskedelmi és ipari fejlettséggel rendelkező állam, egy tőkegazdag­sággal telitett nemzet játszva elviselhet, ame­lyeket azonban egy ilyen szegény nemzet csak küzdve, vergődve és anyagi romlásában mindig lejebb és lejebb sülyedve bir csak nagynehezen elszenvedni. A gazdasági jólétet csak akkor bír­juk honfitársainknak nyújtani, ha el birjuk hárí­tani nemzetünk feje felől azon veszélyeket, ame­lyek a ráháruló oktalan terhekkel — nevezzük a maga nevén: a militarizmusnak oktalan ter­heivel — a száz és száz millióknak oktalan kidobásával,, zúdítunk reá. (ügy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) Ez nehezedik rá a nemzetre és ez akadályozza meg azt, hogy itt gazdasági jólét kifejlődhessék; gazdasági jólét," amely kellemes, nyugalmas otthont biztosit mindenki számára, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben is segítségünkre kellene hogy legye­nek tehát uraim, hogy ezen ország anyagi ere­jét kiépítsük azon intézményekkel, amelyekkel Eománia is bir, a független gazdasági létnek intézményeivel, (ügy van! ügy van! a szélső­baloldalon.) Hogy kiépítsük, megerősítsük az ország anyagi erejét, és elbáritsuk azoknak a túlságos katonai kiadásoknak felesleges terheit az állam életéből. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben kellene segítségünkre lenniök, és éhben kellene a nemzeti védelem lehetőségét megtalálni. De ne vegyék rossz néven, ha egy­úttal azt mondjuk, hogy a nemzetiségi kultú­rának szabadságával egy feltétel van össze­kötve: a magyar állameszméhez való. ragasz­kodásnak feltétlen kötelezettsége; (Igaz! ügy van.! balfelöl.) hogyha odaállítjuk a nemzetiségi kultúrának szabadságát, amelyért szívből, igaz­sággal és nem rejtett szavakkal lelkesedünk, akkor oda állítjuk azt a föltételt is, hogy le­gyen az a nemzetiségi kultúra összekötve ä magyar államhoz való hűséggel is, a magyar állam egységéhez való ragaszkodással és hogy ebben se legyen semmi kétség, (ügy van! ügy van! bal felől.) Mert önök szerint homály van a mi igazi érzelmeinkben; pedig ezekben nincs homály, mert a történelem tesz tanúságot amellett, hogy mi századokon keresztül el nem vettük egyet­lenegy nemzetiségnek sem a nyelvét, sem a val­lását, sem a faji önérzetét. De abban nincs azután nekünk feltétlen bizonyosságunk, hogy vájjon az a magyar állameszméhez való ragasz­kodás oly igazán él-e a nemzetiségi honpolgárok mindegyikének lelkében, amint az feltétlenül szükséges. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Amikor ezek azok a nagy bajai a magyar nemzetiségi ügynek, akkor a t. ministerelnök ur jön ezekkel az intézkedésekkel, jön azzal, hogy kibékíti a nemzetiségeket. A kibékítés nem sikerült. Akkor ő mindjárt előáll olyan — amint Bichter János t. képviselő "ur mondotta — fascináló, lelkesítő szólamokkal, amelyekkel a nemzetiségi kérdéseket is kezelni akarja. Három ilyen szólama van a ministerelnök urnak, amelyekkel lelkesíti a túloldalt. Az egyik az, hogy a radikalizmus ellen védekezik: ő meg­mentette az országot, megmenti folyton. Er­délyt mi egészen el akartuk szerinti veszíteni és t. barátomnak, gróf Bethlen Istvánnak a szemére hányja, hogy ö — a ministerelnök ur — mentette meg Erdélyt ellenünk, amikor a radi­kalizmus útvesztőjébe mi az országot belevinni akartuk. A másik szólam a ministerelnök urnak, hogy megmentette megint az országot a parlamenti anarchiától. A harmadik az a gyönyörű szólam, amely a szláv áramlat elleni védekezést hangoztatja. Ezek mind nagyon jól hangzanának. De hogyan akarta pl. a radikalizmus ellen megmenteni az országot. A ministerelnök ur különösen a Kristóffy-féle radikalizmust emlegette. Én nem láttam, hogy a Kristóffy-féle radikalizmus ellen a ministerelnök ur azt a harczot felvette volna, amely az ő. nagy erejű tehetségétől kitelt volna. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Hiszen mi harczba szállottunk Kristóffy­nak, Fejórvárynak egész rendszere ellen, nagy * harczot folytattunk, amelylyel azt a radikaliz­must meg akartuk bénítani. A t. ministerelnök ur — ugy tudom — nem állott harczban, sőt a harcznak az ellenkezőjével: inkább a barát­ság keresésével próbálta talán Kristóffyval ki­egyenlíteni számadásait. Akkor tehát bennünket a Kristóffy-féle radikalizmus által sötét szinbe keverni egyáltalában nem jogosult törekvés. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) És vájjon mi a mi radikalizmusunk? Bo­csánatot kérek, vájjon az egész egyesült ellen­zéki szövetség : vájjon Apponyi, Andrássy, Kossuth, vagy akármelyikünk olyan nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents