Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

32 521. országos ülés 191b márcziüs 13 án, pénteken. Ezek volnának az ezen törvény keletkezésekor elmondott beszédek. Bátor vagyok most érinteni egyéb körülményeket is, amelyek inkább szólnak a t. 48-as és függetlenségi pártnak, amely ma perhorreskálja még azt is, hogy velünk szegényekkel mint politikai párttal mert a t. ministerelnök ur szóba állani. Hiszen Kossuth Lajos maga nem a 48-iki időkben, nem is közvetlenül a 48-iki idők lezajlása után, mikor a keserűség, mikor a bű, a harag és a gyűlölet még közel állottak a lezajlott eseményekhez, hanem később 1860-ban, 1862-ben egy alkotmánytervezetet készített, amelyért engem, ha azt mint programmot a ház elé terjeszteném, talán meg is köveznének. Az a Kossuth Lajos sohasem restelte, hogy ő ilyen alkotmánytervezetet készített, sőt dicsekedett vele, és elhalálozott anélkül, hogy ezt valaha visszavonta volna, vagy megbánta volna. Legyen szabad ezt már végig felolvasnom. (HaJljuk l Halljuk l Olvassa) : »A különböző nemzetiségek és vallásfelekezetek egymáshoz való viszonya a következő alapokon rendeztetnék, melyek már a magyar bizottságnak Turinban, 1860. szeptember 15-én közzétett emlékiratában is benfogl.altatnak. Nevezetesen: minden község maga határoz hivatalos nyelve felett. E nyelven fognak folyni szóbeli tanácskozásai, készülni jelentései és levelei a megyefőnökhöz, kérvényei a kormányhoz és a diétához. Minden község maga szabja meg azt is, iskoláiban melyik legyen a tannyelv. Minden megye szótöbbséggel dönti el, hogy a közigazgatásban melyik nyelv használtassák. E nyelven fognak folyni a szóbeli tárgyalások, szerkesztetni a jegyzőkönyvek s a levelezések a-kormánynyal. A kormány viszont szintén e nyelven válaszol s fogalmazza minden rendeletét. A jiarlamenti tárgyalásoknál minden képviselő tetszés szerint használhatja az országban divő nyelvek bármelyikét.* Eszerint itt románul is beszélhetnénk. »A törvények a megyékben és községekben otthonos valamennyi nyelven fognak közzótétetni. Az ország lakói szabadon egyesülhetnek nemzetiségük érdekében, nagy nemzeti egyletekké szervezkedhetnek kényükkedvük szerint s tarthatnak kisebb-nagyobb gyűléseket és időhöz kötött értekezleteket, vallási ügyeik elintézése végett. Egyszersmind választhatnak maguknak nemzetiségi főnököt, akit vojvodának, hoszpodárnak vagy más effélének nevezhetnek. Templomaik és iskoláik felett intézkedni a nemzetiségi egyletekre bizhatják, szabadon választva főpapjaikat s czimezve ezeket pátriárkának, metropolitának és más effélének. Statútumokat hozhatnak szervezetük s nemzetiségi és vallási érdekeikre vonatkozólag. Az állam csupán egyet követel tőlük: azt, hogy határozataik és tetteik nyilvánosságra hozassanak. Egység, egyetértés, tesvériség, magyar, szláv és román között! íme ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! íme egy mosolygó jövő valamennyiök számára.« Nem akarom ismertetni a dunai konföderáczió tervezetét, amelyet valószínűleg ismernek, csak mint egy pregnáns pontot említem fel, hogy nemcsak Erdély autonómiáját, konczedálta, hanem esetleg magyar jogar alatt annak függetlenségét is, akár az ir home rule. Amint méltóztatnak látni a történelmi fejlődésből, amelyet híven, kizárólag magyar források alapján voltam bátor előterjeszteni, ez a mi, programmunk ismeretes volt az önök elődei előtt is, ezt ismerte a magyar közvélemény, ismerte az egész magyar közönség és annak államféríiai és nem ütköztek meg azon, mert — amit gróf Bethlen István elfelejtett megmondani — mi programmunkat törvényes eszközökkel akarjuk megvalósítani. Bethlen István gróf képviselő elolvasta ugyan a 81-iki programmot, azonban kifelejtette a kezdetét, amely következőleg hangzik: (Olvassa.) »A jogok, melyeknek törvényes utón leendő megszerzését a nemzeti párt követeli stb. . . ., a következő.« Tehát törvényes eszközökkel és törvényes utón. Egy nagy elmének, Kossuth Lajosnak az alkotmánytervezete az, amit bátor voltam felolvasni, de a t. képviselő urak azt mondják, hogy ez az ő egyéni fiksza ideája volt, amelyet talán az Ausztria elleni gyűlölet diktált neki és akkor, mikor a dunai konfederáczió eszméjét felvetette, ezzel összefüggésben hozta ezt az alkotmánytervezetet. Bátor vagyok hivatkozni még egy körülményre, amelyet nem szívesen vesznek a függetlenségi jjártiak. Vajda Sándor: Most ugy sincsenek itten! Pop Cs. istván : Es az a programm, amelyet Mocsonyi Sándor nem kisebb emberekkel, mint Irányi Dániellel, Simonyi Ernővel, Kállayval és Madarászszal, akkor a függetlenségi párt vezérférfiaival állított össze, s amelyet az akkori időkben publikáltak a Gorrespondence Slaveban, ahonnan a Magyar Újság átvette. Ez akkor közkézen forgott, de nem sokat foglalkoztak vele, mert amint helyesen mondotta Mocsáry Lajos, a függetlenségi j>ártiak csakhamar otthagyták a zászlót, amelyet a nemzetiségi egyenjogúság, szabadság és testvériség nevében tűztek ki, behódoltak és ép olyan sovinisták lettek, mint Tisza Kálmán, sőt még nagyobbak. T. képviselőház! Ez olvasható »A nemzeti állam kialakulása és a nemzeti kérdés« czimü műben, amelyet Jászi^Oszkár irt. Kern fogom az egészet felolvasni, mert ez közkézen forog, hanem csak egyes részeket (olvassa): »1. §. Magyarországon a következő történelmi és meghonosított nemzetek léteznek: magyarok, románok, szerbek, tötök, ruthének és németek. Mind e néjafaj egyenlő a törvény előtt. A jelen alaptörvény szabályozza a nemzetiségek és nyelvek politikai egyenlőségét a királyság területi épsége és politikai egységének sértetlen fentartásával. A hivatalos okmányokban Magyarországon lakó összes nemzetiségek a »Magyarország«