Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

SÓ 521. országos ülés Í9JÍ márczhis 13-áh, pénteken. és sorrendben terjesztem elő ezeket a körülményeket, mondjuk okmányokat, hogy az a képviselő, aki alapos tájékozást akar magának szerezni a nemzetiségi kérdés minden részéről, hogy az menjen vissza azokra az időkre, amikor mi még oly messze voltunk attól a helyzettől, amelybe intelligencziánk és népünk, hála Istennek, saját erejéből eljutott. Be már akkortájt, mikor bizony a nép még nem szabadult és nem is szabadulhatott fel a jobbágyság állapotából és úgyszólván intelligenczia nem is volt, az akkori államférfiak már belátták, hogy nemzetiségi jogok és nyelvi jogositványok nélkül a nemzetiségeket kielégíteni, megnyugtatni nem lehet. Az 1861. évi országgyűlés azért fontos, mert hamis teóriákból kiindulva és egészen kiforgatva a tartalmukból Eötvös és Deák Ferencz nyilatkozatait, úgy Berzeviczy Albert, mint gróf Apponyi Albert akarják levezetni azt, hogy tulajdonkép nekünk nincsenek nemzetiségi jogaink, hogy mi nemzetiség nem lehetünk jogok alanya, mert épen ezen uraknak az álláspontja volt ez akkortájt és épen ez urak voltak, akik törvénybe átvitték ezt az ideát. (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Legyen szabad ebben a tekintetben ismertetnem a felirati vitának egyik kijelentését, amely Eötvös Józsefnek a nemzetiségi kérdésről irt művének mintegy diszitéseül foglaltatik (olvassa) : »Mi teljes jogegyenlőség alajjján akarjuk biztosítani alkotmányos életünket, akarjuk, hogy ez alapon a jogok teljes élvezetérc nézve, sem vallás, sem nemzetiség a hon polgárai közt különbséget ne tegyen és akarjuk, hogy más nemzetiségű honfitársaink nemzetiségi igénye, amig az ország politikai szétdarabolás és törvényes függetlenségének feláldozása nélkül eszközölhető, törvény által is biztosittassék.« Holló Lajos: Ezt mondjuk mindig! Pop Cs. István: Az 18 61 -iki magyar országgyűlés június 6-án felolvasott felirati javaslata ez, amely tárgyalás alá került. T. ház! Ezen eszmét, amely itt le van fektetve, elfogadta Deák Ferencz és elfogadta Tisza Kálmán is. Tisza Kálmán, a mostani ministerelnök urnak atyja, aki később teljesen más . utón járt és elvált ettől az elvtől, ő volt az, aki proponálta elsősorban, hogy a felirati javaslat fogadtassák el, mert az ő véleménye szerint jogosult a nemzetiségek igénye és azok kielégítése nélkül e hazában nem lehet békés egyetértés. Nemcsak Berzeviczy Albert t. képviselőtársam, de gróf Apponyi Albert is felszólalt, illetőleg értekezést tartott az Eötvös báró emléke felett és akkor reszkírozta meg azt, hogy az ő egész állami közjogi politikáját Eötvöstől vezeti le. Ennek az Eötvösnek műveiből tudja megállapítani, hogy a nemzetiségeknek mint individualitásoknak semmi joguk, hanem igenis mint egyéneknek. Ezt megezáfolandó, legyen szabad felolvasnom Eötvös könyvéből ezt az eszmét czáfoló kijelentést: (Olvassa.) »A nemzetiségi mozgalom nem egy mesterségesen szított agitáczió eredménye, nem teoretikus elvek vagy nézeteltérések elleni küzdelem, hanem egész eddigi kifejlődésünk következménye, amennyiben a nemzetiségi mozgalom czélja nem más, mint az, hogy az egyéni szabadságnak elve, amelyen az ujabb polgáriasod ás mindenütt alakul, elismertessék és a nemzetiségiek körében is alkalmaztassák. Ily mozgalmat sem erőszakkal, sem színleg adott konczessziókkal lecsillapítani nem lehet, hanem csak azáltal, hogy azon szükségleteknek eleget teszünk, amelyekből támad és igy jelen esetben csak akkor, ha azon akadályok, amelyek által az egyes polgárok nemzetiségi jogaik szabad gyakorlásában korlátozva érzik magukat, elvitetnek, és minden egyes és minden nemzetiségre nézve mindenki egyaránt szabadnak érezhesse magát.« Ne méltóztassanak követni tehát azokat a hamis irányokat, melyeket hamisan következtetnek le ilyen jiremissákból, amint hamisan következtetik az 1868: XLIV. t.-czikkből a magyar nemzeti állameszmét. Megmutatom t. képviselőház — kérek egy kis türelmet —, hogy ez a törvény mást mond. Ez azt mondja: a politikailag egységes magyar nemzet. Ki fogom mutatni azt is, hogy nem egyenlő és nem ugyanaz a politikailag egységes magyar nemzet és az egységes magyar nemzeti állam. Amint méltóztatnak látni, már 1861-ben milyen ebeket hangoztatnak azok az államférfiak; kik megalapozták a 68-as törvényeket. Most ki akarom mutatni önöknek, hogy mi nem követünk el olyan nagy bűnt. mikor azt mondjuk, hogy román nemzet, mert van etnikailag egységes román nemzet és van etnikailag egységes magyar nemzet és van politikailag egységes magyar nemzet is. Fráter Lóránt: Még jó, hogy megengedi! Pop Cs. István: Mikor az unió nagy kérdését tárgyalták, melyre vonatkozólag nem vagyok gróf Tisza István ministerelnök úrral egy véleményen, mert én ezt a törvényt alaptörvénynek tartom, habár ő azt mondja, hogy ilyent nem ismer a közjog, holott, az 1868: XXX. t.-czikket, a Horvátországgal kötött törvényt sem változtathatja meg a magyar országgyűlés egyoldalulag. Hát mondjuk, hogy ez nem is bir tényleg értékkel és ezért mondjuk egyszerűen, hogy törvény. Ismeri a t. ház minden tagja, hogy mi előzte meg ezen uniót és hogy milyen óriási ellenakcziót fejtettek ki a románok, kik ezen uniótól féltették nemzetiségüket. Erre vonatkozólag nem érdektelen ismerni Deák Ferencz nézetét. 0 volt az, aki elkövette azt a nagy bűnt, hogy megnyugtatta a románságot a projektált unióval szemben, megnyugtatva a román nemzetet, hogy nemzeti jogai az unió által is biz-