Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

521. országos ülés 191k márczius 13-án, pénieken. 2!> Hivatkozik gróf Bethlen István képviselő ur a Supplex Libellus Walachorumra és megállapítja, hogy daczára annak, miszerint a rendek, az országgyűlés a legnagyobb ellenszenvvel fogadta ezt a románság összes [kívánságait és szenvedéseit feltüntető kérvényt, ennek daczára mégis meghajoltak némileg az országgyűlés rendjei és a román egyház legalább elérte régóta táplált kívánságát, mert az 1791: LX. t.-czikkben annyira üldözött s inkább csak tűrt görögkeleti vallás híveinek a vallás szabad gyakorlata megengedtetett (ügy van! jobbfelöl.) és ő felségének legmagasabb felügyelete alatt püspökük . fenhatősága alá helyeztettek. T. ház! A történeti reminiszczencziák folyamán többnyire csak a mi programmjainkat ismerteti gróf Bethlen István t. képviselőtársam, pedig azt hiszem, hogy a történeti hűség kedveért leghelyesebb, hogyha ezzel párhuzamosan azt is szemügyre vesszük, hogy vájjon miképen viselkedett a magyarság akkor a mi népünkkel szemben. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha tudjuk, hogy a magyarság milyen álláspontot foglalt el és ha tanulunk a magyarság dolgaiból is, akkor nehezen fog találkozni ott avagy itt, ezen a részen országgyűlési képviselő, aki azt mondaná jirogrammunkról, hogy az a hazaárulással határos vagy aki azt mondaná, hogy azzal az egyetlen ténynyel, hogy egy magát nemzeti j)ártnak nevező párttal szóba álltak, már a magyar állameszme elleni bűnt követtek el. (Mozgás. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hagyjuk ezeket, t. ház, mert, ismétlem, ezzel a kérdést sem dűlőre nem visszük, sem jobban nem oldjuk meg. T. ház! A nemzetiségi jogviszonyok rendezésére a régiek is gondoltak. Gondoltak 1848-ban és 1849-ben is, és legyen szabad felolvasnom 1849-ből az akkori viszonyok között megállapított nemzetiségi törvényt, (Halljuk! Halljuk!) amely rendkívüli körülmények között jött létre. Méltóztassanak ennek tartalmát mérlegelni és kritika tárgyává tenni akkor, midőn mai programmunkra azt mondják, hogy abban hazaárulás foglaltatik. (Olvassa) : »Magyarország határai között levő minden nemzetiségek szabad kifejlődése a következő intézkedések által biztosíttatik: 1. A kormányzati, igazgatási, törvényhozási és katonai hivatalos nyelv a magyar marad. 2. Az országban divatos többi nyelvekre nézve a következő szabályok érvényesek: A községi gyűléseken mindenki a maga nyelvén szólhat; a jegyzőkönyv nyelvét a többség szabadon határozza meg. 3. A megyei gyűléseken minden e joggal bírók tetszésök szerint magyarul vagy saját nyelvükön szólhatnak. Azon megyékben, amelyekben valamelyik nemzetiség a lakosság felét meghaladja, a jegyzőkönyv, ha a többség ugy kívánja, ennek nyelvén vitetik. A levelezések azonban a kormánynyal s más hatóságokkal magyarul folynak. 4. Az esküdtszékeknél I. folyamodásu bíróságoknál, midőn az eljárás szóbeli, a 3. pontban kimondott elv alkalmazandó. 5. A nemzetőrség vezényleti nyelve ugyanaz lesz, amelyen a községi ügyek tárgy altatnak. 6. Az elemi iskolákban az oktatás mindig a község vagy az egyház nyelvén történik. 7. Az anyakönyvek és általában az egyházi ügyek nyelve mindig az egyházi község nyelve lesz. 8. Folyamodásaikat a magánosok bármely hatosághoz tetszés szerint bármely nyelven intézhetik. 9. Az óhitű egyház zsinata minden évben összehívandó és oly szabadon határozhat minden vallási és iskolai ügyek felett, mint a többi vallások. A zsinat jogához tartozik megválasztani a püspököket és határozni azon kérdés felett: vájjon a szerb és a román nemzet egyházilag egyesülve maradjon-e, vagy külön váljon egymástól? 10. Az óhitűek egyházai és iskolái mindazon előnyökben részesülnek, melyeket az állam a többi vallásbeliek egyházainak és iskoláinak engedményez. 11. Az óhitűek önmaguk igazgatják és kezelik egyházi és iskolai alapitványaikat. 12. Az óhitű egyházbeliek számára ' a budapesti egyetemen teológiai tanitókar alapittatik. 13. A kinevezések mindennemű hivatalokra és méltóságokra, egyedül érdem és képesség szerint történnek, minden tekintet nélkül a nemzetiségre és vallásra. 14. A kormány felhatalmaztatik, illetőleg köteleztetik az e törvényben kifejezett elveket foganatba venni. 15. A kormány felhatalmaztatik és megbizatik különösen a tekintetben, hogy a szerbek és románok méltányos kivánatait meghallgatván, minden alapos sérelmeiket megszüntesse, akár saját hatalma, akár a nemzeti gyűlés elébe terjesztendő törvényjavaslat által. 16. Végre a kormány teljes hatalommal ruháztatik fel a nemzet nevében amnesztiát adni mindazoknak, kik meghatározott idő alatt a fegyvert leteszik s a nemzeti függetlenségre hitet tesznek le«. Mint méltóztatnak ennek a felolvasott törvényjavaslatnak tartalmából meggyőződni, ez többet tartalmaz, mint a mi programmunk és erre vonatkozólag a magyar történelem egyik legalaposabb művelője, Horváth Mihály azt mondotta, hogy nagyon szép ez a törvény, kár hogy nem hozták egy évvel hamarabb, mert akkor máskép fejlődtek volna a viszonyok. (Zaj a baloldalon.) A 48-as események lezajlása,után az októberi diplomában és a rákövetkező év február havában a Nagyszebenben összehívott értekezleten már kihirdették, hogy a román nép is, amely Deák Ferencz állítása szerint is Erdélyben mindaddig a legméltánytalanabb állapotban volt, elismertetett negyedik nemzetnek és a nagyszebeni, 1863-ban tartott országgyűlésen be is czikkelyeztetett mint negyedik náczió, negyedik nemzet. Azért fixirozom ezt a ténykörülményt, mert összefüggésben az unióval, az unió tárgyalásával és Deák Ferencz magatartásával találkozunk ezzel a törvényczikkel. Mint mondám, pragmatikus akarok lenni