Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

522 országos ülés Í9H márczius 17-én, kedden. :* Azután itt mindenütt szemben áll a magyar és a román nemzet közti érdekközösség. Arról nem beszélek, hogy mily kicsinyléssel beszélnek a ministerelnök úrról, hogy »megelégedéssel fogadták a ministerelnök ur kezdeményezését« ; ők ezt magukhoz illő fórumnak tették meg; a ministerelnök ur emelkedett fel hozzájuk, és ő kezdeményezte az, egész akczió t. (Mozgás balfelöl.) De itt következik az egész kérdésnek a lényege. JSTem fogadják el a felkin ált, feltételeket. A megoldást — mint mondják — alkalmatlanoknak találják arra, hogy a magyar állam kormányzati politikája és a románok közti ellentét kiküszöböltessék. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Tehát a magyar állam kormánya egyfelől és a románok másfelől! (Mozgás és zaj. a szélsőbaloldalon.) Tehát két faktor, amelyek szembeállitattak egymással itt benn, nem a külföldön, hanem idebenn szembeállítják egymással a magyar állam kormányát és románságot! (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gyalázat.) És azt mondják, hogy amiket a ministerelnök ur feltételekként kinál, azok nem alkalmasok a kezdeményezett lépés eredményes befejezésre. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon és jobbfelöl,) Nem látják ebben önök a magyar államiságnak a lealázását. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem látják, hogy t. képviselőtársaink és a nemzetiségi párt nem tud ma sem reáhelyezkedni a magyar államiság alapjára. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ám tessék itt követelményeket állítani nyelvben, közigazgatásban, iskolában és minden egyébben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De azt kétségbe vonni nem szabad és nem lehet, hogy itt a románság a magyar államiságnak alárendelt és alatta álló egyszerű alkotó része és az a magyar nemzeti egységben bennfoglaltatik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig ez itt mégis megtörténik, (Ugy van!) akkor a magyar ministerelnök urnak a szava nem volna szabad, hogy az legyen, hogy »kérem nem látják-e az urak, hogy a nemzetiségi képviselők a hangjukat hogyan moderálták«, hanem csak az kellene, hogy szava legyen, hogy az ilyen állásfoglalást, amely az ilyen kijelentésekben és kifejezésekben foglaltatik, arról a helyről, amelyen a magyar államiság méltóságát védeni kell, a legélesebben visszautasítják. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) És mit mond azután tovább a román nemzetiségi párt hivatalos szónoka másik beszédében? Hiszen nem akarok hosszú kommentárokat hozzáfűzni; úgyis kissé hosszabbra terjedt felszólalásom. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa): »Az utolsó négy évtizedben folytatott kormányrendszernek végzetes felfogása, hogy Magyarország csak ugy állhat fenn, ha annak összes népfajai« — mint már előbb is volt alkalmam ezt felemliteni — »a magyar fajba olvasztva nyelvben és fajilag egységes magyar nemzetet képeznek.« Hogy ez nem áll, hogy ez a törekvés nem található fel egész Magyarországban; hogy ez hamis beállítása a helyzetnek; ezt már beszédem elején kifejtettem. De azt mondja tovább menve a t. képviselő ur (olvassa) : »Ennek eredménye az a mély meghasonlás, amely szent István koronája népeit máris két ellenséges táborba osztja ... és az idők haladnak, és lehet, hogy a jövőben történelmi események következnek be, de ha egy ilyen jövő következik be, azokért a felelősség nem rajtunk marad, hanem a magyar politikusokon.« Ez az a jósló tehetség, amely a jövő fejleményeit is látja, amely már annak súlyos következményeiért való felelősségről is beszél, de amely felelősséget nem érzik ők, hiszen szerintök a magyarságban vannak azok a szővén törekvések, nekik pedig nincsenek ilyen törekvéseik; itt ők már előre felállítják ezeket a végzetes következményeket, a jövőnek eshetőségeit, amelyekben ők nem állnak a magyar álláspont oldalán, amelyekben ők nem állanak a magyar nemzeti egységnek, a magyar területi épségnek védelmében, hanem a felelősséget ezen idők bekövetkezhető eseményeiért odatolják a magyar politikusokra, akik védelmezték a magyar államiságot és a területi épséget. (Ugy van'.balfelöl.) Kún Béla: Konspirálnak ellenségeinkkel! Holló Lajos: Ugyancsak ebben a hangnemben beszélnek a többi t. képviselő urak is. Felolvasom Dámján Vazul képviselő urnak megjegyzését arra nézve, hogy mivel végződtek ezek a béketárgyalások. A képviselő urnak ez a felfogása és hűen adja vissza érzelmeit. (Olvassa:) »Ezek a béketárgyalások eredményei és kedvezményei, amelyekből mi nem kérünk; ezekkel már jóllaktunk, mert 1879 óta az összes kormányok és pártok annyira szaturáltak minket az ilyen kedvezményekkel, hogy már keserű tőlük a szivünk. Ezeket bizony, el lehet mondani, nem a testvéri szeretet, hanem a gyűlölet szüli. Pedig a pszihológiai törvények alapján tudvalévő, hogy a gyűlölet átkos gyümölcsöket termel és érlel, ugy az egyesek, mint a népek között.« Ilyen gyűlöletet lát ő ezen paktumtárgyalásokból; ezek szerinte nem keletkezhetnek szeretetből; a ministerelnök ur hiába ajánlja fel legtestvériesebb érzelmeit, mi is hiába ajánljuk fel, sőt az egész nemzet hiába ajánlja fel azokat, szerintük mindez a gyűlöletnek kifejezései, mert ők lelkükben csak a gyűlöletnek adnak tápot. Pop Csicsó István t. képviselőtársam is azt mondja, hogy csak folytassuk mi a gyűlölködés politikáját, folytassák azon közművelődési intézmények is, amelyek ellenük fellépnek, majd meglátják, mi lesz a következménye, majd elkövetkezik az irredentizmusnak egész politikája és időszaka. De hiszen lehetetlenség elzárkózniuk az 8*