Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

24 521. országos ülés 19lí i szétdarabolására nem irányul. (Zajos ellentmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Kún Béla képviselő urat, méltóztassék tartózkodni az állandó közbeszólásoktól. Gr. Tisza István ministerelnök: A magyar állam területéből nem akar kiszakítani semmit. A magyar állam egységes nemzeti alkotmányát nem akarja megváltoztatni . . . (Mozgás a balés a szélsobaloldahn.) Egy hang (a baloldalon): Csak nem vallják be! | Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, igy nem lehet beszélni! • Elnök (csenget): Csendet kérek. Most a ministerelnök ur beszél. Aki megjegyzéseket akar tenni, méltóztassék feliratkozni, de ne tessék folytonos közbeszólásokkal lehetetlenné tenni a ministerelnök ur beszédét és állandóan zavarni a ház tanácskozási rendjét. Gr. Tisza István ministerelnök: Ez országnak nemzeti egységét akár nemzetiségek szerint, akár territoriálisán megzavarni és helyi autonómiákat engedélyezni, szerintem, nagyon helytelen dolog. Küzdeni is fogok ellene egész erővel, de ha valaki azt mondja, hogy igyekezik békés utón, törvényes eszközökkel ezt megvalósítani, ez nem büntetendő cselekmény, ezt szabad államban csak nem lehet büntető paragrafus alá vonni. A helyzet tehát egészén más. Az egyik esetben világosan törvényellenes, alkotmányellenes czélról van szó, ahol tehát a büntetendő cselekmény ismérvei fenforognak. A másik esetben egy politikailag nagyon hibás, nagyon helytelen dologról van szó, amely azonban mindaddig, amig törvényes eszközökkel dolgozik, nem esik a büntetőtörvénykönyv rendelkezései alá. (Mozgás.) Ha mi a büntetőtörvénykönyvet a köztársasági párttal szemben szigorítottuk, az, azt hiszem, nagyon helyes volt és a következések nagyon igazat adtak nekünk, teljesen igazat adtak azoknak a képviselő uraknak, akik az egész köztársasági párti mozgalmat jelentéktelen, éretlen, gyermekes cselekedetnek tekintették. (Ugy van! a jobboldalon.) Én is annak tartom, épen azért gondoltuk mindjárt, hogy elég lesz, nem is valami szigorú büntetést venni a törvénybe és az egész komédia elfuvódik a föld szinéről (ügy van! a jobboldalon.) és a magyar közélet és nemzet menekül a kellemetlen helyzetből, hogy szereplési viszketegben szenvedő néhány gyerek miatt ugy lehessen feltüntetni a magyarországi belállapo- • tokát, mintha itt a dinasztikus érzet megingott volna, mintha itt köztársasági áramlat volna. Higyje meg a t. képviselő ur, nincs itt szó egyes pártok vagy kormányok érdekéről, de a magyar nemzet érdeke az, hogy az a tiszta igazság, hogy a nemzet dinasztikus hűség tekintetében pártkülönbség nélkül egyetért, hogy ez a tiszta igazság holmi gyerekes csínyek által ne legyen elhomályosítva. Most már visszatérek beszédem fonalához és árczias 13-án. pénteken. az eljárás körüli hibák fejezeténél még csak egy vádjával foglalkozom gróf Bethlen István t. képviselő urnak. A képviselő ur felpanaszolja azt is, hogy legalább annyit megtehettünk volna, hogy az erdélyi magyarságot is meghallgassuk, azzal is szóbaálljunk, legalább annyira becsüljük az erdélyi magyarságot, mint amennyire a román nemzeti pártot becsüljük. Engedelmet kérek, én t. képviselőtársamnak e felfogása ellen tiltakozom. Azt hiszem, a legnagyobb hibát követtük volna el, ha bármily tekintetben mint hasonló megítélés alá eső faktort meghallgattuk volna az erdélyi magyarságot. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es engedelmet kérek, arra, hogy az erdélyi magyarság érdekeit felismerjük, szivünkön viseljük, megvédjük, oltalmunkba vegyük és fejleszszük, nekünk senkinek meghallgatására nincs szükségünk. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ne féltse mitőlünk a t. képviselő ur az erdélyi magyarságot! Nincsen komoly magyar ember, aki át ne volna hatva az érzelmek és igazságok azon egész világától, amely megnyilatkozik minden magyar ember lelkében, ha Erdélyre és az erdélyi magyarságra gondol. (Élénk helyeslés.) És ha azt hiszi, — pedig téved benne — hogy nekem szükségem lett volna tanácsadóra, hát nincs-e beim a kabinetben az a férfiú, akinél az erdélyi ügyeket jobban nem ismerheti és melegebb szeretettel nem karolhatja fel senki? (Felkiáltások a jobboldalon*: Éljen Sándor János !) Higyjék meg, mi az erdélyi érdekeket szivünkön viseljük, mi az erdélyi érdekeket gondozni fogjuk, mi e tekintetben a segítséget és közremunkálkodást pártkülönbség nélkül szívesen látjuk. Azt tartjuk, hogy nem szabad ebbe pártszempontoknak bele játszani, azt tartjuk, hogy nincs és nem lehet magyar kormány, mely közönyös legyen az erdéryi magyarság jogos érdekei iránt és azt hiszszük, hogy az erdélyi magyarság ezt az odaadó gondoskodást, ezt a rokonszenvet, ezt a cselekedni akaró és tudó rokonszenvet meg fogja találni ebben a kormányban legalább is annyira, mint bármely más kormányban. (Élénk helyeslés jobbjelol.) És én azt hiszem, hogy ha most rámutatunk arra a veszélyre, amely az erdélyi magyarságot az általános szavazati jog utján fenyegetné, ha rámutatunk arra az eredményre, amit ezen a téren és a választókerületi beosztás utján elértünk, hát felemelt fővel mondhatjuk azt, hogy mitőlünk ugyan ne féltse senki az erdélyi magyarság érdekeit ! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. ház ! Most már — kegyes elnézést kérek, hogy ilyen soká. veszem igénybe szives türelmüket, — (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) de át kell térnem a t. képviselő ur történelem-filozófiai álláspontjára. A t. képviselő ur elvonultatja előttünk az erdélyi román mozgalmaknak némely eseményeit és azokból azt a következtetést vonja le, hogy a XVII. századtól fogva napjainkig, vagy mondjuk