Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

521. országos ülés 1914 márcziiis 13-án, pénteken. •21 amelyet kapaczitálni, meggyőzni, a magyar nemzeti politika támogatására reábirni akarunk. De nagyon természetes, hogy amiket mint a kormány intenczióit, szándékait, nézeteit nekik elmondok, azok nem nekik adott külön jótétemények, hanem azok természetszerűleg eredménynyel és kihatással birnak az ország összes nem magyarajku polgáraira. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, ez a helyes álláspont és én szívesen viselem azt a kritikát, amit ezzel szemben a t. képviselő ur ellenem alkalmaz. Azt mondja azután, hogy a felekezeti iskolának ujabb kedvezményeket adunk akkor, amikor az állami iskolákba igyekszünk a nemzetiségieket becsalogatni és hogy nézete szerint az állami iskolánál az anyanyelvnek tett ezen konczessziók csak akkor birnak jogosultsággal, ha az összes fiatalságot a felekezeti iskolából az állami iskolába vonjuk be. Hát én azt hiszem, a t. képviselő ur talán téved. Téved először akkor, amidőn a felekezeti iskolának adott ujabb kedvezményekről beszél, mert ilyen ujabb kedvezményekről egyáltalában nincsen szó, én nem tudom, hol lát a képviselő ur ilyeneket . . . Gr. Bethlen István: A végrehajtásban! Gr. Tisza István ministerelnök: Arra visszatérek, azt majd meg fogom magyarázni; de ujabb kedvezményről nincsen szó. Másfelől azt hiszem, ez a szembe állit ás a az állami iskolának és a felekezeti iskolának, olyan elvi álláspont, amely talán a képviselő ur saját pártjában sem fog osztatlan helyesléssel találkozni, már bizonyára nem fog pl. gróf Apponyi Albert részéről helyesléssel találkozni, aki ebben is, teljes egyetértésben velem, mint minister és mint ellenzéki vezórférfiu mindig azon az állásponton volt, hogy az állami iskolák fejlesztése nem irányul a felekezeti iskolák ellen, hogy ez nem akarja a felekezeti iskolát elpusztítani (Elérik helyeslés jobbfelöl és a középen.); ellenkezőleg, elfoglalja a fejlődés által szükségessé vált tért, betölti a hézagokat, de nem akadályozza a felekezeteket abban, hogy a kor színvonalán álló iskolákat fentarthássanak. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Itt van azután a végrehajtás kérdése. E tekintetben igen kemény kifejezést használt a t. képviselő ur, midőn azt mondta, hogy az én tendencziám az, hogy az 1907 : XXVII. t.-czikk rendelkezései helytelen magyarázattal intenezióikból kiforgattassanak. Engedjen meg nekem a t. képviselő ur, ez ellen ón határozottan és kereken tiltakozom és azt hiszem, soha nem mondtam nemcsak ezt, de egyetlen ehhez csak félig-meddig hasonló olyan kifejezést sem, amely a t.. képviselő urat ezen kemény vád formulázására feljogosította volna. Mert soha mást nem mondtam, mint hogy a törvénynek lojális, korrekt, méltányos végrehajtását fogjuk keresztülvinni, olyan végrehajtását, aminő módon igyekeznie kell minden tisztességes kormánynak minden^ törvényt végrehajtani. (Helyeslés jobbfelől.) Es itt már a t. képviselő urnak csak az az általam előbb emiitett bizalmatlansága, amit mélyen sajnálok, de amiről nem tehetek, szuggerálhatta neki azt, hogy olyan gondolatot, olyan intencziót magyarázzon bele nyilatkozatomba, amelyet ennek a nyilatkozatnak egész tartalma világosan kizár. Mi, igenis, beszéltünk a törvény helyes, korrekt, méltányos végrehajtásáról. Hogy erre szükség volt, arra utaltam már a múltkor, az építkezési kérdések során. De azóta, hogy erről a kérdésről az interpelláczióra adott válaszomban beszéltem, segítségemre jött gróf Apponyi Albert, aki beszédének egy igen érdekes passz usában azt mondta, hogy neki az állami népiskoláknál az anyanyelvnél adott kedvezmények terén milyen küzdelme volt, hogy palotaforradalmak voltak ellene . . . (Zaj és ellentmondás balfelöl.) Polónyi Géza: Kérem, ez meg lett czáfolva! (Ugy van! balról.) Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem szépen, hiszen egyet mondunk! (Felkiáltások a baloldalon: Megczáfolta!) Bocsánatot kérek, e részben semmi sem lett megezáfolva, teljesen azt mondom ón is. Fel fogom olvasni, bár sajnálom, hogy a ház idejét most ezzel kell igénybevennem. Fernbach Károly; Ugy mondotta, nem kételkedünk benne! Polónyi Géza: Itt arról van szó, hogy palotaforradalom nem volt! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: Bocsánatot kérek, az más, arra én semmi súlyt nem helyezek. Hanem azt mondta, hogy (olvassa): »Ezen latitud megengedését, nem titkolom, akkori munkatársaim közű), a ministeriumnak nagyérdemű munkatársai közül, akiknek véleményét szívesen meghallgattam, többen nem látták jó szemmel« és azt mondta, hogy neki bizonyos küzdelmébe került, — a palotaforradalom visszavont kifejezés — de bizonyos küzdelmébe került, hogy ezt az álláspontját érvényesíthesse. lígyanaz a tulbuzgalom, amely ott szemben állt gróf Apponyi Albertnek (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) nagyon helyes ós nagyon méltányos intenczióival, ugyanez a tulbuzgalom fellép itt-ott az életben igen érdemes tanfelügyelöknél, igen érdemes közigazgatási tisztviselőknél és ráviszi őket, hogy ennek a törvénynek szekáns interpretácziója utján igyekezzenek lehetetlenné tenni a felekezeti iskola fenmaradását. Egyes ilyen konkrét helytelen közigazgatási esetek vannak. De ezt szembe állítottuk és állítjuk és ha mi tőlünk függ, keresztül is fogjuk vinni az életben, ezen törvénynek korrekt, jóindulatú, az életképes és hazafias kötelességeiket hiven teljesítő, felekezeti iskolákat nem bántó végrehajtását. (Élénk he-