Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

o2i. országos ülés 19ib márczius Í3-án, pénteken. Sl tositva lesznek. Akkor nem is háborodott fel senki sem és akkor a magyar állam pillérei nem inogtak ettől a kijelentéstől, egyáltalában nem veszélyeztette a magyar állam presztízsét ennek a nagy államférfinak kijelentése, hogy a román nemzet jogai tiszteletben fognak "tartatni. T. képviselőház ! Mint bátor voltam említeni, az unió tárgyalásánál egy egész tanulmányt irt Deák Ferencz, melyből csak ezeket vagyok bátor idézni (olvassa): »Lehetnek az emiitett 63-iki erdélyi országgyűlésnek törvényei közt olyanok, melyek a kedélyek megnyugtatását, az ország kára és a közérdek sérelme nélkül eszközölhetik, az ily törvényeket czélszerü lesz minden tekintetben jogérvényesen, alkotmányos utón a törvény értelmében kiegészített országgyűlésen megállapítani. Ezek azok a 63-iki országgyűlésen hozott törvények, melyeket anynyira perhorreszkáltak Magyarországon és melyek ellen tiltakoznak ma«. (Olvassa): »De nincsen is okuk Erdély polgárainak félni ez egyedül alkotmányos útnak követésétől, hiszen az egyesülésről szóló VII. t.-cz. 5. §-a világosan azt mondja: Magyar hon Erdély mindazon külön törvényeit és szabadságait, melyek amellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők: elfogadni és fentartani kész«. Vagy megtörténik ugyan az egyesülés, de az egyesült országgyűlés jónak látja az 1847/48. évi VII. t.-cz. 5. §-ának értelmében Erdélyre nézve a magyarországiaktól eltérő némely külön törvényeket meghagyni, vagy alkotni. Akkor két eset fordulhat elő. Egyik eset az lehetne: hogy az Erdély részére meghagyott külön törvények sem foglalnák magukban Erdély régi közjogának azon alapeszméjét, mely szerint ott az állam három külön politikai nemzet egyesüléséből áll, hanem a három nemzet politikai uniója megszűntnek tekintetnék. Ekkor Erdélyben szintén nem lévén három külön politikai nemzet, fölösleges volna egy negyedik külön nemzetet felállítani: mert egyik nemzetnek sem lévén mint politikai nemzetnek külön jogai, a román nemzet sem igényelhetne ily jogokat. Az ő tisztán nemzetiségi jogos igényei pedig szintúgy méltánylandók lesznek, mint más nemzetiségieké. A másik eset az lehetne: hogy az egyesülés mellett is föntartatnék Erdélyben a három nemzet politikai fogalma s azoknak némely külön politikai jogok adatnának, vagy hagyatnának meg. Ez esetben, már tekintve a helyzetet is, méltányosnak és igazságosnak hiszem, hogy Erdélyben a román épen ugy nemzetnek tekintessék, mint a többi. Egyszóval bármikép dől is el Magyarország és Erdély egyesülésének részletes kivitele: a teljes, tökéletes egyenjogúság az, mit a románoktól sem lehet megtagadni, s minél többet ők sem kívánhatnak.« Méltóztatik látni mindezekből, hogy a mi munkánk, a mi aspiráczióink, a mi küzdelmeink törvényes és történelmi alappal bírnak, méltóztatik látni mindezekből, hogy kitartunk a magyar állam alkotmánya mellett: De csodálatos, hogy akkor, amidőn találkozik egy ministerelnök, aki mélyebben akar behatolni e kérdés tanulmányozásába, már ezt az egyetlenegy tényt is hazaárulásnak, vagy bűnnek nevezik önök. Következtek azután a 68-iki események, illetőleg törvényalkotások. Jellemzők ezek arra a hangulatra, amely dominálta az akkori időt és az egész magyar közvéleményt. A nemzetiségi kérdés tanulmányozására ugyanis bizottságot küldtek ki, amelynek volt albizottsága, és sajátszerű, hogy ennek az albizottságnak álláspontja lényegben majdnem teljesen megegyezik a Mocsonyi Sándor és társai külön törvénytervezetével, (Ugy van! a közép hátsó padjain.) amely nagyon természetesen eltér a jelenlegi nemzetiségi törvénytől. Az a bizottság nagyon óvatosan kerülte a politikai nemzetnek teóriáját, meghatározását, amelyből annyi félreértés, és amint bátor leszek rámutatni, mennyi visszaélés származhatott. Deák Ferencz volt az, aki a törvényjavaslatok első szakaszaival együtt készítette. Nem fogom untatni a t. házat azzal, hogy ezeket a törvényjavaslatokat mind végig felolvassam, hanem csak egyes lényegesebb intézkedéseket tartok szükségesnek felolvasni. A román és szerb országgyűlési képviselők akkor külön törvényjavaslatot terjesztettek be, mely nagyjában a következőket tartalmazta: »Magyarországon a következő történeti országos népségek vannak: magyarok, románok, szerbek, szlovákok, oroszok és németek, kik egyenjogú országos nemzeteknek ismertetnek el, melyek számára a nemzetiségi, nyelvi és politikai egyenjogúság az államterület épségének és a politikai egységnek korlátai között alaptörvényileg biztosittatik«. T. ház! Szükségesnek tartom erre az egy pontra vonatkozólag felhívni azoknak figyelmét, kik eziránt érdeklődnek; szíveskedjenek elolvasni Eötvösnek az ezen törvényjavaslat tárgyalása folyamán elmondott beszédét s meg fognak győződni arról, hogy mindent fognak találni, csak épen bizonyítékot gróf Apponyi Albert állításaira nem, hogy az egységes nemzeti állameszmét ő onnan vezette le, vagyis Eötvösnek a szavaiból. Eötvös ezen törvényjavaslat tárgyalása folyamán kijelentette, hogy csak azért nem fogadja el az ellenjavaslatot, mert a következő szakaszok már a nyelvhasználat tekintetében rendelkeznek és kimondják, hogy minden vidéken vagy megyében a többségi nyelv a hivatalos nyelv. És Eötvös kizárólag azért nem járult hozzá, mert azt mondotta, hogy ezáltal jogtalanság történhetnék a kisebbségen; de nem ütközött meg azon, hogy hivatalos nyelvül ismertettek el ezek a nyelvek a közigazgatás és jogszolgáltatás alantasabb fokain.