Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

; 521. országos ülés 1914 márczius 13-án, pénteken. lyeslés és tetszés a jobboldalon.) Az ellen azonban ismételve egész tisztelettel, de nagyon határozottan tiltakozom, hogy a kormánynak bárki is imputálja azt, mintha ennek a törvénynek . tendencziózus végrehajtásával annak rendelkezéseit ki akarná játszani. Áttérek most már a konkrét észrevételekről t. képviselő urnak arra a vádjára, melyre talán ö is nagyobb súlyt látszik helyezni, amely az egész eljárás ellen irányul és amelyre nézve sok tekintetben találkozik gróf Károlyi Mihály képviselő ur mai felszólalásával. Itt van mindenekelőtt a párt elismerésének kérdése. Gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur itt rám czitálja a román komité közleményét vagy nyilatkozatát, amely szintén kiemeli azt, hogy én tudomást vettem a román nemzetiségi párt létezéséről, hogy azt elismertem és ezt szembe próbálja állítani főrendiházi nyilatkozataimmal. Hát kérem, — bocsánatot kérek, de itt fogalomzavar van, de nem az én részemről. Hiszen én épen azt mondtam, hogy nem értem, mit tesz az, »hivatalosan elismerni«. Hiszen pártoknak nincsen hivatalos léte. A főrendiházban roppant furcsaságokat, csodabogarakat hallottam ; fórumnak, közjogi fogalomnak tették meg a pártot. Bocsánatot kérek, ezek csakugyan teljesen téves fogalmak A pártok a politikai életnek gyakorlati megnyilvánulásai, azokat nem kell elismerni, vagy el nem ismerni, azok egyszerűen léteznek. Nem hivatalos, nem közjogi létük van, nem fórumok . . . Polónyi Géza: Például a köztársasági párt! Gr. Tisza István ministerelnök: Majd rátérek. Azok létező erők, amelyek mint ilyenek mindenki előtt/aki struczpolitikát folytatni nem akar, tekintetbe jönnek mint létezők és bocsánatot kérek, tekintetbe jöttek pártkülönbség nélkül mindenki előtt. A képviselő urak ismételve említették a Hieronymi-féle rendeletet. Hiszen én ismételve rámutattam, hogy az a rendelet papiroson maradt, hogy az a rendelet nem akadályozta sem 1905-ben, a mikor mi vezettük a választásokat, sem 1906-ban, a mikor a koaliczió vezette a választásokat, nem akadályozta a nemzetiségi pártot abban, hogy teljesen szabadon és meglehetős erővel és, kivált 1906-ban, meglehetős sikerrel vegyen részt a választási küzdelmekben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Higyjék meg nekem a t. képviselő urak, ilyen kis rendőri kihágási intézkedésekkel olcsó mártírokat csinálni lehet, de a politikai küzdelmeket bármily tekintetben befolyásolni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És azután arra nézve, hogy én a román nemzetiségi párt kiküldötteivel szóba álltam, eszmecserébe bocsátkoztam, azt hiszem, minden további magyarázgatás alól felment Kossuth Ferencznek, a koaliczió vezetőjének . . . Polónyi Géza: Az is meg van czáfolva! Gr. Tisza István ministerelnök: Hát az szép czáfolat; nagyon szép czáfolat! (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldálon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: . . . Miháli képviselő úrhoz intézett levele. Azt méltóztatik mondani, hogy az megezáfoltatott; hát igy szokott kinézni a képviselő urak czáfolata. (Felkiáltások jobbfelöl: Ugy van! Tényeket nem lehet leczáfolni!) Azt irta Kossuth Ferencz mélyen tisztelt kéjüselő ur czáfolatában, hogy ő sok dolga közt a borítéknak, vagy a levélnek helytelen czimzését nem nézhette meg. Hát bánom is én azt a czimzést. Az a kérdés, hogy mi volt a levélnek tartalma? (Ugy van! jobbfelöl.) A levél Miháli Tivadarnak szólt és azt irta benne a képviselő ur, hogy »t. barátom, hozzád, mint a nemzetiségi párt vezetőjéhez, elnökéhez fordulok azzal a kéréssel, hogy ebbe a bizottságba egy tagot jelöljetek a magatok köréből.« (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Hát ezt czáfolhatják, vagy hozhatnak fel mentő körülményeket a czimzésre nézve, de itt van a tény, hogy a nemzeti pártnak, a koalícziós pártok együttes megbeszélése alapján és nevében felajánlottak egy bizottsági tagsági helyet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza: Ez a tévedés! (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Sztranyavszky Sándor: Talán bizony apokrif a levél? (Zaj jobbfelöl.) Polónyi Géza: Tévedés, nem is volt együtt akkor a párt! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: Ezek után azt hiszem, felesleges tovább mentegetnem azt az eljárásomat, hogy a képviselő urakkal eszmecserébe bocsátkoztam, de igenis szükséges csodálkozásomat kifejeznem afelett, hogy ismét és ismét adott felvilágosításaim után is megmaradnak a t. képviselő urak — magyar szó talán nincs erre a kifejezésre, de egy bizonyos Begriffsstützigkeit-tal — amellett, hogy ezek a tárgyalások olyan paktumszerü jelentőséggel birnak, hogy én ott ellenszolgáltatásokat helyeztem kilátásba, hogy én — ebben a tekintetben a legerősebb kifejezéseket Bethlen István képviselő úr használta — ellenértéket kívántam azért, hogy ők a magyar államot elismerjék, hogy azt a látszatot keltettem, minthogy ha az állam részükről való elismeréséért nyújtanék valamit és levonja ezekből azután azt, hogy minő végzetes konzekvencziákkal járhat ez a magyar állam tekintélyére benn és kifelé. Én egyetlenegy részletkérdésre sem mondtam, azt — és ha valahol, ugy itt áll az, hogy: »les exceptions prouvent la régle,« hogy a kivétel bizonyítja a szabályt — egyetlenegy dologra mondtam: arra a másfél gimnáziumra, hogy én ezt ugyan nem tartom helyesnek, de hogyha elérhettük volna azt, hogy a román